„Réges-régen a mostani falu mögött – mely akkor mindössze néhány nyomorúságos viskóból állott – folyott a Bács folyó. Ez a folyó, olyan széles és mély volt, hogy nagy hajók is közlekedtek rajta. Egyszer a király is arra utazott várandós feleségével. Hajójukkal már hosszú utat tettek meg, s a királyné nem bírta tovább az utazás fáradalmait. Kiszállt hát és bement az egyik házba lepihenni, ahol rövidesen egészséges fiúgyermeknek adott életet. Az itt született királyfiról kapta azután a község a Királyfia nevet.” – írja Csiba Lajos diáriumában, a Felső-csallóközi gazdaregulák, babonák, mesék és népszokások című művében.
Királyfia egykor önálló falu volt, ma Somorja város része, Dunaszerdahely felől megközelítve balra található a Nagyszombati kerület Dunaszerdahelyi járásában. Somorja központjától kb. 3 km-re dél-keletre fekszik, Tejfaluhoz és vele együtt Somorjához tartozik. A temető a 63-as út és a község között található.
A helyi Via Nova tagjai pár hete arra jártak és megállapították, hogy annak ellenére, hogy egy kis része szépen rendben van tartva, a terület nagy részén bokrok, gaz és gyom nőtt, mely teljesen eltakarta az egyes sírokat.
Ezért a fiúk gondoltak egyet és elhatározták, hogy március 12-én nekifognak és kitakarítják a területet.
Szombaton reggel Méry Beáta, és Werdenich Károly, civilként, Horváth Kitti, Mathédesz Lajos, Brunczlik Viktor és Méry János a Via Nova tagjaként, Élesztős Pál, pedig mint a környezetvédelmi bizottság elnöke jelent meg a helyszínen és látott munkához.
Délután egy óráig elég nagy mennyiségű gallyat, szemetet és ágat sikerült eltakarítani. A munkálatokban Élesztős Pál is aktívan részt vett, ugyanis láncfűrésszel segített ritkítani a sírokat benőtt gazt. „Szeretem ezeket a fiatalokat és szívesen segítek nekik, amikor hívnak, és ha az időm is engedi, csatlakozom hozzájuk”. – mondta a Szlovák Műszaki Egyetem professzora.
Felmerült a kérdés, hogy a temetőt nem a városnak kellene-e karban tartania. Kérdésünkre Méry János, a Via Nova elnöke válaszolt, aki egyébként a helyi képviselőtestület tagja is: „A városi cég sem győz mindent, de idén már növeltük a költségvetésüket és a kitakarítandó területek számát is. Ennek ellenére nem látok abban problémát, hogy ilyen módon is segítsünk nekik, s egyben a városnak is. Másrészt pedig arra is szeretnénk ezzel felhívni a figyelmet, hogy a polgárnak sem esik le a korona a fejéről, ha néha olyan dolgokkal is törődik, ami a közösség tulajdona.”
A csapat és a Via Nova tagja Mathédesz Lajos régész is. Szerinte a gaztól megszabadított sírkövek jó állapotban vannak, és egy kis energiaráfordítással rendbe lehet őket hozni.
„Örülök, hogy kijöttünk, mindjárt másként néz ki a temető, hiszen előkerültek az eddig benőtt sírok. Igaz, hogy kell majd még minimum egy nap, amikor magukkal a sírkövekkel és a környékükkel fogunk foglalkozni, de az első lépést megtettük. S ez a fontos. Sokkal több ilyen akció lehetne a városban. Mindenesetre mi folytatjuk a munkát.” – nyilatkozta Lajos.
Fényes Elek (1807-1876) idejében Királyfia Pozsony vármegye része volt, 66 katolikus és 14 református lakossal.
Pozsony vármegye monográfiája (1896-1914) így ír a településről: „Királyfia, felső-csallóközi magyar kisközség, 55 házzal és 391, róm. kath. vallású lakossal. Régi nemesi község, melynek csak a mult század elejéről ismerjük két nagyobb nemesi birtokosát, u. m. a Jeszenák bárói és a Botló családot. 1848-ban itt kisebb ütközet volt, melynek emlékére emlékoszlopot emeltek. Temploma nincs a községnek, melynek postája, távírója és vasúti állomása Somorja.”
1910-ben negyvenhét, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához került. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.
[pe2-gallery album=”https://picasaweb.google.com/data/feed/base/user/108427883720896117453/albumid/6265236501454755553?alt=rss&kind=photo&hl=en_US” ]
