A Lorántffy Zsuzsanna BFT szervezésében 2016. július 12-én Királyhelmecen, a Bodrogközi Magyar Közösség Házában (BMKH) Papp János színművész beszélgetett Pokorny Lia színművésszel.
A „HELMECFESZT A BMKH-ban” című rendezvénysorozat tea melletti beszélgetőpartnerei folytatták a két hete elkezdett, a magyar kultúra jeles képviselőit bemutató népszerű beszélgetőestet.
A művészek társalgása ismét a híres francia író, Albert Camus az emberi sors képtelenségét bizonygató, Sziszüphoszról szóló írása köré épült. Papp János az írásból idézve újabb vendégét faggatta, hogy milyen a sziszifuszi Pokorny Lia színészként, és milyen a hétköznapokban.
„Nagyon húsbavágó számomra ez a Camus-mű, a fiam lassan 13 éves és nemrég kérdezte meg, hogy mit gondolok a világról, és egyáltalán, miért vagyunk itt. A saját bőrömön élem meg, hogy létezésünkben van egy hiábavalóság, szembesülni kell az elmúlással, tudni kell elengedni, mert az élet maga a folytonos változás”- válaszolt, majd így folytatta:
„Színházművészetünkre is jellemző az itt és most, a megismételhetetlen, az aznapi és az egyedi. Erőfeszítést teszek valamiért és aztán el kell engednem” – idézte a sziszifuszi hasonlatot Pokorny. „Az elengedés által megtapasztalom, hogy valami nagyobbnak, fontosabbnak és magasabb értelemnek vagyok a része, s ez megnyugtató a számomra”.
Pásztor István üdvözli a vendégeket
Fölismerés, megnyugvás és már gördül is tovább a szikla – jegyezte meg Papp János, majd további kérdéssel faggatta: A színházban mi testesíti meg számodra a legnagyobb sziklát, vagy kihívást?
„A színház számomra terápia, a szerep megformálása előtti boldog gyötrődés, mondhatni szülés előtti gyönyörű várakozás, egy jó darab nagyon mélyen meg tud érinteni, és katartikus élményt is adhat, amit a közönséggel együtt élhetek meg.
Általában a szokások rabjai vagyunk, melyekből még akkor sem merünk kilépni, amikor tudjuk, hogy ettől csak jobb lehet. Amikor az Új Színházat elhagytam, nem tudtam, hogy miből folytatom tovább, csak az volt előttem, hogy innen el kell mennem. Aszerint cselekedtem, ahogy az élet küldte a jelzéseket, és megtalált egy új szerep, a Csillag születik zsűrije, majd egy új állásajánlat. Teremtettem egy ürességet és az élet kínálta az újabb lehetőségeket” – vallott őszintén a művésznő.
Hozzátette: „Fontos dolog az elengedés, és tudni azt, mikor nem nekem kell megoldanom egy helyzetet”.
A családias hangulatú beszégetés
A kérdező közbevetette: Nagyon nehezen születik meg a színpadi varázslat, bizonyos szülési folyamat, melyben a tartalomhoz meg kell találni a formát, viszont ha mi, színészek mindent kibeszélünk, elveszhet a műből a titok és a varázs.
„Nem volt álomszerepem – hangzott a művésznő válasza, – mindig azt kaptam, amire szükségem volt. Ha valaki alkalmas valamire, olyan mint a víz, kivájja magának az utat”.
A kérdések és válaszok szebbnél szebb irodalmi remekekkel fűszerezve váltakoztak, felejthetetlen művészi élményt szerezve a hálás közönségnek.
Papp János azt is elárulta, hogy a tea melletti beszélgetések ősszel folytatódnak és újabb neves vendégekkel lepi meg a bodrogközi közönséget.
Örvendetes, hogy a nagy érdeklődés következtében a BMKH filagóriája lassan szűknek bizonyul a kultúra és művészet iránt érdeklődők részére, a szervezők ezért a jövőben bővített kapacitással várják a vendégeket.
A szerző felvételei
