Immár 16-ik alkalommal került sor a szlovákiai magyar tannyelvű középiskolák legnagyobb honismereti rendezvényére. Alább a túravezetők beszámolóját olvashatják.
„Nemzet, mely nem becsüli meg a múltját, nem érdemli meg a jövőjét”
A rendezvény célja feltérképezni és megismerni a történelmi Gömör, Szepes és Torna régióinak szellemi és tárgyi értékeit. Ezzel a céllal összhangban az ifjabb generációnál felelősségérzetet ébreszteni szülőföldünk sorsáért, megmaradásunkért. A Szlovák Kormányhivatal és Kassa megye által támogatott honismereti rendezvényen az idén a nagykaposi, kassai, szepsi és tornaljai középiskolák diákjai és kísérő tanáraik vettek részt.
A tornaljai gimnázium tanulói első alkalommal vettek részt a Honismereti Mozgó Egyetemen. Borongós esős reggel köszöntött ránk október 5-én, de ez nem szegte kedvünket. A tornaljai csapat Rozsnyón csatlakozott a többiekhez, akik Nagykapos –Kassa- Szepsi útvonalon érkeztek meg. Az első megálló Dobsina városa lett, ahol megismerkedhettek egymással a szülőföldünk több részéről érkezett résztvevők.
A rendezvény főszervezője Köteles László a Csemadok országos alelnöke itt röviden ismertette a város történelmi múltját és jelenét. Megtudhattuk, hogy a település erdőirtással keletkezett 1326-ban szász bányászok által. A Szepes-Gömöri Érchegység gazdag ércei bányászatával és feldolgozásával a város gyorsan meggazdagodott. A város határában aranyat, ezüstöt, nikkelt, majd később vasat, rezet, kobaltot,higanyt bányásztak. Technikai kuriózum, hogy Dobsinán építették fel 1680-ban a történelmi Magyarország első nagykohóját /vysoká pec/.
A bányászat és a kohászat csak a 19. század végén szűnt meg. A törökdúlást is megélő és átélő városka lakosait 1945 június 18-án érte a történelmünk egy kevésbé ismert tragédiája. A visszavonuló német hadsereg által deportált szepességi, közöttük a dobsinai németek és magyarok ezen a napon tértek volna haza. A přerovi vasútállomáson a prágai győzelmi díszfelvonulásról hazatérő csehszlovák katonák felfedezték kilétüket,és felsőbb parancsra először kirabolják és kegyelmet nem ismerve belövik a hazatérőket a városka szélén található mély árokba. Pedig ekkor már a világháború Európában két hónapja befejeződött és menekülök között csak gyerekek, nők és fegyverre nem fogható öregek találhatók. A 265 mártír között volt 69 legyilkolt dobsinai lakos ezek emlékét örökíti meg a helyi temetőben állított emlékmű. A rendezvény résztvevőivel itt közösen róttuk le kegyeletünket.
Dobsináról indulva már megkegyelmezett rajtunk az időjárás és elállt az addig szakadó eső. Utunkat tovább folytattuk a Sztracenái szurdokon keresztül az Igló közelében található Hernádáttörésbe, az inkább Szlovák Paradicsom által ismert természeti szépességekben bővelkedő nemzeti parkba. Egy felejthetetlen gyalogtúrának lehettünk részesei Podlesok- Száraz Béla Menedékő – Vöröskolostor- Hernád áttörés útvonalon. Rengeteg szikla, vízesés által tarkított szurdoktúra várt reánk. Vaslétrákon, lépegetőkön és hídon verekedtük át magunkat és közben megcsodálhattuk a táj szépségeit. Közbeeső célunk a tatárjárás alatt a Szepességieknek menedéket adó Kolostor fennsík volt. A valamikori karthauzi kolostor romjait bejárva innét ereszkedtünk le a hegyeken áttörő Hernád völgyébe. Utunk az idei nyári, négy áldozatot követelő helikopter baleset helyszíne mellett vezetett el. Emléküket egy fakereszt jelzi. Közel 6 óra gyaloglás után mindenkinek jól esett a megérdemelt pihenés. Este hatra érkeztünk meg a szállásunkra a Čingov hotelba.
Másnap reggel indultunk tovább a Szepesség történelmi tájai felé. Először a Branyiszkói hágó alatt található kis községben, Korotnokon álltunk meg. Itt a helyi temetőben található a Branyiszkói hágót 1849 február 5-én megvívó honvédek síremléke. Köteles László túravezető emlékezett és tisztelgett a Szabadságharcban hősi halált halt magyar német és szlovák honvédek és rajtuk keresztül a sorsukat tudatosan vállaló aradi vértanúkra.
Ugyanis, a nemzeti emléknapot október 6-t, az aradi vértanúk napját ezen a történelmileg méltó helyen tartottuk meg.
Következő megálló egy apró természeti érdekesség. „Kis ország – kis gejzír” mondhattuk a Szepeshely /Sp.Podhradie/ mellett található Szürke Szakáll ásványi só dombocskán található alig araszos gejzírecskéről. Az eredeti bő ásványi anyagokban bővelkedő vízforrást a Baldócban/Baldovská/ található palackozó üzembe vezették el. A maradék forrásvíz tör elő a domb oldalán s alakított ki egy szürke szakállra emlékeztető ásványi só mezőt.
Az utunk, az egyik legrégebbi felvidéki épségben megmaradt kőhídján keresztül a Mikszáth Fekete város regényében megismert Szepesgörgőre vezetett. A templomkertben található a Görgey fivérek síremléke. Az ősi Görgey családból származó fivérek síremléke mellett emlékeztünk a magyar történelmi gondolkodásból méltatlanul kifeledett sorsukra. Az itt eltemetett Dr. Görgey Béla és Görgey Konstantin huszár főhadnagyok egyenlőtlen hősi harcban estek el hazájuk védelmében. 1918 november 20-tól december 5-ig, egy alig 300 katonát összefogó csapat részeként védték szülőföldüket a behatoló légiósok ellen. A több százszoros túlerő ellen vívott harcuk, a spártaiaknak a perzsák ellen vívott küzdelmét is megszégyenítette. Síremléküknél Takács Dénes jánoki plébános /valamikori nagykaposi középiskolás/mondott imát a Mozgó Egyetem diákjaival a toporci Görgeyekért, s sorsukon keresztül a hazájuk szabadságáért akár életüket is feláldozó hősökért. A község történelmét meghatározó Görgeyek és Csákyak emlékét a hatalmas park közepén álló barokk kastély is megörökíti.
Utunkat folytatva értük el a szepességi németek valamikori székhelyét Késmárkot. A Fő utca végén található az egyik legfontosabb nemzeti emlékhelyünk. Itt az új evangélikus templomban található Thököly Imre kuruc fejedelem végső nyugvóhelye mauzóleuma. Életpályáját egy magyar nyelvű leírásból idéztük fel, és közösen énekeltük el nemzetünk imáját, a Himnuszt.
Aki még nem járt Késmárkon, annak hihetetlennek tűnik az egyetlen vasszög felhasználása nélkül a XVII. században épült evangélikus fatemplom. Megnéztük, s ámultunk történelmi és kulturális értékein. A szomszédos épület, a valamikori evangélikus líceum, ezt látogatták a Felvidék minden részéről a legtehetségesebb diákok – a szlovák Pavol Országh Hviezdoslavtól kezdve a magyar Görgei Artúrig.
A Tátra felhőkbe burkolózó csúcsai alatt vezető utunk utolsó megállója Közép Európa egyik legszebb reneszánsz fő terével büszkélkedhető Szepesszombat volt. A Mátyás királyunk által annyira kedvelt városka gótikus stílusban épült Szent György templomát még Erzsébet angol királynő /édesapja György angol király/ is meglátogatta. A Fő tér számunkra másik értéke az 1848-as Magyar Szabadságharc emlékműve. A 90-es években felújított emlékműn újra fel lettek tárva az eredeti feliratok- közöttük a számunkra legkedvesebb: ÉDES MAGYAR HAZÁNK IRÁNTI SZERETETBŐL
A honismereti rendezvényünkön csodás helyeket láthatunk, rengeteg élménnyel és szülőföldünk más tájairól származó barátokkal lettünk gazdagabbak és elfeledett hőseinkre emlékezhettünk. Remélem jövőre is találkozhatunk, mondhatom ezt a résztvevők nevében.
Zárószóként légyen Gyurovszky Andrea királyhelmeci tanárnőnek a Mozgó Egyetemről, pontosabban a Mozgó Egyetem volt és jövőbeli résztvevőinek írt verse:
Szepesség
A szépség elegáns mozdulata
pár kósza, odavetett vonal,
a Tátra, kékes kontúrja
valószínűtlen fehér csúcsaival,
bámulva néz az álomittas tájra.
Őrző hegyének lábánál állva,
mozdulatlan terek visszhangja
kong a véletlenül itt ragadt,
itt felejtett apró házak
falán, hol hallgatag emberek
a hegyekre fel nem tekintenek,
hisz mindenhol érzik
néma közelségük.
Bőrükre friss szellő lehelete ül,
a kőre templomok árnya vetül.
Lázasan beszélő fa oltáraik
nyugtalanító zajos világa,
mint a téli Tátra vízesései
hirtelen megfagyva kiált a világra.
Állok előttük megbabonázva:
Itt egyszer egy tündér járt,
míg az idő meg nem állt.
Vincze Norbert Tornalja, Köteles László Szepsi, Felvidék.ma
További fényképek a Képgalériánkban ITT érhetők el.
