XXIII. Szent-Iványi Ferencz országbíró nap Ipolyvarbón.
„Történelem viharai csapkodták, verték ezt a földet, Megtanítottak élni, halni mégis magyarnak megmaradni. Míg Isten a mi menedékünk és hűség minden fegyverzetünk, addig félnünk nem szabad. Mert a gyökér az megmarad! Ki hűséget vet – életet arat, és a gyökér, az megmarad!” / Wass Albert /
A történelem hatalmas viharai már régen lecsendesültek az Ipoly mentén, de vajon megtanítottak minket élni s magyarnak maradni? Élni, mint a fák, amelyek gyökereikkel erősen kapaszkodnak a földbe, a szülőföldbe.
Élő gyökereink között találhatjuk azokat az emléknapokat, emlékjeleket, amelyek a múlttal kapcsolnak össze bennünket. A Felvidéken több ilyen emlékhellyel találkozik az ember, ha barangolásra, országjárásra indul, emléknapokkal pedig minden kisebb, nagyobb település büszkélkedhet. Az év bármely szakában kerülnek megrendezésre, a faluközösség apraja, nagyja, idősek, fiatalok, összegyűlnek emlékezni, ünnepelni, hogy erőt, kitartást merítsenek elődeik életpéldájából a szürke hétköznapok megpróbáltatásainak elviselésére.
Ipolyvarbó egy kis zsákfaluja a Felvidéknek, ahol már a rendszerváltozás után felismerték a megtartó emlékezés fontosságát. Mindig voltak és lesznek olyan kezdeményező vezető egyéniségek, akik időben felismerik, az emlékezésben rejlő megtartó erőt. Ebben a kis palóc faluban is felismerték, hogy a falu templomának építtetőjéről, liptószentiváni Szent-Iványi Ferencz országbíróról köszönettel és hálával illik megemlékezni. A mostani 2015-ös immár a 23-ik emléknap volt, amelyet a falu önkormányzata és a helyi Csemadok szervezet közösen rendezett. A megemlékezés ünnepét összekötötték a helyi könyvtár bővítésével, ugyanis e nap alkalmából 1800 új könyvvel bővült az olvasni szerető emberek könyv választéka a Szent György a Mártír Nemzetközi Lovagrend jóvoltából.
Ki is volt liptószentiváni Szent-Iványi Ferencz, mit írnak róla a régi feljegyzések? Lapozzuk fel Fényes Elek krónikáját, ahol többek között ezeket olvashatjuk a liptószentiváni Szent-Iványi családról és Ipolyvarbó községről:
„ Ipolyvarbó a 18. Század végén lett a Szent-Iványi család birtoka. Varbó Nógrád megye szép fekvésű magyar faluja, 667 katolikus és 12 evangélikus lakossal az Ipoly folyó jobb partján. Néhai liptószentiváni Szent- Iványi Ferencz az Ipoly partján pompás kastélyt építtetett, körülötte gyönyörű kert található. A falu templomát Szent-Iványi Ferencz építette 1789.- ben barokk stílusban a Legszentebb Szentháromság tiszteletére. A faluban parókia épület is van a mindenkori katolikus lelkész számára. Liptószentiváni Szent-Iványi Ferencz a maga idejében/ 1731-1823/ Nógrád Vármegye főispánja, királyi ítélőmester-országbíró volt.”
A történelem vihara kicsire zsugorította Nógrád Vármegyét, így Ipolyvarbó, az Ipoly jobb partján Nagy Kürtöstől 17 kilométerre dél-keleti irányba, Szlovákia déli részére került, úgy, hogy közben el sem mozdult a helyéről. A falu déli részén folydogáló Ipoly lett kijelölve országhatárnak.
Szép kis paraszt házak voltak valaha ebben a faluban, élő néphagyomány és gyönyörű népviselet. Ebből már csak egy pár régi parasztház maradt mutatóba hirdetve az utókornak a régi paraszt és mesteremberek ügyes kezének munkáját. Néphagyományaik, népszokásaik már a múlté. Szép népviseletüket a régi ládák, kasznyik mélyén őrzik, amelyet a falunapi ünnepségek alkalmával még felöltenek magukra a varbai asszonyok, lányok, amikor csengő hangon éneklik palóc népdalaikat. Lakosainak száma is csak fele a Fényes Elek által jegyzettnek, mégpedig 363, amelyből 304 vallja magát magyarnak, 55 pedig szlováknak.
Nézzük tovább mit hagyott még meg a történelem vihara Ipolyvarbón és mit sodort magával, hogy az enyészetté tegye! A valaha liptószentiváni Szent-Iványi Ferencz által épített pompás kastély is eltűnt, helyén új házak épültek. A gondosan ápolt kert sem található már az Ipoly melletti dombon, azt is elfújta a történelem vihara. Ám liptószentiváni Szent-Iványi Ferencz hajdani országbíró mégis említésre méltót cselekedett. A falu barokk temploma, amely ő általa épült, az Ipoly keskeny szalagja mellett hűségesen áll és a történelem viharainak dacára még mindig magyarul, vagyis szép palóc tájszólásban dicsőítik benne az Istent. Mostani lelkipásztora az ipolybalogi születésű Zolcer György mindent meg is tesz annak érdekében, hogy nyája megmaradjon. Az emléknapi szentmise homíliájában többek között szólt a hajdani országbíróról, Szent-Iványi Ferenczről, aki Ipolyvarbónak olyan ajándékot adott, amelyen nem fogott a történelem vihara, így az építtető adakozó szellemisége követendő példaként fennmaradt az utókor számára.
Ipolyvarbó faluközössége a mindenkori polgármesterrel az élen minden évben leteszi a hála virágait Szent-Iványi Ferencz nyughelyére, a templom kriptájába. A megemlékezést szentmise után a templomkertben tartják, ahol a meghívott vendégek, legyenek bár kulturális, politikai, vagy más egyéb szervezet tagjai, határon innen és túl, megkoszorúzzák a templom kriptájában található Szent-Iványi Ferencz országbíró nyughelyét. Ezen évben már a falu templomi kórusa is énekelt, amelyet a fiatal lelkipásztor szervez és irányít nagy szakértelemmel. Rajtuk kívül Fábián Bernadett, az őrhalmi Tormay Cecile Irodalmi és Történelmi Társaság tagjai szerepeltek, valamint e sorok írója, aki két hazafias szent Mária éneket énekelt. Ünnepi beszédet Fagyas Marcell Ipolyvarbó fiatal polgármestere mondott. A kultúrműsor szervezője és vezetője a helyi Csemadok elnöke és egyben a falu kulturális életének lelke, Kois Szilvia volt. Az emléknap fényét emelték a meghívott vendégek a Szent György a Mártír Nemzetközi Lovagrend három tagja, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség két vezetője, a Rákóczi Szövetség küldötte és a járási Csemadok elnöke. Részt vett az ünnepségen Szent-Iványi Ferencz két leszármazottja, Erdős Péter és fia Bence, akiken látszott a meghatottság, amikor nemes elődjük nagy munkáját méltatták.
Ebéd után folytatódott a program. A Nemzetközi Lovagrend nagyperjele átadta a könyveket és köszöntő beszédet mondott. Ez után rövid kultúrműsor következett. Elsőnek a helyi Mikszáth Kálmán Magyar Tannyelvű Alapiskola ötödikes tanulója Fábián Flórián mondott népmesét régi varbai fiú viseletben. Felléptek még a testvérfalu, Őrhalom Tormay Cecile Irodalmi és Történelmi Társaság tagjai versekkel és dalokkal, gitár kísérettel, valamint e sorok írója palóc népdalokkal és népmesékkel. Ha már könyvajándékozás, akkor legyen könyvbemutató is, mondta a helyi Csemadok elnöke Kois Szilvia. Így került sor e cikk írója két könyvének bemutatására. Kazy Lázár és a Jövőbelátó Angyal, valamint a Hétköznapi történelem határkövei című könyvek szellemiségét, mondanivalóját ismertette a szerző.
Amikor meghívtak az ünnepségre, azonnal felfigyeltem arra a tényre, hogy a falu könyveket kap ajándékba. Őszintén megvallom, szeretem azokat az embereket, akik még a mai internettel fertőzött világban is könyvet vesznek a kezükbe és olvasnak. / Ipolybalogon a könyvtár is enyészetnek indult./ A fiatal polgármester Fagyas Marcell, múltat megbecsülő és jövőt építő optimizmusa példaértékű lehet mindannyiunk számára. A könyvtárt támogató munkája bizonyítja, minden emberi közönyösség ellenére hisz a magyarság megmaradásában, szülőfalujában.
Többször szerepeltem már ebben a kis palóc faluban és mindig örömmel tettem eleget a meghívásnak. Az ünnepség utáni megvendégelésen gyakran beszélgettem a barátságos ipolyvarbai asszonyokkal. Felfigyeltem arra, hogy az idősebb generációban még él a közösségért való tenni akarás. Nem volt fáradság számukra a süteménysütés, a közös munka, az áldozatvállalás, egyszerűen szebbé, jobbá akarták tenni a napot, amelyen közösen ünnepelhettek egymással és a meghívott vendégekkel. Lám az idősebb generációban még él a gyökér, a hovatartozás fontossága!
Említettem a nemzet emlékhelyeinek ápolását, fontosságát, hiszen ezek a megtartó gyökerek. Közel a templomhoz, az Ipoly folyó bal partján, kis Magyarország földjén látható egy fából készült Trianoni kereszt. Kitartóan és hűséggel áll azon a kis dombocskán, amelyre állították. Jöhet árvíz, szélvihar ki nem dönti semmi, némán hirdeti a történelmi haza megcsonkítását.
Ipolyvarbón a legmélyebben található gyökér a honfoglalás 1100-ik évfordulójára emelt emlékoszlop, amely hirdeti, hogy ennek a falunak lakosai mely nemzet fiaihoz tartoznak.
A helyi temetőben is találhatók gyökerek, amelyek szintén a múltba nyúlnak vissza. Az 1848/49- es szabadságharc hőseiről emlékeznek itt minden március 15-én az ipolyvarbaiak és a környék magyarsága.
Májusi megemlékezésre szólít az I. és a II. világháborúban elesett hősök emlékhelye. Nevük fel van vésve a márványtáblára, de testük idegen földben nyugszik. A vérzivataros történelem fiatalon szakította le őket a nemzet fájáról és messze idegen földre sodorta, ezért róluk sem szabad megfeledkezni az utókornak.
Végül a könyvtár! Megtartó gyökér, ahol a falu fiatalja, időse anyanyelvén találhatja meg szellemi táplálékát.
Lám mennyi élő, nemzetet megtartó gyökér, amely táplálja a jövő fáját!
A hazafelé tartó úton elgyönyörködtem a tájban. Milyen szép ez a vidék! Elhagyva az Ipoly folyót, kisebb, nagyobb dombok váltották egymást. A domboldalakon egyenes derékkal álltak a fák, gyökereikkel szilárdan kapaszkodva a talajba. Ágaikon már megpattantak a rügyek és halványzöld levélruhát öltöttek magukra. Az egyik útkanyar után kis kápolna tűnt fel, melyben szent Vendel, a pásztorok védőszentje őrzi a tájat. Szépen rendbe téve, virágokkal díszítve jelzi, hogy az itt élő embereknek fontos az Isten, mert Ő a menedék.
Végezetül, még egyszer idézem a költő Wass Albert szavait: „Ki hűséget vet – életet arat és a gyökér az megmarad! „
Legyen ünnep, vagy szürke hétköznap az életünkben, soha se fáradjunk bele a hűségbe, amely visszavisz a gyökereinkhez, hogy a múltat, jelent egyesítő szülőföldünkön életet tudjunk aratni a jövőben.
Lőrincz Sarolta Aranka, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”50393,49210,48510,48508,48507,31831,46546,47929″}
