Draskóczi és jordánföldi Ivánka István a Hont megyei Paláston született földbirtokos családban 1855. január 12-én. Ifjabb Ivánka Imre és Nedeczky Petronella gyermeke a gimnázium első öt osztályát magántanulóként végezte Tápiószentmártonban Kubinyi Lajossal, Kubinyi Ágoston fiával együtt. Ezután 1874-ig a selmecbányai evangélikus gimnáziumban tanult, s itt is tett érettségi vizsgát. Pesten jogot végzett; ezt követően két évig ügyvédi irodában dolgozott, majd átvette szülei birtokát, s Paláston gazdálkodott. Ivánka mozgalmas életet élt: részt vett a megyei közügyekben, a gazdaság szervezésében, a kulturális mozgalmakban; publikált a megyei és országos lapokban, írt verseket, színműveket, gazdasági cikkeket stb.
Költeményei kezdetben az Üstökösben jelentek meg. Ennek a lapnak hosszú időn át volt a munkatársa, akárcsak a Bolond Istóknak. Több verse és más írása jelent meg a Honti Almanachban, a Honti Naptárban, a Nógrádi Lapokban, a Nógrádi-Honti Ellenzékben, az Esztergomi Közlönyben, a Selmecbányai Híradóban, a Pesti Naplóban és máshol. (Csáky K., 1998:116-117.)
A Fűzfalombok című verseskötetét Selmecbányán adták ki 1885-ben. Bizony e kötetecske nem igen emelkedik felül a fűzfapoéták átlagtermékein, amit Ajánlásában maga a szerző is beismert, amikor így írt: „Nektek ajánlom jó barátok/ E zsenge fűzfa-lombokat./ Hasznot manapság ugy se látok/ Belőletek sokat,/ Vegyétek mint „thé-szurrogátot”,/ Isztok ti zöldebb dolgokat;/ S ha tán fanyar lesz tőle szátok/ Barátságunk bő czukrot ad./ S e pár hatost, – ily dús füzér, –/ Ennyit a sajt alá megér!”
Ivánka szerénységéről vall Költői önérzet című versében is, hangsúlyozva: sosem vágyott nagyra s babérokra. Viszont, aki a „húrok pengetéséhez” fogott, annak a jó értelemben vett törekvés, a vágyak művészibb kiteljesedése sem ártott volna.
Azért vannak poétánknak egészen jól sikerült darabjai is. A könnyed verselés érződik ki a Tündér Ilona című költeményéből, amely nyilván Vörösmarty hatása alatt íródott, a Szép Ilonka ígézetében. O. I.-hoz című verse amolyan falusi idill hangulatát kelti; szülőfaluját idézi meg benne a maga rekvizitumaival, szembeállítva a nagyváros zsúfoltságával, embervesztő forgatagával.
Ivánka versei hűen tükrözik szerzőjük józan gondolkodását, helytállását, szókimondását.
A Boszniás című vers egyfajta tiltakozás a háború és a katonaság ellen. Ő már nem „fegyvert s vitézt énekel”, hanem ezek ellen fellépve, így vall: „Háborút éneklek, rettentő háborút!/ Hazára költségest, lányokra szomorút;/ Bakák izzadását, maródik nyögését,/ Apolló vezéreld lantom pengését.”(36.p.)
A pénz hatalma ellen tiltakozik, az embertelenség ellen lép fel; a tisztelet, a becsület hiánya riasztja őt el környezetétől a Dal az új urakról című versében. Szociális érzékenységéről tanúskodik A hol a hó örök című költeménye is, melyben kifejeződik a hatalom feletti győzelem reménye.
Ugyancsak a falu iránti vonzalmának ad hangot az Epilógusban. A Ki mondja? soraiban a női nem védelmébe kel; a vers tulajdonképpen a gyöngédségben rejlő erő dicsérete. Kiemelkedik a Fűzfalobok zsengéi közül A leányasszony című költemény is. Az ugyancsak Vörösmarty hatását idéző sorok a balladisztikus hangulat mellett, mintegy azt ellentétezve, a könnyed, dallamos verselés hatását is keltik:
Ősz apának gyönge, éke,
Szende lánya, szép virága,
„Nőm lehetsz e tél szakába´ .” –
Csalfa szó, de hat szívére. –
Lángba vére.
(78.p.)
A játékos verselési technikát próbálja ki az 1880-ban is, amely a hajdani népies újévköszöntők, rigmusos mondókák mintájára íródott:
Beköszöntött az Ujév
Nagy eresz-csorgással
Hogy az ördögbe bujjék,
Ilyen locsogással.
Beköszöntött végre,
De nem visz-e jégre?
(81.p.)
A népdalok hatása érződik az egyébként jó ritmusú, néhány szép költői képet is felvillantó Nézem, nézem…-ben, melynek utolsó versszakát idézzük itt:
Mért nem ád a föld nekem olyan hatalmat
Kincsházából, a milyet csak adhat.
Széles utcán aranyhidat veretnék,
Hej! Tudom én!
A rózsámért akkor mindjárt mehetnék.
(137.p.)
A Büki Borcsa balladaszerű vers, tragikuma a gazdag-szegény ellentétből adódik. A gazdag molnár lányát a malmukban dolgozó legény hiába kéri, a szülők éket vernek közéjük:
Zúg a malom néki vígan,
Legényünknek jaj! be búsan.
Már öt éve szolgál érte,
Uj reménnyel ötször kérte.
(155.p.)
Három gyengébb Ivánka-verset olvashatunk a Honti Naptár VIII. évfolyamában (Pongrácz E., szerk. 1906.28-29.p.), s közöl egy válogatást a szerzőtől a Hontvármegyei Almanach II. évfolyama is. Ezek közt néhány epigramma is olvasható (Pongrácz E., szerk. 1893. 58-74.p.) Az Almanach I. évfolyamában közlik Ivánka kétfelvonásos énekes vígszínművét, az Agglegény vőlegényt (Pongrácz E., szerk. 1892. 15-36.p.). A dalokkal megtüzdelt kis színmű egyféle társadalmi bírálat, erkölcsi revideálása a kor házassági szokásainak, amikor is a pertnereket a szülök választották egymásnak, a lányt fiatalon férjhez adták, elsősorban vagyoni megfontolásokból.
Publikált néhány verset Ivánka a megyei lapokban is. A Nógrádi-Honti Ellenzékben jelent meg például a Vihart! Vihart! című szép verse, melyben a költő bátor helytállásáról tesz tanúbizonyságot. Lázad az elnyomás, az elajasodás ellen. Érzi a társadalom lidérces nyomását, fojtó légkörét; a becsület kiveszését, a pénz utáni hajszát, a gazdagság hatalmát:
Büzhödt a lég. – Az eszmények kihaltak;
Mindenki csak a fény után rohan;
Csakis a kéj bűnös szavára hallgat;
Becsületed: csakis pénzedbe´ van.
A becsület? – Ma díszpalást csupán,
Mit otthon, a tiéid közt levetsz;
S a jámbor nép kinn megcsudál bután,
Alatta lopottat rejtegetsz.
(5.p.)
Mint a megyei közélet poétai hajlamokkal megáldott képviselője, több alkalmi verset is írt. 1900-ban például volt tanárához, Breznyik Jánoshoz, amikor Selmecbányán emlékszobrát leleplezték. (Nógrádi Lapok és Honti Híradó. 1900. 40.sz.)
Szinnyei lexikonából tudjuk, hogy az Agglegény vőlegény című népszínműve különnyomatként is megjelent. Alszik a nagynéni című operáját pedig 1895-ben mutatták be Budapesten.
Folytatjuk…
Csáky Károly, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”58506″}
