Dunaszerdahelyen a városi önkormányzat szervezésében került sor augusztus 20-án a Szent István-napi megemlékezésre.
A megemlékezés hálaadó szentmisével kezdődött a Szent György katolikus templomban, majd ezt követően az egyházi és közjogi méltóságok, a politikai, társadalmi és civil szervezetek képviselői, a pedagógusok, valamint a város lakói átvonultak a Szent István térre, ahol a rövid kultúrműsorral gazdagított ünnepi megemlékezés után megkoszorúzták a Szent István emlékművet. 
A keresztény magyar államalapító Szent Istvánra való megemlékezés a dunaszerdahelyi Szent György kórus előadásával kezdődött, majd Hájos Zoltán, Dunaszerdahely város polgármestere köszöntötte a résztvevőket. „Megemlékezésünk sajnos, nem lehet felhőtlen” – hangsúlyozta beszéde elején a polgármester –, hiszen a szlovákiai sajtóban a múlt hónapban hozták nyilvánosságra a nemzetközi migrációs szervezet felmérését, melyből kitűnik, hogy Szlovákia lakosságának többsége minket, magyarokat idegennek tart abban az országban, amelynek állampolgárai vagyunk.”
Hájos szerint nemcsak meglepő, hanem felháborító is, hogy apáink, nagyapáink földjén idegennek számítunk. Mint beszédében hangsúlyozta, a lakosság többségének eme kialakult véleményéért a mindenkori szlovák kormány a felelős, „amely nem az együttműködést és nem a békés együttélést szorgalmazza és szorgalmazta, hanem a kirekesztést helyezi előnybe, és az asszimilációt támogatja.” A kormány elvárja a Szlovákia területén élő más nemzeti közösségekhez tartozó polgárok lojalitását, viszont a kisebbségi jogokkal igencsak szűkmarkú, fűzte hozzá a város polgármestere. Hájos beszédében azt is nehezményezte, hogy a szlovák parlament ez idáig nem kért bocsánatot az itt élő magyar közösséget ért atrocitások miatt, „a Magyarországba és Csehországba történt erőszakos kitelepítésekért, nem annulálta a Beneši dekrétumokat, a bűnüldöző hatóságok nem vizsgálták ki Malina Hedvig bántalmazását és a DAC-szurkolók megverésének ügyét”. Pedig véleménye szerint augusztus 20-át is lehetne együtt ünnepelni a Szlovákiát alkotó többségi nemzet fiaival, úgy ahogy teszik ezt például Szlovéniában, Lendván, hiszen a két nemzet több mint ezer éven át élt együtt Szent István országában. Hájos beszédét azzal zárta, hogy Szent István eszmei örökségét követve a Felvidéken élő magyar közösség megmaradásának, a közösség erősítésének csak egyetlen módja van, és ez az önkormányzatiság, ami nagyobb garanciát biztosít kisebbségi jogainknak.
A Szent István emlékműnél való megemlékezés fő szónoka Csáky Pál európai parlamenti képviselő volt. „A nemzeti ünnep az összetartozást jelenti elsősorban” – mondta Csáky beszéde elején. „A nemzeti ünnep a kiüresedéstől véd meg, felemel és összeköt mindannyiunkat.” Csáky beszéde további részében hangsúlyozta, hogy a Szent István által meghirdetett eszmeiség, az istváni üzenet három pilléren alapszik: az államszervezet létrehozásán, az egyházi struktúrák kiépítésén és a jog megalkotásán. „Ez az a három pillér, amelyeket az istváni örökség ránk hagyományozott, amelyeknek köszönhetően van ma magyarság a Kárpát-medencében, amelyeknek köszönhetően van nyelvkultúra és tudományosság” – fogalmazott Csáky. Az EP-képviselő szerint azonban az is fontos, hogy megpróbáljuk megfogalmazni azt a három pillért, amire ez az ezeréves üzenet számunkra, az anyaország határán kívül élő magyarok számára ma lefordítható. „A mi három pillérünk, a kultúra és a nyelv, az iskola és az oktatásügy, valamint önmagunk megszervezése lehet” – hangsúlyozta Csáky, aki szerint azt is látni kell, hogy bizonyos összefüggésekben egy anyaországon kívül élő magyar sokkal inkább arra kényszerül az élethelyzeteiből adódóan, hogy mélyebben élje át a magyarságát.
„Választott képviselőként én azt az üzenetet szeretném megfogalmazni először” – fogalmazott beszéde további részében a képviselő – „amelyet Szlovákiában a felvidéki magyar lakta vidéken hallok. Azt mondják felelősen gondolkodó, népben, nemzetben, magyarságban gondolkodó értelmes emberek Pozsonypüspökitől Nagykaposig, az Ung-vidékig, mindenütt, ahol magyarok élnek kisebbségben vagy szórványban, hogy számos olyan jelét tapasztalják a dunaszerdahelyi vagy a csallóközi létnek, ami az ő számukra sajnos, már ismerős, amelyen ők már egy vagy több évtizede keresztülmentek. Vigyázni kell, hogy ne kopjon ki a magyar nyelv a közéletből, a feliratokból, hogy az iskoláink megtartsák a színvonalukat, és a magyar gyerek, ha csak lehet, magyar iskolába járjon.” Mindenki reménnyel és nagy odafigyeléssel tekint a Csallóközre, és annak szívére, Dunaszerdahelyre, mondta Csáky hozzáfűzve, „és azt üzenik, nagyon vigyázzatok a szülőföldünkre, a községeinkre és városainkra ebben a régióban, mert ti vagytok a pillér, amely megtarthatja ezt a közösséget”.
S mi más lehet az üzenetünk innen, Dunaszerdahelyről minden szlovákiai magyarnak, mint az, hogy itt vagyunk, folytatta Csáky. „Szolgáljon Dunaszerdahely és a Csallóköz becsületére, hogy konok következetességgel, minden évben megszervezzük a Szent István-ünnepséget is, s megpróbáljuk innen is megüzenni mindenkinek, hogy a Csallóköz, Dunaszerdahely tudatosítja a felelősségét, tudatosítja, hogy ha olyan helyzetbe hozta a sors, hogy a felvidéki magyarok vezetője lehet, akkor azt nem fogja, és nem akarja feladni. Ezt kell megüzennünk innen, hogy a Felvidék nem adja meg magát, hogy nem adjuk föl. Készek vagyunk tovább menni az utunkon, és akkor leszünk csak tisztességes emberek, ha az utunkat vállalni tudjuk” – zárta beszédét Csáky.
Az ünnepi beszédek után az elöljáróságok és a szervezetek képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit az emlékműnél. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével Magyarország pozsonyi nagykövetsége képviseletében Kiss Balázs tanácsos is.
A koszorúzási ünnepség után a Városi Művelődési Központban a városi önkormányzat ünnepi ülésével és Dunaszerdahely Város díjainak ünnepélyes átadásával folytatódott Szent István-napi ünnepi megemlékezés.
dé, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”55690,55682,55668,55644,55629″}
