Gunyics János visszaemlékezésit a Csemadok Zselízi Alapszervezetének 66 évéről folytatásban közöljük.
Az 1989-es év is békésen indult. Ünnepi taggyűléssel emlékeztünk meg szervezetünk megalakulásának 40. évfordulójáról. Közben folytak a tervezett író-olvasó találkozók (Gál Sándor, Gimesi Gy.), illetve a készülődés a nyári művelődési táborra. A várt Szabadtéri Színház azonban elmaradt, pedig az előző évben tömegeket mozgatott meg. A Novemberi politikai események egész Közép-Európát forrongásba hozta. Karácsonyra már adományok gyűjtésével segítettünk erdélyi testvéreinket. A következő hónapokban már éreztük, hogy előttünk is kinyílik a tér. Első célnak a Csemadok szákház kialakítását tűztük ki célnak. A város vezetése elismerte igényünket, s a Sacher-házat utalta át a Csemadoknak. Az épület átalakításán 125 tagunk fáradozott, és 767 órát dolgozott le társadalmi munkában. Felhívással fordultunk tagságunkhoz, melyben anyagi segítséget kértünk. A számlára 112 személy 15 380 Kčs-t küldött. Sajnos, szervezetünkben ekkor jelentkeztek az első gazdasági gondok. Anyagiak hiányában nem tudtuk a várostól a Sacher-házat megvenni, ezért az Illyés Alapítványhoz fordultunk, aki 700 000 forinttal járult hozzá az ingatlan megvásárlásához.
Az időközben megérkezett pénzből megvettük a székházat, melyet Belák László az átalakítás után térítésmentesen festett ki. 1990-től már minden évben szabadon ünnepelhettük meg március idusát, sőt 1994-ben emléktáblát avattunk az 1919. március 23-ai tüntetés áldozatainak emlékére. Az 1998-as év legszebb eseménye az 1948/49-es emlékmű felavatása volt a Művelődési Otthon előtt, ahol Csáky Pál tartotta az ünnepi beszédet. Ebben az időben aztán arra lettünk figyelmesek, hogy elkezdett csökkenni a tagságunk, pedig 13 évvel korábban még 870-en taggal a legnépesebb és a legkreatívabb alapszervezetek közé tartoztunk országos szinten is. Kulturális tevékenységünk közben azért csökkent, mert energiánk nagyobb részét a székház bővítésének tervezése, építése és annak anyagi bebiztosítása kötötte le. Időbe telt míg a pályázati formákat elsajátítottuk. Egyértelmű lett, hogy a székházat bővíteni kell egy új közösségi helységgel. Támogatásért az Illyés Közalapítványhoz, a Kulturális Örökség Minisztériumához fordultunk. Ahol ismét sikerrel jártunk, előzőtől 991 ezer Ft, utóbbitól pedig 11 860 korona érkezett. Ebből 2004 őszén megkezdődött az első szoba vakolása. A következő év nyarán pedig az új szárny építése. 2006-ban tető alá került az újonnan épített rész. Hála és köszönet jár a vezetőségnek, hiszen 2002-2011 között csak hölgyek töltötték be az elnöki tisztséget. 2011-ben aztán Melczer Gábor került a szervezet élére.
Menedzseri munkastílusával újabb lendületet vett a székház építése. Az önkéntes tagok jó iramban betonoztak, az ablakok beállításánál segédkeztek, ott voltak a terem belső és külső vakolásánál meg a mosdók beépítésénél. A villany és a fűtés szerelése még nagyobb szakértelmet kívánt. A várható kiadásokra két alkalommal téglajegyeket adtunk ki, és támogatásért pályáztunk a Bethlen Gábor Alapítványhoz és a Rákóczi Szövetséghez.
Az új terem elkészültének köszönhetően új programok foganatosodtak meg: pl. disznóölés, majális, anyák napja, augusztus 20-a, emlékest az aradi vértanúkról, 1956-ról, a versbarátok találkozói, Irodalmi Kávéház, valamint a szilveszteri szórakozások, de a sor még nagyon hosszasan folytatható lenne.
Folytatása következik
Gunyics János, Felvidék.ma
Feldolgozta: Csonka Ákos{iarelatednews articleid=”59209,59116,59081″}
