Ógyallán, a Feszty-hét keretében emlékeztek meg arról, hogy 2006-ban a város magyar tannyelvű alapiskolája hivatalosan is felvette Feszty Árpád nevét. A Magyar Tannyelvű Alapiskola és Óvoda igazgatósága ebből az alkalomból egész héten át tartó rendezvénysorozatot szervezett.
Hétfőn, az ünnepélyes megnyitóra és az adventi gyertyagyújtásra került sor. Kedden mutatkozott be a Jazzterlánc együttes és megnyitották a rajzkiállítást.
Szerdán, a IX. Nemzetközi Műveltségi Vetélkedőt tartották Vrábel Sándor nyugdíjas pedagógus vezetésével. Most hét iskolából összesen nyolc, háromtagú csapat versenyzett a Vitéz Nagy János fafaragó művész által készített Vándordíjért, ahol a képzeletbeli dobogóra természetesen a legjobbak állhattak: 1. Katona Mihály Alapiskola – Búcs, 2. Pápay József Általános Iskola – Nagyigmánd, 3. Feszty Árpád Általános Iskola- Dél- Komárom. Csütörtökön, december 11-én került sor a hagyományos „Feszty Cup” elnevezésű kosárlabdatornára.
Pénteken került sor a Feszty-hét záróünnepélyére, amelyen megjelent a horvátországi lovranai küldöttség Alan Sankovič polgármester, és Branislav Petkovič alpolgármester, a dél-komáromi Feszty Árpád Általános Iskola küldöttsége, Kiss Mária igazgató vezetésével, a Közös Iskolaügyi Hivatal képviselője, Kocskovics Gabriella, Czízyné Feszty Zsuzsanna, a Feszty család képviseletében, Basternák Ildikó polgármester, a Basternák László Polgári Társaság elnöke, Ondrusek Péter, Vitéz Nagy János fafaragó, és az iskola nyugalmazott pedagógusai.
A horvát küldöttség tagjai két napot töltöttek a városban és a találkozó apropóját az adta, hogy az ógyallai születésű festőművész Feszty Árpád élete vége felé orvosai tanácsára itt élt, hogy légúti betegségére gyógyírt találjon a rendkívül egészséges, friss helyi tengeri levegőben. Átmenetileg erőre is kapott ettől, de végül a Feszty-körkép alkotója 1914-ben Lovranban elhunyt, aki Opatijától 7 km-re található a parkokban, sétálóhelyekben, villákban és éttermekben bővelkedő ősi városka központjától nem messze található egyik villában élt utolsó éveiben. Egykori villája ma is áll, neves lakójáról kétnyelvű emléktábla emlékezik meg. A part menti hegyoldalt sűrűn benövő babérerdők illata és a tengeri sós levegő elegye már az 1800-as években is tüdőbetegek gyógyhelyévé tette a városkát, Feszty is e célból választotta lakhelyéül a Kvarner-öböl e szegletét.
„A lovranai küldöttség mostani látogatása tíz évvel ezelőtt kezdődött, amikor is a néhai Basternák László polgármester horvátországi látogatása során felvette a kapcsolatot a Horvátországban élő magyarok egyik egyesületének képviselőivel, a Baross Körrel. Majd ez a kapcsolat megszakadt mostanáig, amikor meghívásunkra látogatást tettek városunkban a lovranai vendégek”- ismertette az előzményeket a város polgármestere Basternák Ildikó.
A folytatással kapcsolatban Basternák Ildikó elmondta, a két település vezetése elhatározta, hogy a jövőben a két város között testvér települési kapcsolat kiépítésén munkálkodnak. A partneri kapcsolatok az élet minden területén fontosak, így a települések működésében is. Ez elengedhetetlen tényező a fejlődés érdekében. hogy nyitni tudjanak a világ felé, kitekintsenek más kultúrákra, lehetőségekre. Ennek ismeretében meghívást kaptak április 23-i ünnepségre, ahová Feszty Árpád festményeiből és a munkásságát bemutató anyagot visznek egy kiállítás megnyitására.
Mindezek mellett amint megszületik mind a két önkormányzat részéről a testvérkapcsolat létesítéséről szóló határozat, már csak a formaságok hiányoznak egy tartós kapcsolat kialakítására a két település között.
A záróünnepség bevezetőben az iskola himnuszává választott felvidéki népdalt Deme Attila énekelt, majd Lacza Nóra igazgatóhelyettes köszöntötte a vendégeket.
Az ovisok fellépése után Dibusz János az iskola igazgatója mondott ünnepi beszédet:
„Kettős ünnepet tartunk ma, hiszen a IX. Feszty-hét rendezvénysorozatának záróünnepe keretében emlékezünk meg iskolánk újraindításának 65. és első írásos említésének 235. évfordulójáról is. Feszty – heteink már hagyományosan felölelik a művészet-, az anyanyelv és a Feszty hagyaték iránti elkötelezettségünket, az egészséges testi és lelki fejlődés igényét, a közösségben való gondolkodást és munkánk kölcsönös elismerését. Hagyományt teremtettük, melyet elkötelezetten ápolunk és művelünk. Köszönet mindenkinek, aki ebben partnerünk, akik támogattak és támogatnak. Azzal azonban tisztában vagyunk, hogy a fő feladat, a mi keresztünk, a miénk pedagógusainké alkalmazottainké, diákjainké és a szülőké – miénk fesztyseké. A jövőbeni megfeleléshez sok erőre, egészségre, hitre, elkötelezettségre és kitartásra lesz szükség. Mi bízunk benne, hogy tovább tudjuk vinni közös ügyünket. A mai nap a jubileum jegyében is zajlik. Elődeink is tudatában voltak feladatunknak, hogy a jövőt építeni kell. Ezt a feladatot több évszázaddal később Szent-Györgyi Albert fogalmazott meg: Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája. Őseink tettek is ennek érdekében a honfoglalás óta minden korban.
Az ógyallai ősök sem késlekedtek sokat, mikor Mária Terézia 1777-ben kiadta az oktatásról és nevelésről szóló Ratio Educationis című rendeletét, hiszen az 1780. évi „visitatio” szerint Aranyossy tanító „a paplakban lakik, ahol az iskola is van” bejegyzés erre utal. Így tehát ma már 235 éves az ógyallai iskola első írásos említése (Forrás: Récka Bögi Adrianna Ógyalla c. könyve 7. old.).
A következő másfél évszázad történései még feldolgozásban vannak. A két világháború közötti időszakról sem tudunk pontos anyagokat, ígyhát a történetet a II. világháborútól folytatom.
A háború alatt a visszacsatolt területeken a magyar gyerekek magyar iskolába jártak. Egészen 1944-ig, amikortól kezdve több csehszlovák kormányrendelet foglalkozott az itteni magyar gyerekek oktatásának lehetőségeivel, melynek végeredménye az lett, hogy a magyar gyerekeket szlovák nyelvű iskolákba kényszerítették. Ezekben az iskolákban csak szlovák vagy szlovákul tudó tanítók taníthattak. A változás 1948 végén kezdődött. Újra magyar tagozatok nyíltak, de ahol csak lehetett a hatalom akadályozta működésüket. Környékünkön az igazi változás az 1949/50-es tanévben indult el. Egyre – másra nyíltak a magyar osztályok és a bátrabbak visszatértek gyökereikhez. Ógyallán mindez 1950-es tanévtől kezdődött.
Beck Lajos, Forgács Gyula, Herdics János, Csanalas Lajos, Kender Gyula, Misák János, Benkó Ferdinánd, Szakál László vezetésével az ógyallai pedagógusok és szülők megmutatták, és bizonyították rátermettségüket, bátorságukat és szakértelmüket, mert az iskola nagyon sok tehetséges és gerinces ember alma matere lett. Olyan gyerekek kerültek ki az iskolából, akik helytálltak és megmutatták, hogy iskolánk használható értékeket tud nyújtani.
Pedagógusaink szívvel-lélekkel végezték munkájukat, annak ellenére is, hogy a mindenkori hatalom olyan feladatok tömkelegével is „ellátta” őket, melyek nem voltak összeegyeztethetőek a pedagógusi küldetéssel. A 70-es, 80-as években nemcsak pedagógiai munkájuk színvonalát, hanem az állam iránti „lojalitásukat” is értékelték. S mindez nemcsak a pedagógusokat érintette negatívan, hanem a gyermekeket is, és a szülők szemében egyre inkább veszített presztízséből a „tanítói mesterség”. Szerencsére a pedagógusok soraiban sokan voltak olyanok, akiknek a legfontosabb szempont a gyermek szeretete, a szakma iránti elhivatottság, az édes anyanyelv megőrzésének fontossága volt. Akik tudatában voltak annak, hogy az ő feladatuk megnyitni a lehetőségeket a kisgyermekek és a kamaszok nyiladozó értelme számára. Számukra a tanítói pálya „hivatás” volt. Ők mindig is úgy gondolták,hogy az édesanyanyelven való megnyilvánulás a szavalás, éneklés, színjátszás, az alkotó munka megismerése, észrevétlen emberformáló hatásával számtalan tiszteletre méltó, okos és tehetséges embert ad majd a társadalomnak, a felvidéki magyarságnak. Napjainkban is többszörösen kell bizonyítani a pedagógusoknak: megfelelni az állami követelményeknek, de megfelelni a nemzetrészünk elvárásának. Mert a pedagógusokon és a szülőkön múlik, hogy az ifjú nemzedék, melyet útjára bocsát, csak a tudást vagy a nemzetéhez való kötődést is fontosnak tartja. Ha az útravalót megkapja a gyermek iskolájától, akkor bármerre is sodorja őt a sors, tudja honnan indult és hová kell visszatérnie. Iskolánk pedagógusait és alkalmazottait döntő mértékben az vezérelte hivatásában és munkájában, hogy gyermekeinkben táplálják a hitet: csak anyanyelvi tanulással érdemes útra indulni a nagybetűs életbe.
Ünnep van ma! Kettős ünnep. Ebből az alkalomból: köszöntöm az iskola minden volt és jelenlegi diákját, akik a világ „csodáival”nálunk ismerkedtek és ismerkednek. Köszöntöm pedagógustársaimat, akik a „csodát” véghezvitték, véghezviszik. Köszöntöm a szülőket, akik bíztak és bíznak iskolánkban. Köszönöm mindnyájunk nevében a törődést és támogatást a helyi közösségek vezetőinek és tagjainak, akik eddig velünk voltak, támogattak és továbbra is velünk lesznek. Úgy gondolom, hitelesek vagyunk, bízhatnak a szülők iskolánkban.
Köszönöm az anyaországi támogatóinknak, testvéreinknek, hogy segítik, támogatják iskolánkat anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Erősítik, bátorítják magyarságtudatunkat, hogy bátran merjük vállalni anyanemzetünkhöz, való tartozásunkat, őseinkhez való hűségünket.
Azt kívánom a jövő nemzedékének, hogy merítsenek elődjeik sikereiből, pozitív helytállásukból és vigyék előbbre iskolánk, közösségünk és nemzetünk ügyét, hogy megmaradjunk értékes embereknek, hiteles magyaroknak.”
Ezt követte a Feszty Díjak átadása
Az iskola igazgatóságától az idei év eredményei alapján a következő tanulók kapták a díjat:
2015-ben a Feszty-díjat az alsó tagozatosok kategóriában Nagy Gergely Jánosnak ítélték oda, aki kitűnő tanuló, matematikus, a Tompa Mihály Szavalóverseny járási fordulójában ezüstsávos minősítést kapott.
A művészetek kategóriában idén a Feszty-díjat Deme Attilának ítélték oda, aki ebben az évben is számos népdalverseny ért el sikereket és tagja a Bellő Konkoly Thege néptánccsoportnak.
A társadalomtudományok kategóriában Feszty-díjat Jóba Zoltán kapott, aki tehetséges szavaló, az iskolaújság és az iskola TV munkatársa.
A természettudományok kategóriában kapott Feszty díjat Molnár Ferenc, aki aktív résztvevője a biológiai, földrajzi és matematikai versenyeknek, a Bellő néptánccsoport táncosa és a Művészeti Alapiskola hegedűszakos hallgatója.
2015-ben a Feszty Fődíjat Kovács Ádám 9. osztályos tanulónak ítélték oda, aki tehetséges, jó magaviseletű tanuló, aki a matematikai versenyek eredményes résztvevője.
A fődíjat Ondrusek Péter, a Basternák László Polgári Társulás elnöke adta át.
A Pedagógus-díjat 2015-ben Likér Petronellának és Dobay Gábornak ítélték oda.
Az idei ünnepséget is a kultúrműsor zárta, amelyben felléptek a Kis Bellő néptánccsoport.
A zárszót követően a megjelent vendégek megtekintették az iskola tanulóinak alkotásaiból készült rajzkiállítást, valamint megtekintették a Feszty emlékszobát.
További képek az eseményről fotógalériánkban tekinthetőek meg ITT>>.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
A szerző felvételei{iarelatednews articleid=”48769,47400,46952,46103,45894,46259″}
