Honlapunk hasábjain számoltak be nemrégiben arról, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség illetékes szakemberei egy konferenciát rendeztek Ipolyságon, melyen a régió magyar iskoláinak problémáit elemezték. Csak üdvözölni tudom az ilyen kezdeményezéseket, különösen akkor, ha a jelenlegi nem épp kedvező állapotok okait is felfedezzük, s megtaláljuk a helyzet megoldásának kulcsát, felvázoljuk az esetleges lehetőségeket is.
Én most néhány statisztikai jellegű publikációra hívnám fel a figyelmet. Az illetékes helyi szakemberek ezeket bizonyára ismerik, ám talán nem árt, ha a szélesebb publikum is tudomást szerez róluk, továbbgondolja azokat, megpróbál az adatok mögé látni, illetve az érintett területen kívüliek saját régiójukban is megpróbálnak hasonló kimutatásokhoz hozzájutni.
Az egyik ilyen kis írás a Honti Lapok ezévi májusi számában jelent meg Gondolatébresztő összehasonlítás címmel. Szerzője Budai Ernő nyugalmazott tanár, egykori tanfelügyelő. Dolgozatából megtudhatjuk, hogy a rendszerváltás évében, az 1989/90-es tanévben az ipolysági régió magyar tannyelvű iskoláiba 1340 tanuló járt. Jelenleg a tanulók száma ugyanott 689. Tehát másfél évtized alatt a csökkenés közel 50 százalékos. Azt is megtudjuk, hogy Ipolyságon közel 800 (799) tanuló járt magyar iskolába, ma pedig 453 a tanulók száma a két magyar tannyelvű alapiskolában. Ami Ipolyság körzetét illeti, a kép így alakult: Deménden volt 88 diák, mára itt megszűnt a magyar nyelvű képzés; a palásti magyar iskolának 169 tanulója volt, ma 54-en látogatják a magyar egyházi iskolát. Ipolyszakállos magyar iskoláját 176 tanuló látogatta, ma ugyanide 89-en járnak. A kisiskolák közül megszűnt az ipolyfödémesi, a százdi és a felsőszemerédi, s újjáalakult a szalatnyai. Az utóbbiban kizárólag roma gyermeket tanítanak. Ipolyvisken nem változott a gyermeklétszám, 17 volt 25 éve, s ugyanennyi a létszám jelenleg is. Bár a gyermekek jelentős része itt is roma származású.
Kár, hogy a szerző nem közölte, hogyan alakultak a létszámok ugyanezen időben a szlovák iskolákban. Akkor ugyanis még jobb lenne az összehasonlítási alapunk. Persze mindehhez még sok mindent tudnunk kellene, mert az adatok csak akkor érnek valamit, ha mögéjük is tekinthetünk, s meglátjuk például azt, milyen volt a demográfia alakulása az érintett s az azt megelőző időszakban a szlovákoknál, illetve a magyaroknál. Ha választ tudunk adni arra is, milyen az népesség elöregedésének aránya a két nemzetiségnél. Milyen a magyarság elvándorlása az adott régióból s milyen a szlovákság beköltözése ide? Milyen a vegyes házasságok száma, s azokból melyik iskola padjaiba ülnek be az utódok? Hová íratják gyermekeiket azok a magyar házastársak, akik már maguk is szlovák iskolába jártak? A teljes kép vizsgálásához, az alaposabb válaszok eléréséhez természetesen még sok-sok más kérdést is fel kellene tennünk, mélyrehatóbb helyzetelemzésekre lenne szükségünk.
Megvizsgáltam az ipolysági régió fél évtizedének beiratkozási adatait magam is. Ezeket szintén a Honti Lapokban tették közzé, csupán az összesítéseket kellett elvégeznem, no meg az adatokból kiolvasnom egyet s mást, pontosabban megfogalmazni néhány továbbgondolkodásra ösztönző kérdést. Tehát ami Ipolyságot illeti: öt év alatt a két szlovák alapiskolába 271 tanulót írattak be (a Janko Kráľ Alapiskolába 174-et, az E.B. Lukáč utcaiba 97-et), a két magyarba ugyanekkor 245-öt (a Pongrácz Lajos Alapiskolába 127-et, a Fegyvernek Ferenc Egyházi Iskolába 118-at). Vajon mi lehet az oka annak, hogy e városban, ahol a magyarság száma hivatalosan is jóval magasabb a szlovákokénál, az iskolába íratott gyerekek száma ugyenezt nem tükrözi? Hisz az érintett időszak alatt 26 gyerekkel többet írattak a szlovákba, mint a magyarba. Szerintem a demográfiai adatokat itt is több szempontból meg kellene vizsgálni. Például, hogy milyen a korösszetétel aránya a két nemzetiségnél? Nem magasabb-e az elöregedés a magyaroknál, mint a szlovákoknál? Kik, hányan s miért költöznek el a városból? Milyen a születések aránya a két nemzet fiataljainál? Végül: ha a magyarok szlovák iskolába íratják gyermeküket, vajon ezt itt miért teszik?
Érdemes a régióba is kitekinteni. Ipolyszakálloson például az alsótagozatos szlovák kisiskolába 48 gyermeket írattak, amíg a teljes szervezettségű magyarba csupán 44-et. Tudnunk kell ezzel kapcsolatban ama erőszakos (s talán tudatos!) népességkeverési politikát, miszerint Ipolyszakállosra s a vonzáskörzetébe eső Lontóra az utóbbi években több roma családot telepítettek az északi végekről, akiknek gyermekeivel jól meg tudják alapozni itt a szlovák iskolát. Felsőszemeréden a szép új kisiskolát már egyetlen magyar gyermek sem látogatja. A szalatnyai iskolába íratott 5 gyermek roma származású, de magyarul tanítják őket. Paláston 44 gyermeket írattak a szlovák iskolába, 33-at a magyarba, holott a település lakossága nagyobb részt magyar nemzetiségű. A régióban nincs magyar iskola (igaz, szlovák sem) az olyan településeken, melyeken hajdan népes gyermeksereg volt. Ilyenek például Tesmag, Ipolyfödémes, Felsőtúr, Nagytúr, Egeg, Felsőszemeréd, Százd, Pereszlény stb. S akkor még a közeli, keletebbre eső falvakról nem is beszéltünk. Igaz, ezek már a nagykürtösi járásban vannak, de rövidesen ezekről is szólunk.
Csáky Károly, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”53506,51030,54143″}
