Pósa Lajos Írói Jubileumának Nagybizottsága a negyvenesztendős írói jubileum országos nagy ünnepségét 1914. június 7-re tűzte ki. A nagyszabású ünnepségre a Thököly úti Millenáris Versenypályán került sor. A rendezvényt ünnepi köszöntőjével Bárczy István nyitotta meg. Ezt követően az írók és az irodalmi társaságok nevében Herczeg Ferenc, az újságírók nevében Márkus Miksa, a pedagógusok nevében Gaál Mózes, a nőegyesületek képviseletében Csiky Kálmánné üdvözölte az ünnepeltet, majd a beszédek sorát Rákosi Jenő zárta, aki a felnőttek hódolatát tolmácsolta.
Ezt követően az ősz poéta halk hangon, könnyes szemekkel köszönte meg a meleg ünneplést. Az ünnepség a székesfőváros iskoláinak ötnegyed óra hosszat tartó felvonulásával ért véget, mint erről a Pesti Hírlap június 9-i száma beszámolt.
A felvonulók létszámát illetően más és más számadatok láttak napvilágot, de mindenképpen több tízezer gyermek köszöntötte jelenlétével és egy-egy szál virággal az ország Pósa bácsiját. Az ünnepségen természetesen maga Herman Ottó is részt vett, s a meghívó hátoldalára rögzített véleménye szerint az Nagyszerűen sikerült!
Pósa még ugyan megérte a nagy ünnepséget, de az őt körülvevő szeretetet már nem igazán élvezhette. Barátját, Herman Ottót még felismerte az ünneplők, őt köszöntők között, de aztán eszméletét vesztette, ilyen állapotban szállították otthonába (Gyöngyösy 1920. 125). Ám állapota nem javult, sőt egyre romlott, ezért június 19-én kezelésre beszállították a Liget Szanatóriumba, a korszak egyik legfelkapottabb fővárosi gyógyhelyére, ahová hű és bánatos felesége is követte, hogy minden percet vele töltsön. Az orvosok viszont semmi biztatót nem tudtak mondani. Július 8-án Herman Ottó azt az üzenetet kapta, hogy Pósa élete már csak órák kérdése, másnap a kora reggeli órákban pedig megérkezett a gyászhírt hozó távirat (mellékelt 67-68. dok. – A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól).
Az alig egy hónappal korábban tízezrek által ünnepelt költőt részvéttel búcsúztatták barátai, pályatársai, földijei, tisztelői. A Kerepesi úti temetőben összegyűlt tömegről a korszak egyik közkedvelt képes hetilapja, az Új Idők közölt fényképet, mint ahogy a tömegben ott tartózkodó Herman Ottóról is. Ezt a fotót közölte újra Herman életrajzírója is a maga könyvében (Uj Idők XX/30. 95; Lambrecht 1920. 72). /Nyitóképünkön/
A temetés után, amikor az özvegy azt érezte, hogy mindenki ellene fordult, hogy ki akarják őt semmizni, egyetlen támasza Herman Ottó maradt. Őtőle kért segítséget nagy bajában, neki öntötte ki szíve bánatát, vele osztotta meg vélt és valós sérelmeit, hogy megkönnyebbüljön (melléklet 70-72. dok. – A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól). A hű barát pedig segített, ahol csak tudott. Még a betegágyán írott levelekkel is az ő édes Lidikéjét vigasztalta, talán ezek voltak utolsó írásai, amint ezt Szabadfalvi is megjegyzi (Szadabfalvi 1976. 22. 25-26. levél). A temetéstől számítva alig egy fél esztendő, az utolsó levelek írásától alig egy hónap elteltével, még ugyanabban a gyászos 1914-es esztendőben Herman Ottó is búcsút mondott ennek a világnak, temetésére 1914. december 29-én került sor.
Ezután már Lidikének nem volt kihez segítségül fordulnia, sőt, ő kellett, hogy segítsen, támasza legyen a férjét elvesztő, elárvult, beteg barátnőjének, Borosnyay Kamillának. Maga Herman Ottó ajánlotta öreg, beteg feleségét Lidike oltalmába a végzetes baleset után nem sokkal (Gyöngyösy 1920. 116). Ő pedig felvállalta ápolását, gondozását, rövid idő elteltével magához költöztette őt. Hogy ez pontosan mikor történt, nem tudjuk, de az biztos, hogy rögtön a következő évben, 1915-ben (melléklet 81. dok. – A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól). A költözködést megelőző napon született levél 23-án, egy keddi napon íródott. Megnézve az öröknaptárt 23-a 1915 februárjában, márciusában és novemberében esett keddi napra.
Feltételezzük, hogy az első kettő közül valamelyik lehetett a költözködés időpontja, s Pósáné ez esetben mintegy másfél évig ápolta Hermannét, aki 1916 augusztusában hunyt el (melléklet 82-84. dok. – A mellékletek megtekinthetők a Herman Ottó Múzeum évkönyvében a 421. oldaltól). Pósa Lajosné 1953-ig élt.
Vége.
Bodnár Mónika, Felvidék.ma
* Az írás a miskolci Herman Ottó Múzeum LIII. Évkönyvében megjelent Egy igaz barátság története – Herman Ottó és Pósa Lajos, valamint családjaik kapcsolata levelezéseik tükrében című tanulmány újraközlése.
Köszönetnyilvánítás
Köszönetet mondok mindazoknak, akik kutatómunkámat segítették. Név szerint is megköszönöm közvetlen kollégáimnak, Hazag Ádámnak, Hideg Lórántnénak és Sárközi Ágnesnek, valamint a következőknek: Veres Gábor (Esterházy Károly Főiskola, Eger), aki felhívta a figyelmemet az MTA Kézirattárában levő dokumentumokra; Csóka F. Katalin és Horányi Károly (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ), akik rendelkezésemre bocsátották az MTA Könyvtár Kézirattárában őrzött dokumentumokat; Szita Gábor és Hoffmann Gizella (Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattára, Budapest), akik lehetővé tették, hogy kutassam az éppen feldolgozás alatt álló 143-as fondot; Szentimrei Márk, Tanászi Árpád és Földényi Marianna (Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei), akik rendelkezésemre bocsátották a gyűjteményükben őrzött dokumentumot; Monika Nagyová, PhDr, (Štátny archív v Banskej Bystrici, Állami Levéltár, Besztercebánya), aki Herman Ottó keresztelési anyakönyvi bejegyzésének pontosításában volt segítségemre; Hiller Judit (Verseghy Ferenc Könyvtár, Szolnok) és Kluiber Judit (Szolnok), akik által betekintést nyertem a Pósa Lajos Gyermekversei jubileumi kötetbe. Köszönöm továbbá a szegedi Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtár munkatársainak, hogy tanulmányozhattam a Jó Barát című folyóiratot, valamint a miskolci Lévay József Muzeális Könyvtár munkatársainak, hogy rendelkezésemre bocsátották az Új Idők folyóiratot és Pósa Lajos költeményeinek jubileumi kiadását.
Irodalom
Erdődy Gábor
1983 Utószó. In: A pokol cséplője. Herman Ottó gyűjtőnaplói, vitacikkei, levelei. Magvető Könyvkiadó, Budapest. 391-403.
M. Forgon Mihály
1997 Gömör-Kishont vármegye nemes családai. Gömör-Kishonti Téka. Méry ratio Somorja (Šamorín)
Gyöngyösy László
1919 Pósa Lajos. In: Irodalomtörténet. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság havi folyóirata VIII. évf. 23-33; 177-217.
1920 Pósa Lajos életrajza. Özv. Pósa Lajosné kiadása, Budapest.
Herman Ottó
1882 Védjük az állatokat. Jó Barát. Ifjúsági képes hetilap. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos Pósa Lajos. Szeged. I. évf. 3-5; 22-23.
Jó Barát. Ifjúsági képes hetilap. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos Pósa Lajos. Szeged. 1882. I. évf. 1-17. sz.
Kosztolányi Dezső
2004 Tükörfolyosó. Magyar írókról. Osiris Kiadó. Budapest. 201-207.
Lambrecht Kálmán
1920 Herman Ottó. Az utolsó magyar polihisztor élete és kora. Biró Miklós kiadása, Budapest.
1933 Herman Ottó élete. Könyvbarátok kis könyve. Kiadja a Magyar Könyvbarátok. Budapest.
Pósa Lajos
1914 Költeményei. Bródy Sándor előszavával. Singer és Wolfner kiadása, Budapest.
1914 Gyermekversei. Herczeg Ferenc előszavával. Singer és Wolfner kiadása, Budapest.
Praznovszky Mihály
2006 Pósa Lajos, a szelíd költő. Siker X Bt. Budapest.
Szabadfalvi József
1976 Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz. In: A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15, 11–25.
1987 Herman Ottó levelei Pósa Lajosékhoz. In: Írások Herman Ottóról és a Herman Ottó Múzeumról. Borsodi Kismonográfiák 25. Herman Ottó Múzeum, Miskolc. 53–70.
1996 Herman Ottó a parlamenti képviselő 1879-1897. Officina Musei 5. Miskolc.
Szabolcsi Miklós főszerk.
1985 A magyar sajtó története II/2. 1867-1892. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Tóth Árpád
1916 Várady István halálára. In: Nyugat 9. évf. 9 sz.
Uj Idők. Szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap. Szerk.: Herczeg Ferenc. 1914. XX. évf.
{iarelatednews articleid=”54205,54330,54457,54596″}
