A Csáky Pál hatvanadik születésnapjára, idén márciusban megjelent kötetet úgy hirdetik, mint három regény egy kötetben. Én azonban tovább finomítanám ezt a meghatározást: két regény és egy dokumentumregény.
A Harmatos reggelek álmait ugyanis nyugodtan nevezhetjük dokumentumregénynek is, hiszen egy pedagógus ’68 utáni kálváriáját meséli el, amikor az úgynevezett husáki konszolidáció dühöngött, amely tíz- és százezrek életét tette tönkre. Mint Tőzsér Árpád írja a fülszövegben:
„Az emlékirat-narrációjába foglalt történet lélektanilag mélyen hiteles hőse afféle »szlovákiai magyar Rubasov«, egy, a naivságig tiszta néptanító, aki előtt, meghurcoltatásai során, fokozatosan világosodik meg a husáki ún. normalizációs rendszer aljas, bizantinista »filozófája«”
Az Úton címet viselő ifjúkori írás egy, a pályáját éppen csak elkezdő, fiatal értelmiségi egzisztenciális útkeresését, vívódásait tárja az olvasó elé, aki dédapja történetében próbál meg útmutatást találni a jövőre nézvést.
A címadó írás, A pacsirta éneke pedig azt mutatja be, hogy a történelem talán a kelleténél is nagyobb szerepet játszik az életünkben. Nagyapáink naiv álmai, akik elhitték, mert el akarták hinni az öreg kaiser mondását, hogy itt minden nagyon szép, minden nagyon jó – aminek a valóságtartalma körülbelül nulla volt. Az utódokat aztán a történelem könyörtelenül szembesítette az igazsággal, évtizedes traumákat okozva.
Jó olvasást, jó gondolkodást kívánok a könyvhöz!
Csáky Pál: A pacsirta éneke
AB-ART Könyvkiadó, 2016
415 oldal
Kötés: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
ISBN: 9788080872113
