Valamit rosszul csinálunk…valamit nagyon rosszul csinálunk; hiszen amióta a focit követem, tehát amióta az eszemet tudom, egy helyben toporog a magyar labdarúgás. Előre megjegyzem, ez nem lesz egy önsanyargató, siránkozó, vagy akár a magyar focit szapuló jegyzet. Olyanokból van elég. A sport társadalomformáló hatására szeretnék inkább rámutatni.
A pontvadászaton kívül, van a sportnak ugyanis egy jelentős társadalomépítő és erősítő hatása is. Az emberek éhesek a sikerre. A siker motivál és mindenki egy sikeres közösséghez szeretne tartozni. Így a folytonos magyar kudarcok – adott esetben a focistáink szereplése – arra ösztönzik az embert, hogy máshol keressen sikerélményt. Legközelebb hozzánk a sikereket halmozó szlovák válogatott van. Így hát egyre szaporodik a „do toho!” buzdítás. Ez önmagában véve nem is lenne baj. A gond ott kezdődik, ha ennek hatására elfordulunk a sajátunktól és egy idegen nemzet csapatát (legyen az bármelyik nemzet) kezdünk sajátunkat tekinteni. Így születnek a „hungarokatalánok”, „pannonbajorok” meg a „našik”. A mi esetünkben ez egyenes út az asszimiláció felé. A mindenkori magyar válogatottnak tehát ezzel a felelősséggel is meg kell birkóznia; bár kétlem, hogy ezt valaki tudatosítja…
Szeretem a magyar focit és bajnokságot. Szeretem, mert a miénk, mert tudok vele azonosulni. Itt tudok csupán őszintén szívből szurkolni, megkönnyezni a Himnuszt és átélni minden egyes mérkőzést. Bármilyen is ez a gyerek, mégiscsak a sajátunk. Így hát, ha a fiunk rosszul teljesít vagy épp Kis Grófót hallgat meccs után az öltözőben, nem tagadom meg. A Feröer-szigetek elleni győzelmet én sikerként éltem meg. Nagyszerű, magával ragadó atmoszféra uralkodott a stadionban. Félprofi bálnavadászok ide vagy oda, győztünk és jó volt magyarnak lenni. Aztán oda süllyedtünk, hogy kazah meg ukrán meccseken rágtuk a körmünket és számolgatunk. Hát itt tartunk?!
Sosem láttam a válogatottat világversenyen, de a sikert nem ilyennek képzelem. Vívjuk ki a továbbjutást derék módon, becsületesen, férfiasan a pótselejtezőn! Rajtunk szurkolókon nem fog múlni, sosem múlott… Tegyetek minket büszkévé!
Hajrá, magyarok!
JUDr. Nagy Dávid, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”55909,55814,55595,54718,54668,54227,53691,53520″}
