Vasárnap a nyitracsehi JURTA Látványtár jeles eseménynek adott otthont. A jelenlevők megemlékeztek a Zobor-hegyi ezredévi emlékmű felavatásáról. A megemlékezések azonban már hamarabb elkezdődtek, hiszen az ezt megelőző napokban több család megmászta a Zobor hegyét, hogy kifejezze hódolatát honfoglaló őseinknek a 120 éve felavatott emlékmű torzója előtt, amelyet 1921-ben a cseh legionáriusok felrobbantottak.
A jurtában összegyűlt érdeklődőket a házigazda, dr. Csámpai Ottó üdvözölte, aki röviden ismertette a megemlékezés célját és jelentőségét a zoborvidéki magyarok számára. Az összejövetelt megtisztelte jelenlétével Motesíky Árpád író is, aki a 20. század 60-as éveiben a már idősebb korosztály tanítója is volt a Nagycétényi Alapiskolában. Későbbi publicisztikai írásaiban sokszor foglalkozott az emlékmű történetével. Egy naiv festő képével ajándékozta meg a jurta közösségét, amely az emlékmű lerombolt maradványát ábrázolja. Árpi bátya, mint neves vadászíró megmagyarázta a kép mondandóját: Az emlékmű előtt a két vadász egyike kürtjébe fúj, hogy felébressze álmából a zoborvidéki magyarságot!
Ezek után már az előadók vették át a szót. Mindketten hosszabb ideje foglalkoznak a témával. Ifj. Csámpai Ottónak 2011-ben jelent meg könyve az emlékműről a budapesti Heraldika Kiadónál, Csámpai László pedig az ELTE-n az emlékművel kapcsolatos, a korabeli szlovák sajtóban megjelent írásokat elemezte szakdolgozatában.
Az előadóktól a hallgatóság megtudhatta, hogy az ezredévi ünnepségeket egy hosszú előkészítési folyamat előzte meg. Az 1896. évi VII. és VIII. törvénycikkek alapján Magyarország emlékművekkel szerette volna megtisztelni a honalapítás ezredik évfordulóját. Tervbe vették, hogy az ország hét pontján építenek emlékműveket a honfoglalás tiszteletére. A nyitrai Zobor-hegy mellett, a munkácsi, dévényi és zimonyi várhegyen, a brassói Cenk-hegyen, Pannonhalmán és Pusztaszeren.
Az emlékművek megtervezésével és a hét országpont kiválasztásával a pozsonyi Toldy Kört bízták meg, dr. Thaly Kálmán vezetésével. A millenniumi törvénycikk a hét emlékmű mellett még egy monumentális emlékműről is határozott, éspedig a budapesti Hősök téri emlékműről. Az emlékművek megtervezésével Berczik Gyula szobrászt, műszaki tanácsost bízták meg, pontosan meghatározva, hogyan nézzenek ki az emlékoszlopok és mit ábrázoljanak.
A dévényi és a cenki szobor azonos volt – korintusi oszlopon Árpád vezér állt karddal és pajzzsal a kezében. Ez a két oszlop a nyugati és a keleti határ védelmét jelképezte. Az északi és a déli határ védelmét a turulmadár testesítette meg. Egyiket a munkácsi várhegyre helyezték egy oszlop tetejére, a másikat pedig a Nándorfehérvár melletti Zimonyba, Hunyadi János elhalálozása színhelyére.
A pusztaszeri emlékmű Árpád nagyfejedelmet ábrázolja a törvényhozó székben, a pannonhalmi emlékműnél pedig Hadrián császár római síremléke szolgált mintául. A Zobor-hegyi emlékoszlopot Berczik Gyula tervei szerint Kallós Ede szobrász és a nyitrai származású Bartha János építész készítette. Eredetileg az emlékműnek 36 méteresnek kellett volna lennie, de költségtakarékosság miatt a tervek kicsit megváltoztak, és végül az emlékmű 22 méter magas csúcsos obeliszk lett, négy oldalán egy-egy leeresztett szárnyú turullal.
Az egész emlékműre 344 gránitblokkot használtak el. A gránitot Erdélyből szállították Nyitrára, míg a négy turult carrarai márványból faragták ki. A gyönyörű emlékmű Huba vezér emlékét is őrizni kívánta, hiszen Árpád nagyfejedelem őt bízta meg a vidék meghódításával.
A nyitrai ünnepségek még 1896. május 18-án a vármegyei díszgyűléssel kezdődtek. Az ünnepélyes díszgyűlést Thúroczy Vilmos, Nyitra-megye főispánja vezette. Az emlékbeszédet dr. Janits Imre, a nyitrai választókerület országos képviselője mondta. Augusztus 24-én nem messze Nyitrától, Nagyvezekényen avatták fel az 1652-es vezekényi csata emlékére emelt hatalmas oroszlánszobrot.
A Zobor-hegyi emlékmű felavatására augusztus 30-án került sor. Az előző napon, az érsekújvári vasútállomáson Thúroczy Vilmos főispán és Nyitra polgármestere, Kostyál Pál ünnepélyes keretek között üdvözölték Perczel Dezső belügyminisztert, aki a magyar kormányt képviselte. A miniszter a nyitrai vármegyeházán volt elszállásolva, ott fogadta a küldöttségeket. Este nyolc órakor díszes lampionos menet vonult végig a városon. A lakosok egyházi és nemzeti énekeket énekeltek, a város és a megye híres személyiségei pedig díszvacsorán vettek részt.
Augusztus 30-án az ünnepségek elérték a csúcspontot. A megyeháza elől a kora délelőtti órákban indult el a fényes pompában tündöklő ünnepi menet, élén egy száztagú bandériummal. Az eseményen magyarok, szlovákok egyaránt jelen voltak és hintók, lovaskocsik tucatjai kígyóztak a várostól egészen a városra néző hegycsúcsig. A díszmenetet több ezer éljenző ember fogadta a hegytetőn. Az ünnepélyes tábori szentmisét tiszteletes Bende Imre nyitrai püspök celebrálta, utána Perczel Dezső miniszter tartott díszbeszédet. A megye alispánja, Craus István átadta Perczel miniszternek az erre az alkalomra veretett érméknek egy arany példányát, a megjelent előkelőségek között ezüst-, a nép között pedig rézérméket osztott szét. Ezt követően felolvasták az emlékmű építési és felavatási okiratát, majd elénekelték a Himnuszt. Délben a Zobor-hegy alatt fekvő honvéd sátortáborban 400 személynek szolgáltak fel díszebédet. Itt Perczel miniszter pohárköszöntővel üdvözölte Nyitra polgárait.
1896-ban Magyarországon egy olyan ünnepi sorozat zajlott, melyhez hasonlóra sem előtte, sem pedig utána nem volt példa. A megyék és városok versenylázban égtek, hogy ki állít több, vagy különlegesebb emléket ez alkalomból. Intézmények, népiskolák nyitották meg kapuikat, újszülött gyermekeket kereszteltek Árpád és Attila névre, de akadt rá példa, hogy az ünnep alkalmával ültetett facsemetéket nevezték így.
A központi ünnepségek fő helyszíne a budapesti városliget volt, ahol májustól októberig egy kiállítás keretén belül szemlélhették meg az emberek az ország ezeréves fejlődését. Valamennyi foglalkozás számára fa- és fémszerkezetű pavilonokat nyitottak. Ilyenek voltak többek között a történelmi főcsoport épületei, a mezőgazdasági épület, borászati pavilon, iparcsarnok, vagy éppen a kereskedelem és pénzügy pavilonja. Emellett a kiállítási faluban az ország minden nemzetisége saját tájházában mutathatta be életmódját és kultúráját érdeklődők százezreinek.
Az ezredévi ünnepségekből a szlovákok is jócskán kivették részüket. Maga az ünnepségsorozat a magyar köztudatban pozitív érzelmeket táplál, ám a szlovák reakció már nem ilyen egyértelmű. A 19. század végén kiadott szlovák nyelvű sajtó élesen csoportosítható az ezredéves ünnepségek megítélése kapcsán.
Míg az egyik oldal a kormánypárti, az ünnepségek megtartására buzdító publicisztika, a másik a turócszentmártoni szlovák nemzeti sajtó írásai, melyek gyakran gúnyos hangnemben közvetítették az eseményeket és kifejezetten kampányoltak az országos események ellen. Mindennek ellenére az ország északi megyéiben élő szlovák lakosság is nagy számban jelen volt nemcsak a helyi, hanem a budapesti ünnepi eseményeken is, ahová rendszeresen, nap mint nap érkeztek a más nemzetiségű látogatók is.
A Zobor-hegyi emlékmű sokáig a nyitraiak kiránduló- és pihenőhelye maradt. A trianoni diktátum azonban magával hozta az emlékoszlop végzetét is. Csehszlovákia létrejötte után a magyarellenes indulatok szabad teret kaptak. 1920. október 26-án Igor Hrušovský és Václav Sladký képviselők a 637. számú rezolúcióban követelték a csehszlovák kormánytól, hogy tüntesse el az összes millenniumi emlékművet Szlovákia és Kárpátalja területén, továbbá minden szobrot és emléktáblát, amelyek az irredenta szellemet éltetik.
Azonban a rezolúció azt is tartalmazta, hogy az emlékműveket, szobrokat, emléktáblákat múzeumokban helyezzék el. Sajnos, ezt a részt nem tartották be. Breznóbányán lebontották Rákóczi szobrát, Zólyomban és Érsekújváron tönkretették Vak Bottyán emléktábláját. Rozsnyóról eltávolították a Kossuth-szobrot. Pozsonyban lerombolták a Liszt Ferencz-emlékművet, szerencsére a Petőfi-szobrot „megkímélték” mert éppen restaurálták és a rongálók nem vették észre, mit takar az állványzat. Így aztán a városi képviselő-testület javaslatára haladéktalanul szétszedték és biztonságos helyre szállították. 1921. január 11-én a dévényi ezredévi emlékművet „ismeretlen tettesek” megpróbálták felrobbantani, ami azonban nem sikerült. De már másnap, déli 12 órakor a cseh legionáriusok dinamittal felrobbantották. A helybéli lakosság igyekezett megvédeni az emlékművet, de a legionáriusok fegyveres fenyegetéssel tartották őket távol.
1921. február 9-én Jozef Honza legionárius vezetésével a Zobor-hegyi emlékművet is felrobbantották. A robbantás után a szobor maradványai az emlékmű alatt maradtak, később pedig ledobálták azokat a hegy tövébe. De nem ez volt az egyetlen emlékmű, amelyet meggyaláztak, éppúgy elpusztították a várhídon álló Szűz Mária-szobrot, és meggyalázták a nagyvezekényi emlékművet is.
A külföldi, főleg német, francia és olasz sajtó is beszámolt a szobor- és emlékműrombolásokról Csehszlovákiában. Erre csak egy példa: A „L´Amour del´Art” párizsi folyóirat beszámolt a pozsonyi Mária Terézia-szoborkompozíció lerombolásáról, kiemelve a tényt, hogy „ezt a művet sem a háború, sem a forradalom nem tette tönkre, de a mi jó barátaink, a csehszlovákok, Európa kedvencei két esztendővel a forradalom után rombolták le!”
A Zobor-hegyi ezredévi emlékmű felrobbantása után a cseh legionáriusok és későbbi utódaik különböző feliratokat véstek a megmaradt torzóra, ezekkel is kifejezésre juttatva magyarellenes érzelmeiket. Később történtek kísérletek az emlékmű torzójának teljes eltávolítására, esetleg egy kettős kereszt ráépítésére. 1936-ban egy Aero A-12-es katonai repülőgép az oszlopnak ütközött, amely még tovább pusztította azt. Közben volt több kezdeményezés az oszlop, esetleg a márvány felhasználására, de szerencsére az emlékmű torzója a mai napig kiállta a rosszindulat viharait.