A Femine Fortis Polgári Társulás télen pályázatot hirdetett, amelyben felvidéki magyar női példaképeket lehetett jelölni. A felvidéki magyarságnak szüksége van sikertörténetekre, és sok hölgy, asszony tevékenysége nélkül a magyarság ma kevesebb lenne.
A szervezet nagy örömére 13 jelölés érkezett. Olyan személyiségeket jelöltek, akikből bárki megnyerhette volna a díjat, ezért a kuratórium döntése értelmében a Példakép-díjon kívül egy különdíjat is kiosztottak. A palóc himnusz szavai meghittséget kölcsönöztek a füleki vár tornyában tartott rendezvénynek.
Házigazdaként Zupko Mária köszöntötte a jelenlévőket, többek között Czimbalmosné Molnár Évát, Magyarország pozsonyi nagykövetét és Agócs Attilát, Fülek város polgármesterét. Zupko Mária szerint a Femine Fortis eddigi tevékenységének csúcspontját jelenti a mostani rendezvény.
Kiss Beáta, a kuratórium egyik tagja röviden ismertette a jelöltek munkásságát. A jelöltek között szerepelt Zsidek Veronika, Pozsony kulturális életében folytatott tevékenységéért, Sonkolyné Mede Csilla, Egyházasbást első embere, Páj Tamásné, született Raska Veronika, aki tizenegy gyermeket nevel férjével, Cséfalvay Ágnes, a Dunaszerdahelyi Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás elnöknője, aki összefogta a hozzá hasonló helyzetbe került szülőket. Ugyancsak szerepelt a jelöltek sorában a szlovák divattervezés élvonalába tartozó Komjáti Izabella, Rácz Katalin, vívó olimpikon, a Fair play mozgalom szlovákiai nagykövete, Kubicska Klára művészettörténész, a Szlovák Nemzeti Galéria építészeti gyűjteményének megalapítója, műemlékvédő. A díjra jelölték továbbá Bodnár Éva költőnőt, aki a szülőföld szeretetét, a keresztyén értékeket, lelki gyötrődéseket, a magyar sorsproblémákat írja meg, Valaska Judit mérnököt, Nagykér polgármesterét a településért végzett önzetlen munkájáért jelölték, Kanyicska Ilonát, a nagykéri magyar szülői szövetség elnökét és Száraz Erzsébetet, a nagykéri Csemadok-alapszervezet elnökét a település kulturális életében és a magyarság megmaradásában kifejtett munkásságáért. Jelölték Pósa Juditot, a Pósa Lajos-emlékbizottságban tevékenykedik, ápolja Pósa Lajos emlékét, ezzel is példát mutatva a felvidéki magyaroknak. Az ekecsi Nagy Viktória volt a legfiatalabb jelölt, aki 20 éves kora ellenére aktívan jótékonykodik, több jótékonysági bált szervezett a fogyatékkal élők megsegítésére.
A jelöltek bemutatása után Bauer Edit, a szervezet elnöke mondta el köszöntő szavait, felolvasta Bíró Rozáliának, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség nőszervezete elnökének üdvözlő levelét és ismertette a pályázat eredményét. „Tekintettel arra a távolról sem könnyű összetett küzdelemre, melyet részben a saját politikai alakulaton belüli érvényesülésért, részben pedig a Kárpát-medencében élő magyarság megmaradásáért és gyarapodásáért folytatunk nap mint nap, hiszem azt, hogy elfogadottabb, elismertebb közéleti szereplővé válik sok nőtársunk és középtávon elérhetjük, hogy a politikai döntéshozatalban is lényegesen nőjön részvételi arányunk” – írta Bíró Rozália szenátor levelében.
Bauer Edit elmondta, hagyományt szeretnénk teremteni a díjátadóból, hiszen láttatni kell azokat a nőket, akik példaképeink lehetnek. Első alkalommal tett felhívást a Femine Fortis, hogy példaképet keres, s ekkora visszhangra nem is számítottak a szervezők. Sok kiváló személyiségre jött jelölés, ezért pontozással kellett eldönteni, ki legyen a győztes. Az első és a második helyezett között azonban csak egy pontnyi volt a különbség, ezért különdíjat is átadott a szervezet. Az idei kitüntetett Cséfalvay Ágnes lett.
Cséfalvay Ágnes laudációját Neszméri Tünde olvasta fel. A méltatást Brogyányi Júlia, a Szabad Újság családrovatának szerkesztője fogalmazta meg. „Pontosan már nem emlékszem arra, hogyan és milyen körülmények között ismertem meg Cséfalvay Ágnest, idestova 20 évvel ezelőtt. Ami azonnal megfogott benne, az a lendülete és a tenni akarása volt. Teli volt lelkesedéssel, izgatottan mesélte, hogy keresi az olyan családokat, ahol sérült gyermeket nevelnek. Össze akarta fogni azokat, akik otthon begubózva, magukba roskadva, a miért pont mi kérdésére keresve a választ próbálták elfogadni a helyzetet, a beteg gyermeket. A kereszt cipelését akarta egy kicsit könnyebbé tenni számukra. Miközben a saját magáé is nyomta a vállát. Első gyermeke halmozottan sérülten született. (…) Eddigi önzetlen munkásságával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Dunaszerdahelyen és a Csallóközben pozitívabb kép alakult ki a fogyatékkal élő gyermekekről és az őket nevelő családokról. Ágnes sokak szemét felnyitotta, és nyitogatja mind a mai napig. Mindeközben megpróbál a lehető legjobb édesanyja lenni két ma már felnőtt gyermekének, és jól gondoskodni sortársai gyermekeiről is. A Dunaszerdahelyi Mentálisan Sérülteket Segítő Társulás olyan, mint egy nagy család, ahol mindig történik valami. Vidám és könnyes-bús pillanatokat élnek meg, rengeteg élményben van részük. Összetartja őket a közös sors és akarat, hogy elérjék fogyatékkal élő gyermekeik boldogulását” – szólt a méltatás.
Cséfalvay Ágnes a díj átvétele után elmondta: „Azok a gyerekek és fiatalok, akiért ezt kezdtük, most azt mondanák, hogy ők felnőttek. És részben igazuk is van. Eddig sikerült az életüket irányítanom, tudtunk rájuk hatni. (…) Az álmokat csak álmodni kell, és megvalósulnak. Remélem, hogy az elkövetkező időszakban is segítőkész emberek vesznek minket körül. Ugyanis a mi fiataljaink dolgozni szeretnének. Szeretném megköszönni erről a helyről azok támogatását, akik segítették, segítik munkánkat.”
A különdíjas Bodnár Éva lett.
Munkásságát Németh Gabriella méltatta: „A kistárkányi Bodnár Éva munkásságáról, irodalmi tevékenységéről a verseny meghirdetése előtt is hallottam már ugyan, de behatóbban akkor kezdtem verseivel ismerkedni, amikor jelölése a kuratóriumhoz megérkezett. Honlapján olvasható életrajzának köszönhetően ismertem meg életútját, amelyet serdülő korában beárnyékolt édesanyja korai elvesztése. Ez a fájdalmas esemény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az irodalom, az alkotás felé forduljon és mintegy mentőövként – versei, prózái által – próbálja meg kiírni magából a megváltoztathatatlan valóság minden kínját. (…)Minden testi-lelki fájdalom enyhül idővel, ezért a lélekben felgyülemlett szomorúság helyét Bodnár Évánál is fokozatosan átveszi a népünk, kultúránk, hagyományaink iránti féltő gondoskodás. Így születnek meg versei a Fohász a hazáért, Megváltó, In memoriam 2004. december 5., Könyörgés, Szülőföld, Magyar szó, Hontalan –hazátlan-árva és még sok más, amelyek mélyen megérintették Ivaskovics József ungvári zeneszerzőt, a Credo Verséneklő Együttes vezetőjét is. Neki köszönhetjük az eddigi 15 vers megzenésítését és hihetetlen sikerét is amely „Fohász a hazáért” címmel jelent meg 2011-ben. A zene segítségével a versekben még inkább érezhető nemzeti értékeink megőrzésének és továbbadásának a szükségessége, a más-más országokban élő magyarság kölcsönös bátorítása” – hangzott el a laudációban. A költőnő sajnos nem tudott részt venni a díjátadón. Díját és oklevelét Gergely Papp Adrianna vette át és juttatja majd el a különdíjasnak.
Czimbalmosné Molnár Éva nagykövet köszöntőjében elmondta: évekkel ezelőtt Kassán arról beszélgetett Gergely Papp Adriannával, hogy van egy álma, egy ilyen szervezet létrehozása. Nagy öröm,hogy végre megalakult ez az egyesület. És nagyon fontos, hogy a szervezet felkarolja a tehetségeket. A nagykövet szerint a Felvidéken nagyon sok tehetséges ember él és köztük nagyon sok a nő. Sok nő a háttérben folytatja tevékenységét, és ezért is fontos, hogy ezt a díjat a szervezők létrehozták.
Gergely Papp Adrianna zárszavában kiemelte: „Aránylag rövid életút után itt állunk és díjat adhatunk át. Mindenki különdíjra érdemes a maga kategóriájában. Remélem, sikerül beférkőzni a köztudatba.” A Femine Fortis a jövőben is meghirdeti a példakép-díjat, de más tevékenységgel is megpróbálja ráirányítani a közvélemény figyelmét a nők tevékenységére.
kép: Agócs Gyula és a szerző {iarelatednews articleid=”60239″}
További fényképek a Képgalériánkban tekinthetők meg ITT.