A közép-európai mentalitás, benne a magyar is kevéssé kedvez a nők közéleti szerepvállalásainak. Miközben van néhány olyan pálya, mely teljesen elnőiesedett (oktatásügy, egészségügy), a döntéshozatalban általában már hátrébb szorulunk. Az iskolákat leszámítva kevés a női vezető, gyakran egy többségében nőkből álló munkahelyi közösségben is férfi már az igazgató, a felelős, övé a döntő szó. Semmiképp sem szeretnék feminista hangot megütni, mégis rá kell arra mutatni, hogy ez a helyzet kifejezetten káros szemléletből következik, mely szemléletnek gyakran maguk a nők is képviselői. Nem tiltja törvény sem előírás a nagyobb társadalmi szerepvállalást. Azonban tény, hogy olyanok az életkörülményeink, szokásaink, hagyományaink, melyek ezt a szemléletet táplálják. A család, a gyermeknevelés és háztartás gondja időt és energiát emészt fel valóban, de okos tervezéssel, segítő társsal, támasszal mindez megoldható. Mi lehet akkor az oka annak, hogy oly kevés nő hajlandó politikai, társadalmi ügyek mellé jól látható módon odaállni? Konzervatív nevelésünk? Egy biztos női öntudat hiánya? Tudáshiány? Sokak tapasztalata általános- vagy középiskolai tanulmányaikból, hogy a legtöbb kitűnő tanuló általában lány. Aztán mégis időről időre vannak sokan olyanok, akik kiváló eredményeik ellenére már nem tanulnak tovább, nem végeznek főiskolát, egyetemet, s megelégednek azzal, ami van.
A felvidéki magyar közéletben a két világháború között kiváló példával járt elől gróf Esterházy Lujza, az áldott emlékű mártír gróf testvére. Több katolikus egyesületnek volt tevékeny tagja illetve elnöke is egy nőszövetségnek. Testvére bebörtönzését követően mindent megmozgatott, hogy gyermekeit segítse, illetve a grófot kiszabadítsa. Esterházy Lujza neve méltatlanul keveset emlegetett, pedig bölcs gondolatai máig megszívlelendőek. Nos, ő az egyik előadásában, az 1930-as években az iskolák feltétlen felelősségéről beszélt. Az oktatásban kell megteremteni a nemzeti nevelés alapjait- mondta. A kisebbségi lét erős nemzeti öntudatot követel meg, ezt az erős öntudatot pedig az iskolában kell megalapozni, sőt, erőssé növelni.
Ugyanez vonatkozik a nőnevelésre is. Az egészséges női öntudat rokon a nemzeti öntudattal. Mert csak az öntudatos, nemzetileg elkötelezett nők tudnak a társadalmuk, közösségük számára hasznosak lenni. A családi és iskolai nevelés manapság ugyan az egyenlőségre nevel, mégis a médiákból sztereotip feladatok jutnak az egyik vagy másik nemre. Ritkán találkozunk nőies, családközpontú gondolkodású, mégis társadalmi feladatok iránt elkötelezett szereplővel. Pedig a reális életben fontos volna. Miközben fennhangon hirdetem, hogy a nő azért teremtetett, hogy gyermekekkel biztosítsa nemzete jövőjét, mellette azt is mondom, legyünk minél többen, akik egyéb feladatokat is vállalunk. Mert a női gondolkodás, empátia, konfliktuskezelés alapvetően más, mint a férfiak világában. A harmónia megteremtésében erre is szükség van. Szükség van a higgadt, józan, őszinte szemléletre, melyre általában nők képesek. Persze, természetesen, mint mindenben, itt is lehetnek kivételek. De az ismert női vezetők általában nem agressziót hirdetnek, többnyire a humánus, békés megoldások hívei.
A felvidéki magyar közösségben is kevés a női vezető közéleti szereplő. Megosztottságunkban talán nem ártana ezen változtatni. Fontos lenne a politikum figyelmét tipikusan nőiesnek nevezett problémákra is ráirányítani, pl. a családok vagy hátrányos helyzetű gyermekek gondjai. Számos példát tudnék sorolni, melyek magyar szempontból is problémát okoznak: nem megoldott az egészségkárosodott gyermekek anyanyelvű oktatása, a szociális és egészségügyi intézményekben az anyanyelv használata, a nők keresete, munkahelyi érvényesülése stb.
Mindezek okán jött létre a Femine Fortis polgári társulás, mely épp ezt a kérdéskört karolja fel. De mindemellett magának az államnak kellene megteremtenie azokat a feltételeket, melyek segítik a nőket abban, hogy munkahelyi karrierjük, társadalmi érvényesülésük a férfiakéval versenyképes legyen. Ehhez azonban az kell, hogy több nő jusson szóhoz a közéletben, legyen meg bennük az akarat, és a társadalomban pedig a segítő szándék, támogatás. Mert ezeket a körülményeket meg kell teremteni. Biztos vagyok benne, hogy a nők helyett ezt a munkát más nem végzi el, mint ahogy abban is, hogy az eredmény viszont az egész társadalom javát szolgálja majd.
Kiss Beáta, Felvidék.ma
az MKP képviselőjelöltje (11. hely){iarelatednews articleid=”58565,58418,57014,56387,52853,52157,45904,43814″}
