Nagy bizalommal és reménnyel járulok a te királynői széked elé, ó mennynek királyné asszonya, mennyei Atyánknak legkedvesebb leánya, Üdvözítőnknek szent anyja… Alázatos szívvel kérlek, ne engedd, hogy én a te irgalmasságod széke elől vigasztalás nélkül elmenjek,…
Ennek az 1865-ből származó imának részletei buzdítanak minden istenkeresőt, hogy részt vegyen a Bacsfa-Szentantal kegytemplom Kisboldogasszony-napi búcsújárásán.
Az alábbi gondolatok elsősorban nem azoknak szólnak, akik meggyőződésük szerint amúgy is részt vesznek az ünnepen, hanem azoknak, akik ilyen-olyan képzelt gátak miatt nem tudják elképzelni részvételüket egy közösség istentiszteletén.
A Felvidék legnagyobb búcsújáró helye egy 301 évvel ezelőtti, csodaszámba menő vérrel való könnyezésnek köszönheti a létrejöttét. A csodálatos jelenség jól dokumentált, és nem csak a korabeli hívőkben, de a mai utódoknál is tiszteletet vált ki az Istenanya és a hely iránt. A csodás jelenségben lehet hinni vagy kételkedni, kinek-kinek hite szerint, de érezhető, hogy az Istenanya és a hely varázsa minden esetben megmutatkozik.
Nem véletlen, hogy az akkori időkben – közvetlenül a török megszállásból való felszabadulás után –, az ország újraegyesítésekor szerte a Kárpát-medencében megszaporodtak a hasonló csodás jelenségek.
Az ország földrajzilag egyesült ugyan, de már nem állt vissza a szent királyság valódi egysége, melynek igazi uralkodója a Szent István által felkért Regina Hungariae, és ugye, ezért a szétszakítottságért Boldogasszonyunk könnyei ma is hullhatnának.
Sok törés keletkezett és áll fenn a mai napig Szent Koronánk egységén, de a legfájdalmasabb az, ami a több ezer éves Boldogasszony-tiszteletünket sújtotta. Szent Gellért zseniálisan fedezte fel, hogy egyedül Boldogasszony-tiszteletünk beépítésével tudja elfogadtatni a magyarral a nyugati kereszténységet, és ez az, ami az apostoli királyságunk alapját képezhette és képezi is.
Boldogasszonyunk sok mindenre képes, nézzük csak meg a csíksomlyói Istenanyát, és gondolkozzunk el, mi is az a hívó erő, ami annyi magyart tud odavonzani. És ott Babba Mária megáld minket, erőt ad, és mindnyájan érezzük, hogy befogadta a köpönyege alá, a katolikust, a protestánst, a hitetlent, a buddhistát, a zsidót… Én még nem láttam olyan magyar embert, aki a csíksomlyói miséről hazaérve ne egy kivételes emelkedettségről mesélt volna. Mindez nagyon erős egységtudat megélése, amit Boldogasszonyunk ad nekünk.
A hely szelleme, ereje – ezt érezzük minden búcsújáró helyen. Lehet azon vitatkozni, hogy eleve meglévő erőcsomóban keletkezett egy-egy búcsújáróhely, vagy a búcsújáróhelyen imádkozó embertömeg erősítette a hely szent kisugárzását. Nem lényeges. A végeredmény a fontos, az, hogy ez az erő Szentantal-Bacsfán is érezhető.
Hát ezekért is tudom ajánlani a szentantali búcsút, felvidéki magyarságunk legnagyobb búcsúját minden magyarnak. Mindazoknak, akik az isten tiszteletét közösségben szeretnék megélni, és mindazoknak, akik a szombat esti, régi rítusú szentmise után a szent időben – szent helyen való virrasztást és elmélyülést választják.
Idén szeptember 10-11-én tartják az ünnepi eseményt a csallóközi búcsújáróhelyen. Szeptember 10-én, szombaton délután Molnár Tamás, a pozsonyi magyar hívek fiatal lelki gondozója celebrálja a nyitó szentmisét, 18 órakor a főpapi szentmisét Bosák Nándor nyíregyházi püspök úr szolgáltatja, ezután körmenet, gyertyás keresztút, éjszakai szentmise is lesz. Vasárnap öt órakor dr. Haľko József pozsonyi püspökhelyettes celebrálja a főpapi szentmisét.
A búcsú honlapja a részletes programmal ITT érhető el.
