Kubinyi kiváló „régiségbúvár” volt, s számos történelmi művet adott ki. Családja levéltára alapján megírta a Kubinyi család történetét is.
A település rövid története
Kóvár, a Trianon után kettéosztott Ipoly menti határfalu Balassagyarmat szomszédságában települt. Neve már az Árpád-kori oklevelekben is előfordult Terra Koarszeg alakban. Mohács előtt vár is állott itt, melyet 1244-ben castrum Haradissaként emlegettek. A török errefelé is nagy pusztítást végzett, így a XVIII. század elején újabb betelepítésekre került sor, s igen sok evangélikus nemesember is megjelent a faluban.
Fényes Elek magyar faluként emlegeti Kóvárt, 247 katolikus és 92 evangélikus lakossal, melynek termékeny szántóföldje, rétje, erdeje, szőleje és vízimalma volt. Urai közt a Géczyek, Kubinyiak, Ebeczkyek és a Dubraviczkyek szerepeltek. Később jelentős számú zsidósága is volt.
A falu mai egyhajós, félköríves szentélyű temploma 1899-ben épült neobarokk stílusban. Építésekor felhasználták a régebbi templom falait is. A község közepén áll egy toronyszerű kő harangláb, amelytől a hagyomány szerint alagút vezetett a kékkői várig. A főút mentén áll a klasszicista Szent Vendel-szobor. A Szentháromság-szobor 1910-ből való.
Kóvár nemzetiségi képe igen változó. Az 1980-as népszámlálás szerint például a 393 lakosnak csak 70,48 %-a volt magyar nemzetiségű. 1991-re a lakosság száma 341-re csökkent, ennek viszont 87,98 %-a vallotta magát magyarnak. Tíz év múlva a létszám 313-ra csökkent. Ezzel együtt fogyott a magyarok száma is (80,83 %), a szlovákoké viszont 11,14 %-ról 18,21-re emelkedett.
Kóvár szülöttéről, Kubinyi Ferencről
A Kubinyiak a történelmi Magyarország régi előkelő nemesei közé tartoznak. Mátyás liptói követ „fővonalát” Kubinyi Ádám „terjesztette tovább”, aki egy ideig Hont alispánja is volt, akárcsak azonos nevű fia.
Hont megyében Kóvár községben volt a család egyik birtokközpontja. Kubinyi Mihály utódi alkották az itteni „mellékvonalat”. Az ő leszármazottjuk volt Kubinyi Vilmos (1802-1855), aki Laszkáry Emíliát vette feleségül, s 1836. november 22-én Kóváron született gyermekük, Kubinyi Ferenc, a később ismert történész, író és nyelvész.
A magyar művelődéstörténet egy másik Kubinyi Ferencet is jegyez. Ő Videfalván született 1796-ban, s ismert paleontológus és liberális politikus volt. Kubinyi Vilmos megyei alispán fia, a fiatalabb Ferenc 1846-tól Pesten élt, itt végezte tanulmányait is, részben magánúton, részben az evangélikus gimnáziumban és a budai politechnikumban.
1855-ben egy időre átvette elhunyt édesapja kóvári birtokát, de ő maga inkább a tudományoknak élt. Gyakran járt külföldre, s kutatta a magyarság régi emlékeit. 1869-ben többek közt Németországból hozott értékes történelmi anyagot, ezt megelőzően pedig részt vett a Történelmi Társulat megalakításában, s tagja lett az „északi régiségbúvárok koppenhágai királyi társulatának”.
1873-ban Albertfalván szervezett tejgazdaságot, de később újra visszaköltözött Kóvárra. A földbirtokos azonban itt is többet foglalkozott a közügyekkel s a tudományokkal, mint a gazdálkodással. Világi felügyelője lett a kiscsalomjai evangélikus egyháznak, melynek 1884-ben megépítették neoklasszicista templomát is.
Szinnyei írja, hogy Kubinyinak Hont megye területén sikerült „sok kőkori régiséget összeszednie, mely az 1886-os budapesti kiállítás alkalmával külön szekrényben volt kiállítva”. (Szinnyei József: Magyar írók… 1900. 381.p.) Ezek közt akadtak Kóvár és Csalomja környéki leletek is. Kapcsolata Nagycsalomjával egyébként is szoros lehetett. Az evangélikus földbirtokos búvárkodásai során felfigyelt a falu s a vidék értékes műemlékére, a Pusztatemplomra; gyakran megállt pusztuló romjainál. Bántotta őt a templom sorsának szomorú alakulása, állagának romlása. Hogy megóvja a szakrális emléket a pusztulástól, 1879. március 19-én levelet írt a Magyarországi Műemlékek Ideiglenes Bizottságához, melyben az alábbiakat olvashatjuk: 
„A hontmegyei Nagy-Csalomja község határában létező régi románkori templom lebontását több év elött a m. tudom. Akadémia archeol. bizottságának és a m. kir. vallásügyi Minisztériumnak közbenvetése által meggátolnom sikerült ugyan, de ezen tiszteletre méltó építészeti emléket, melyet még az egykor híres Huntpázmán nemzetség tagjai építettek – ujabban ismét a végveszély fenyegeti. A nevezett templom fedele ugyanis,elhanyagolt állapotánál fogva, több év előtt összeomlott s anyaga az odavaló plébános által elárvereztetett – csak falai állanak még fenn, rongálatlanúl – melyek, ha fedél alá helyezetetnének, még számos századon át ékesíthetnék a vidéket. /…/ azon kérelemmel járulok a tisztelt Bizottsághoz, /…/ hogy a nevezett nagy-csalomjai régi románkori templom stylszerüen helyre állíttassék s az utókor számára megóvassék”. Kubinyi részben elérte a célját, a bizottság megtárgyalta levelét, s Henszlman Imre elnök kiküldte Nagycsalomjára, a romok megvizsgálására Steidl Imre bizottsági tagot, műépítészt és egyetemi tanárt. A levél teljes szövegét a csalomjai szakrális emlékekről írt könyvemben tettem közzé. (Csáky, 2011:23-25)
Kubinyi kiváló „régiségbúvár” volt, s számos történelmi művet adott ki. Családja levéltára alapján megírta a Kubinyi család történetét is. Nagyszabású munkája az Oklevelek a Hont megyei levéltárakból két kötetben jelent meg. A II. kötetet 1888-ban adták ki Pesten. Ennek előszavában hívja fel a figyelmet Kubinyi arra, hogy „Még mindig ezerre és ezerre megy azon oklevelek száma, melyek az ország különböző vidékein, különösen régi családaink magánlevéltáraiban hevernek ismeretlenül, magukban rejtve sok becses történelmi adatot, melyek hiánya történelmünkre nézve megbecsülhetetlen veszteséget képez.” Fájlalja, hogy a tatár, török „s egyéb vér- és martalékszomjas hadak” sem pusztítottak el annyi értékes okiratot, mint amennyi az ő korában esett felelőtlenül az enyészet áldozatául.
A kötetben megjelent okleveleket Kubinyi a Baloghy, a Majláth, a Nedeczky, a Nyáry, a Sántha, a Sembery, a Palásthy és más honti családok magánlevéltáraiból tette közzé. A 210 oklevél az 1256-1399 közti időszakot ölei fel. 200 oklevél először látott nyomtatásban napvilágot, ebből 24 Árpád-kori, 176 pedig Anjou-kori. Az okleveleket Kubinyi latinul tette közzé, előttük azonban rövid magyar nyelvű összefoglalót ad.
Amint maga is hangsúlyozza, a közzétett anyagból megismerkedhetünk a XIII-XIV. századi vármegyei birtok- és jogviszonyokkal, a honti „törzsökös régi családokkal”, a csábrági és a drégelyi vár mindennapjaival, a megye egykori tisztviselőinek névanyagával stb.
Kubinyi ezenkívül még több értékes és hiánypótló munkát jelentett meg. A Margitsziget műemlékei című művét Pesten adta ki 1861-ben. Ugyanitt jelent meg 1864-ben a Zólyom vármegye műemlékei is. A Régi magyarok személyneveinek I. kötete 1892-ben Budapesten került kiadásra.
Rendszeresen közölt írásokat a kor ismert lapjaiban: a Divatlapokban, az Új Magyar Múzeumban, a Magyar Tudományos Értekezőben, az Archeológiai Közleményekben, a Turulban, a Századokban stb. Az utóbbiban jelent meg például levéltári búvárkodásának az az érdekes adaléka, amely Zách Felicián vejének, Palásthy Kopainak kivégzéséről tudósít. (1876.410-416.p.)
A Magyar Nyelvőr 1887. évi XVI. kötetében Ipoly-völgyi, Kóvár vidéki tájszavakat tett közzé. A 246 publikált tájszó közül több még napjainkban is ismert errefelé. Ilyen például a buró (borul), éhomra (éhgyomorra), kabar (karmol), kajbál (kiabál), kijó (kígyó), megesztringál (jól elver), mőtétül (mióta), súk (mosófa), szakácska (kötény). Több tájszó mára azonban az Ipoly mentén is ismeretlenné vált. Ilyen például a bajzomra jár (romlásnak indul), a baláka (kísértet), a bolyváskodik (lopja a napot), a bujtorkodik (akadéskoskodik), a csikli (parasztlány csizmájának a talpa), a tarangál (hadarva beszél) stb.
A boszvány szó értelmezésekor egy régi szokásról is tudomást szerezhetünk. Ez ugyanis olyan kalács, „melyet a férjhez ment lány a fonóhoz visz, hova leány korában járatos volt”.
A Magyar Nyelvőr 1893. évi évfolyamának XXII. kötetében Kóvár vidéki szólásmondásokat közöl. Közülük a Hamuba esett a pecsenyéje szólás értelme: rosszra fordult a dolga. A „kihajítja az egeret” arra utal, hogy „oly nyomorúságra jutott, milyenben még az egér sem élhet meg”.
Kubinyi verseket is írt (Egy marék vers. Pest, 1896.; Gedichte das gnädigen zu Kóvár – Tréfás versek. Balassagyarmat, 1894.), szépirodalmi kísérletei azonban gyengébbek voltak, mint szakirányú tevékenységének termékei.
Kubinyi Ferenc földbirtokos, régész, történész, nyelvész és író kóvári emlékei
Kubinyi Ferencet a szülőföld újra felfedezte magának: a községben emléktáblát kapott, s rendbe tették sírját is. Áll még a faluban a volt Kubinyi-kúria. Az U alakú klasszicista épületet mára igencsak átalakították. A jeles szülött tiszteletére 1996-ban emléktáblát lepleztek le a szülőházon. A kétnyelvű emléktáblán az alábbi szöveg olvasható: „160 éve született kóváron Kubunyi Ferenc (1836-1903) történész, író, nyelvész. Állíttatta a Palóc Társaság 1996-ban.”
Kubinyi sírja a község evangélikus temetőjében látható. Az evangélikus temető a katolikus templommal szemben, a helységen Nagykürtös irányába haladó főút bal oldalán található. Mára csupán néhány régi nemesi sírjel maradt itt meg, köztük a Kubinyi Ferencé is. Feketemárvány sírkövén a rávésett kereszt alatt ez a felirat olvasható: „Elhunyt az Úrban! Felső Kubini és Déményfalvi Kubinyi Ferencz, áldásos életének 77-ik évében Kóváron 1903. júl. 14-én.” Itt jegyezzük meg, hogy a sírfeliraton (vagy máshol?) valószínűleg hiba van, mert a lexikonokban közölt születési évszámból (1836) kiindulva Kubinyi 1903-ban még nem lehetett 77 éves, hanem tízzel kevesebb, azaz csak 67.
Irodalom:
Csáky Károly: 2003 A Dunától a Sztinyág. Komárom
Csáky Károly: 2003 Kóvár. A kettéosztott Ipoly menti határfalu. Komárom
Csáky Károly: 2011 Nagycsalomja. A középkori egyházashely és a százéves Magyarok Nagyasszonya templom. Nagycsalomja
Kubinyi Ferenc: 1876 Záh Feliczián mester veje Palásthy kopai. Századok. 210-216
Kubinyi Ferenc: 1887 Ipoly-völgyi, Kóvár vidéki tájszavak. Magyar Nyelvőr, XVI. kötet
Kubinyi Ferenc: 1888 Oklevelek a Hont megyei levéltárakból II. Pest
Kubinyi Ferenc: 1893 Kóvár vidéki szólásmondások. Magyar Nyelvőr, XXII. kötet
Szinnyei József: 1900 Magyar írók… Budapest
Csáky Károly, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”59141,58886,58791,58547″}
