Akik a 2015/16-os évre vásároltak Győri Filharmonikusok bérletet, az utolsó előadást Győrben nézhették meg az Audi Arénában. Az 5500 férőhelyes óriás komplexumban minden idők legnagyobb drámaírója, Shakespeare halálának 400. évfordulója alkalmából (április 23.) megrendezett Verdi Otello című operájának koncertszerű előadását mutatták be most szombaton.
Az előadást nem más, mint a világhírű argentin operaénekes, Jusé Cura vezényelte, aki a címszerep egyik legendás alakítója is egyben. Ebben a produkcióban nem csak karmesterként jelent meg, de ő maga a rendező is és a színpad látványvilágát is ő álmodta meg. Otello szerepében Christian Juslin énekelt, Desdemonát Gabrielle Philiponet alakította, míg Jago szerepében Pierro Terranovát láthattuk. A többi szerepet a jól ismert magyarországi énekesek alakították, Emilia – Kálnay Zsófia, Cassio – Boncsér Gergely, Roderigo – Kálmán László, Montano – Fülep Máté, Lodovico – Bakonyi Marcell és a hírnök Lisztes László. Az előadásban közreműködött a Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos János Csaba) és a Bartók Béla Ének-Zenei Általános Iskola 4. osztálya (karvezető: Farnadi Tamara). Zenélt a Győri Filharmonikus Zenekar.
A felvidéki bérletes nézőközönségnek nem kellett aggódnia a vezetés és a koncert helyszínére való eljutás fáradalmaival, hiszen a szervező autóbuszokat biztosított számukra, melyek Dunaszerdahelyről indultak. A nagy érdeklődésre való tekintettel három busz juttatta el a nézőket a győri helyszínre. A rövid és kényelmes utazás után már jóval a koncert kezdésének időpontja előtt megérkeztek a buszok az Audi Aréna parkolójába, így senkinek nem kellett rohannia vagy aggódnia amiatt, hogy nem fogja időben megtalálni a helyét ebben az óriási épületben. Volt idő meglátogatni a büfét, körbenézni és természetesen mindenki hevesen töltötte ki az űrlapot, amit aztán be kellett dobni egy gyűjtőládába, hiszen a nézők sorsoláson is részt vesznek. A szerencsés, akinek május 2-án kihúzzák a szelvényét jegyet nyer a Milánói Scala egyik előadására, ami tartalmazza a repülőjegyet és a hotel szobát is.
Az előadás kezdetén Győr polgármestere, Borkai Zsolt köszöntött mindenkit, majd elmondta, hogy 2023-ban Győr Városa megpályázza az „Európa Kulturális Fővárosa” címet. Reméli, hogy ez az esemény is és a jövőben megrendezésre kerülő programok hozzá segítik a várost eme cím elnyeréséhez.
Mindenki izgatottan várta, hogy meghallja a nyitány első hangjait. Nagy taps övezte az énekkar és a zenészek bevonulását, majd megjelent a várva várt karmester, José Cura. Elcsendesedett az egész Aréna, egy pisszegés se hallatszott. Az ember úgy érezte, hogy mindenki egyszerre tartja vissza a lélegzetét, ne hogy megzavarjuk a koncentrációt. Aztán José Cura felemelte pálcáját és elkezdett varázsolni. Megérkezett a vihar, a viharban felcsendült a zenekar, a fényben megjelentek az énekesek, akik az énekkar és a zenekar közötti színpadon foglalták el helyüket. A színpadon 12 darab kocka alakú fadoboz volt, ez jelképezte a díszletet.
Modern előadásnak voltunk tanúi: a szereplők nem korhű jelmezben jelentek meg, hanem a férfiak öltönyben, a hölgyek pedig elegáns estélyiben. Az előadás élvezhetőségét növelte, hogy az óriáskivetítőkön közvetítették a színpadon történteket és az olasz ének szövegét magyarul feliratozták. Fantasztikus élmény volt ilyen világsztárok előadásában végig követni a történetet, melyet zseniálisan egészített ki az énekkar és a filharmonikus zenekar. A csodálatos hangzás és látvány tökéletes volt együtt.
A kétszer egy órás előadás között húsz perces szünetben pihenhettek meg a nézők. A második felvonásban már érződött a nézőkön, hogy várják A pillanatot. Azt a bizonyos pillanatot, amikor bejön Otello és megkérdezi Desdemónát: Imádkoztál az este Desdemona? Eljött a tetőpont, Otello féltékeny őrjöngése és csodás éneklése közben megfojtotta Desdemonát. Természetesen, ahogy ilyenkor szokás az énekes műfajban, még halála után Gabrielle Philipone leénekelte csilingelő hangjával a csillagokat az égről. Otello előtt napvilágot látott az igazság, de Desdemonán már nem tudott segíteni, így végzett önmagával.
A frenetikus előadás utolsó záró hangja után hihetetlen ováció és tapsvihar tört ki a nézőtéren. José Cura meghajlásakor az embereknek nem volt elég a tenyerükkel kiadott hangerő, még a lábukkal is elkezdtek dobogni.