Bátorkeszin több évszázados hagyománya van a szőlőtermesztésnek, a borkészítésnek. Végigjárva e mátyusföldi nagyközség dűlőit ma is szebbnél szebb borházakat, borospincéket, gazdagon termő szőlőskerteket találunk, ám a figyelmes látogató megtalálja az ódon borospincéket, a takaros, régmúlt idők szellemét idéző borházakat is.
A mintegy 3500 lakosú községben megközelítőleg négyszáz család foglalkozik szőlőtermesztéssel. A korábbiakhoz hasonlóan a mai ember is sok érzelmi szállal kötődik a szőlőhöz és a borhoz. A legtöbb vidéken, aki csak tehette, művelt egy kis szőlőt. Valahol lelkük rejtett zugában ott van még nagyapáik, ősapáik pincéje, hordója, szőlője, lugasa, amely egy egészen régi világ hangulatát idézi, levetve annak minden árnyát. Szinte érezni lehet a pincék illatát, a diófa alatti borozgatás kedélyes nyugalmát. A bort szerető és ahhoz valamelyest értő ember, ha megkóstolja a bort, szinte ott érzi magát a tájban, ahol az született, ott látja maga előtt a szőlőket, az embereket.
Szlovákiában, az 1990-es években a szőlő, a bor és a kultúra újbóli egymásra találásának lehetünk tanúi. A bor kulturális szerepe reneszánszát éli. Örvendetes, hogy a kiváló környezeti adottságokkal rendelkező szőlő- és borgazdaság átalakulása és megújulása együtt járt a szőlő- és borkultúra társadalmi elismertségének újrateremtésével és társadalmi szerepének kibontakozásával. A rendszerváltás talán ezen a területen hozta a szőlő–bor ágazatban a leglátványosabb változásokat, s itt történt a legnagyobb előrelépés. Számos kezdeményezés indult el és erősödött meg az utóbbi években.
E nemes hagyomány ápolásának, a szőlősgazdák segítésének, összefogásának céljával alakult meg a SZEGAB. SZEntlászló, GAlambos és Bátorkeszi. A névadás alapgondolata az volt, hogy a két legnagyobb bátorkeszi dűlő, a Szentlászló és a Galambos borászainak összefogása a község, Bátorkeszi hírnevének öregbítését szolgálja, így jött létre e mozaikszó. A két említett dűlőn gazdálkodó borászokon kívül persze a Borkút és a Tőkés út gazdái is részei az összefogásnak, s ma má r a szomszédos községekből, Madarról és Szentpéterről is van tagja a szervezetnek.
Mára a SZEGAB a régió egyik legjobban működő szakmai szervezete. A megalakulása óta eltelt 13 év eseményeit, eredményeit felsorolni szinte lehetetlen. A társulás tagjai sok-sok aranyérmet szereztek a helyi-, a regionális- és a nemzetközi borversenyeken. A rengeteg szakmai előadásnak, tanulmányútnak köszönhetően a tagság egyre inkább a minőségi borok előállítására összpontosít. A szervezet a helyi borversenyeken kívül többek között megszervezhette már az Ister-Granum Eurorégió Vándor Borversenyét (2013) és Duna-menti Borút Borversenyét (2014) is, és kitartó munkájának köszönhetően Bátorkeszi néhány éve a kitüntető Borfalu címmel is büszkélkedhet! A 2005-ös nagy sikerű borfesztivált újabbak követték, s az idén immár a 11. Bátorkeszi Borfesztivál vendégeit köszönthetik községükben, május 6.7-én.
A 2003-ban alakult Szegab Polgári Társulás az elmúlt tizenhárom év alatt olyan szervezetet hozott létre, amely a gazdák érdekeit képviseli, s emellett szakmai tevékenységet is folytat. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a borászaton keresztül felhívják a figyelmet az adott régióra, településre, élénkítve ezzel a borturizmust és a falusi turizmust. Az idei értékelő taggyűlés első részében Zsidek Vilmos szentpéteri szőlész és gyümölcsész tartott előadást „A szőlő útja az ültetéstől a szüretig” címmel.
„Mivel egyre több fiatal foglalkozik szőlőtermesztéssel és sokszor hallani, hogy a bor sorsa már eldől a szőlőben, később csak rontani lehet rajta” – ezért döntött úgy a Szegab vezetősége, hogy az alapoktól, tehát az ültetéstől nyújtunk tájékoztatást azoknak, akik a jövőben szeretnének szőlőt telepíteni- mondta Tóth Lajos, a Szegab PT elnöke az évzáró taggyűlés köszöntőjében.
A neves szakember- Zsidek Vilmos- előadását a szőlőoltványok előállításának kérdéseivel kezdte. Mint mondta az oltványkészítés a XIX. század végén a filoxéra járvány után vált indokolttá. Belátták, hogy ha több évig, évtizedekig nem telepítünk, nincs újra megújítása a szőlőültetvényeknek, évente 2-4 % is lehet a tőkepusztulás. A problémát fokozta, hogy az állomány elöregedett volt, ami jelenleg is probléma, az ültetvények kb. 50 %-át ebben a pillanatban is ki lehetne vágni. A szőlőoltvány előállítás során felhasznált úgynevezett alapanyagokat, az európai vesszőt és alanyvesszőt, erre a célra létesített ültetvényekben állítják elő. A szőlő szaporításában szinte kizárólagosan alkalmazott módszer a vegetatív szaporítás, amihez a szőlővesszőt, illetve annak részeit használjuk szaporítóanyagnak. Ennek előnye az, hogy egy adott fajta tulajdonságait teljes mértékben öröklő egyedek hozhatók létre. A szaporítóanyag előállítás és forgalmazás állami ellenőrzés alatt áll.
A szőlőültetvény létesítését megelőzően igen fontos feladat a terep rendezése. E munkaműveletnek több célja lehet: a talajvédelem, az egyenletes talajfelszín kialakítása, esetenként vízelvezetők és támfalak építése, hegyvidéki területeken a teraszok kialakítása.
A melioráció okszerű és gondos elvégzése az ültetvénylétesítést követően az agrotechnikai munkák elvégzést könnyíti, illetve azok hatékonyságát növeli. A tereprendezés munkálatait célszerű úgy időzíteni, hogy azt legkésőbb a telepítést megelőző évben végezzük.
A talajelőkészítő munkálatokat és az alaptrágya kijuttatatását megelőzően a terület talajának tápanyagtartalmát be kell vizsgáltatni. A talajvizsgálathoz a területről a talajmintavételi eljárás szabályainak megfelelően kell a mintákat venni. Az eredményekből megismerhetjük a terület tápanyagellátottságát, ami alapján az alaptrágyázásnál kijuttatott trágyamennyiség kiszámítása megtörténik.
Az alaptrágya kiszórása után annak beforgatása következik. A tápanyagoknak a gyökérzónába kell kerülniük, ezért a forgatás mélysége 60-70 cm legyen. Ha szükséges, akkor a talajfertőtlenítő szer kijuttatására is e fázisban van lehetőség. A forgatást követően a talajt el kell munkálni. A fentiek szerint előkészített területen történik az ülte tvény útjainak, parcelláinak a kitűzése, a sorok irányának, a tőkék helyeinek a meghatározása.
Az oltvány szőlő hosszú gyökerekkel és általában hosszabb nyaki hajtással kerül a kezünkbe. Ültetés előtt a gyökereket visszavágjuk. Legegyszerűbb visszavágás: Az oltványt függőlegesen tartjuk. A talp alatt kezünkkel úgy ráfogunk, hogy a tenyerünkkel az össze gyökeret összefogjuk, és a kilógó össze gyökeret levágjuk. (Így körkörösen 10-12 cm hosszú gyökerek lesznek) A fúrt lyuknál a lyuk átmérőjének megfelelően kisebbre kell vágni. A visszavágott gyökerű oltványt vízbe kell tenni, akár 1-2 napra is, de 1o órára mindenképpen, hogy a gyökerek a vizet felszívva életre keljen. Forgatott talajban fúróval célszerű (10-05 cm átmérőjű fúróval 60-65 cm mélyre fúrunk), Forgatott vagy nem forgatott földbe ásott gödörbe tesszük a vesszőt. Ha a nemes rész is a földbe kerül, könnyen harmatgyökereket ereszt és „lelép” a vad alanyról, így szárazságtűrése és filoxszérával szembeni ellenállósága megszűnik. A gödör mérete: 40 X 40 cm kerület, 60-65 cm mélység. A gödör olyan mély legyen, hogy a gödör aljába trágyát tudjunk tenni, azt 4-5 cm földdel le tudjuk takarni. a szőlőoltványt így beletéve az oltott fej rész a föld szintjével nagyjából szintbe legyen. (a nyak része az oltványnak ne kerüljön szint alá. A kiásott gödör aljába tett trágya, és a föld fölé tesszük a szőlőoltványt. A szőlőt a vízből kivéve a tenyerünkkel körkörösen felfelé igazítjuk, úgy, hogy tenyérbe téve egy kicsit a vízszinttől felfelé álljanak. Így tesszük a gödörbe. Apró földdel behintjük, úgy hogy a gyökeret 5-10 cm magasságban földdel eltemetődjenek. Úgy tesszük a gödörbe, hogy lehetőleg a középen legyen, sorba ültetés esetén kihúzott zsinór mellett. Talpunkkal a tövét óvatosan körös-körül megtapossuk. 8-10 liter vízzel beiszapoljuk. Amikor a víz elszikkadt, újból földet szórunk a gödörbe. Óvatosan megtapossuk. Az oltvány szára melletti résznél is tömörödjön a föld. A talajszint eléréséig ezt többször megismételjük. A talajszint elérésénél pár centivel a szőlő nyakától célszerű karót tenni (lehetőleg az északi oldal felől).
Ha több vesszőt kezd hajtani, akkor alulról felfelé, kettőt hagyjunk meg, a többit le kell törni. Célszerű egy darabig kettőt nevelni az első évben, majd amikor olyan erős, hogy karóhoz lehet kötni, akkor egyet nevelünk tovább az első évben, ha szép, akkor lehetőleg az alsó vesszőt.
A fiatal ültetvény első évi kezelése nem sok munkát ad, de ezeket a legnagyobb gondossággal kell a szőlősgazdának ellátni, mert a gyenge növény ilyenkor könnyen elpusztul. Ha a kupacolással nem raktunk túl sok földet a vesszőre, akkor a fejlődő hajtások könnyen előtörnek a föld alól. Erősen cserepesedő talajon azonban szükség lehet a kupacok felületének porhanyósítására, hogy a hajtások kibúvását elősegítsük. Száraz időjárás mellett ige n előnyösen hat a szőlő fejlődésére, ha gyakran öntözzük. Egyébként csapadékos időjárás esetén az öntözéstől eltekinthetünk. Ha úgy döntünk, hogy szükség van a telepített szőlő öntözésére, akkor a tőkétől nagyjából tizenöt centi távolságban, kapával húzzunk kis árkot körbe, és néhány vödörnyi vízzel itassuk át a talajt. Gyakorlati tapasztalatok alapján az öntözést – főleg szárazabb időjárás esetén – június-július folyamán ajánlatos többször is megismételni. Fiatal szőlőben, az első években legtöbbször elegendő a peronoszpóra elleni rendszeres védekezés. Más kártevő ellen csak akkor védekezzünk, ha a megjelenését észleljük. A peronoszpóra ellen a hajtásokat kéthetente, esős időben hetente, vagy még sűrűbben is permetezzük le nem perzselő gombaölő szerrel. Réztartalmú permetet csak erősebb fertőzés esetén használjunk, mert perzselést okozhat, ami visszaveti a fejlődést. Szakemberek megfigyelései szerint a permetezést ajánlatos augusztus végéig, szeptember közepéig folytatni. A frissen telepített szőlő meghálálja fáradozásunkat. Amikor a hajtások már elérték a 10–15 cm-es hosszúságot, a kupacot több részletben, fokozatosan bontsuk le, és a harmatgyökereket vágjuk le. A hajtásokat mindig csak a fehér részig szabad kitakarni, és csak a zöld vagy a zöldes fehér rész maradhat ki a földtakaró alól. Ősszel a kis tőkék vesszőit öt-hat rügy magasságig ismét takarjuk be, hogy a téli fagytól védve legyenek. A tőkéket ajánlatos már az első évben támasszal ellátni. Támaszhoz kötve ugyanis a hajtások gyorsabban nőnek. A második év legfontosabb munkája a hiányzó tőkék pótlása. Erre a célra válogatott, erős gyökeres vesszőket vagy oltványokat használjunk. A talaj- és növényvédelmi munkák ugyan azok, mint az első évben. Ha tavasszal túl sok hajtás fakadna egy tőkén, válogassuk meg, s a tőke erősségétől és a kialakítandó művelésmódtól függően kettő-négy darabot hagyjunk. A második év tavaszán a tőkéket nem kell külön művelettel kinyitni. A metszéssel egy munkafolyamatban, óvatosan kézzel vagy fakéssel bontsuk ki őket. A metszést – az előző év fejlődésétől függően – egy vagy két rügyes, vagy csak sárszemes csonkra végezzük. Igen erős fejlődésnél hagyhatunk hosszabb csapokat is. A metszéssel egyidejűleg „harmatgyökereztetni” is kell a szőlőt. Különösen az oltványtőkéken kell megnézni, hogy a nemes részen fejlődtek-e a harmatgyökerek. Az első években hagyjuk a hajtásokat minél hosszabbra növekedni, így jobban beérik a vessző és erősebb tőkét kapunk.
Mivel a szőlőültetvényt hosszú távú fenntartásra tervezzük. Az ültetvény élettartamát, terméshozamát és jövedelmezőségét döntően meghatározza a telepítés gondos előkészítése és végrehajtása.
Ezt követte a Szegab PT elnökének Tóth Lajosnak az értékelő beszéde. Bár a szőlőtermesztéssel foglalkozó szakemberek szerint a 2o15-ös év borászati szempontból közepesnek ítélik, a társulás már hagyományosan folytatta sikeres munkáját. A Borbál után került megrendezésre a községi borverseny, majd a bélai kastélyban lévő Château Pincészet megtekintése és borkóstolója. A Bakony szívében található testvértelepüléssel már a borászok is felvették a kapcsolatot, aminek bizonyítéka, hogy az elmúlt évben a bakonyszentlászlói Kertbarátok Köre borászainak meghívására a Szegab Polgári Társulás küldöttsége utazott a Bakonyba. A jó bor és a kitűnő zene után mindkét szervezet elnöke arról biztosította a jelenlévőket, hogy ez a gyümölcsöző kapcsolat nem szakad meg, s legközelebb Bátorkeszi látja vendégül Bakonyszentlászló borászait. Május elején került sor a Borfesztiválra, amely rekordszámú látogatót vonzott az évszázados borászati múltra visszatekintő községben a borászok ismét megnyitották pincéiket a nagyközönség előtt.
Az évzáró taggyűlésen a tagság jóváhagyta a társulás 2016-os évre összeállított tervét és megszavazta a tagsági díj emelését, 10 euróra.
Az évzáró taggyűlést köszöntötte a község polgármestere, Labancz Roland is. A borfesztivál évek óta községünk egyik meghatározó ünnepe, örömmel tapasztaljuk, hogy egyre többen fedezik fel a helyi pincék mélyén rejtett értékeket, amelyek továbbviszik Bátorkeszi jó hírét. Nagy reményekkel tekintek az új, 2014–2020-as pályázati időszak elé, amikor új lehetőségek nyílnak a beruházások finanszírozására. A sikeres pályázáshoz egységes közösség, nyugodt légkör és jó csapat szükséges, amely a falu fejlődéséért dolgozik. Úgy látom, hogy ezért az elmúlt másfél évben sikerült sokat tenni; minden segítőkész embernek szeretnék ezúton is köszönetet mondani érte” – zárta gondolatait Labancz Roland polgármester.
Az évzáró taggyűlésen már hagyományosan kiértékelik az elmúlt év borászát, pincészetét, annak ismeretében, hogy a borász, pincészet mennyi érmet gyűjtött össze a különböző borversenyeken. Ennek alapján a 2015-ös év borászai, az Amícius Pincészet lett, akik 8 arany-,10 ezüst-és 3 bronzérmet nyertek. A Juhász Zoltán és Matusek Zoltán 2009-ben alakított pincészetben 10 ezer üveg bort állítanak elő a legmenőbb szőlőfajtákból. Dicséretet kapott Vágvölgyi Gyula is, akinek Chardonnay szőlőjéből készült bor bekerült a Nemzeti Borszalonba, amelynek székhelye a bazini kastély patinás pincészete.
Az évzáró taggyűlés közös vacsorával és eszmecserével ért véget, amelyen megvitatták a helyi, felvidéki borászat jövőjét is. Hisznek abban, hogy megfelelő szőlőfajták kiválasztásával, nem mennyiség-, hanem minőség-orientált termesztés-technológiával kiváló minőségű borokat lehet készíteni, hiszen az ország ezen részén a legmagasabb a napsütéses órák száma, amely a szőlő minősége szempontjából az egyik legfontosabb tényező. A modern technológia – a vele járó magas színvonalú higiéniával- összeegyeztethető a hagyományos borkészítési és kezelési eljárásokkal.
Véleményük szerint jó alapanyagból még jobb minőségű borokat lehet – és kell- előállítaniuk, melyek a borfogyasztók örömére és egészségére kell, hogy váljanak.
Kép és szöveg: Miriák Ferenc, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”57776,56862,56134,55907,55138,54915,54908,54834,53636″} 
