Közelünkben mintegy 30 ezer sertést tart a dán vállalkozó (kb. 16 ezret itt Szőgyénben, 13 ezret pedig a közeli Barton). A tartásukból származó trágyalevet a környékbeli szántóföldeken teríti szét. Állítja, nem káros, sőt hasznos a földnek. Olyan hatástanulmányokat dolgoztat ki, amelyek kimutatják, nincs ok az aggodalomra.
Mi azonban aggódunk. Azért aggódunk, mert a falusi ember tudja, szűk fél év alatt nem lehet vágósúlyra nevelni a malacokat, csakis különleges táplálással, az állomány nagyságából kifolyólag pedig szinte megkerülhetetlen az antibiotikumok használata a betegségek megelőzésére. Ezek az anyagok mind benne vannak az ürülékben.
Igaz, nagyra nő a kukorica…. de milyen áron? Hát nem megérdemeljük? – mondta erre egyik ismerősöm, hiszen az idevalósi emberek, szövetkezetek engedik meg ezt a dán vállalkozónak, vagyis hogy a földjeikre hordja az elképzelhetetlenül sok trágyalevet.
Ezt elégelték meg a szőgyéniek és összefogtak a nagymegyeriekkel, akik szintén hasonló problémával küszködnek. Ők tavaly februárban el is látogattak községünkbe, mert tudatosítottuk, összefogással tudjuk leginkább érvényesíteni az egészséges környezethez való jogunkat. Polgári társulás alakult, amelynek segítségével magasabb fórumokon is tudjuk képviselni ügyünket.
Decemberben már petíciót fogalmaztunk meg a Pigagro kft. által Szőgyénben üzemeltetett sertéshizlalda működése folyamán keletkező gáz és szag következtében okozott környezetszennyezés és az életminőségünk romlása ellen. Ezt több mint 950-en írták alá, amit a petíciós bizottság eljuttatott az SZK Környezetvédelmi Minisztériumába. Ők februári válaszlevelükben azt írták „…törvényszegés nem történt, az önök petícióját elintézettnek nyilvánítjuk.”
A nagyüzemi disznótartás környezetszennyezéssel jár (Fotó: a szerző)
Történt-e februártól előrelépés az ügyben, kérdeztük Mikula Martintól, a szőgyéni petíciós bizottság elnökétől.
„A petíciót az előzte meg, hogy beszéltem a dán vezetőséggel. Konkrétan arról, hogy szeretnének egy másik, 25 ezres állományú farmot is létesíteni Szőgyén másik felén, a barti úton. Ők azzal érveltek, hogy az építkezésen 20-30 embert tudnának foglalkoztatni egy évig, nyolcat pedig hosszú távú munkaviszonyba is fel tudnának venni. Mi erre egy petícióval válaszoltunk. Annyit elértünk, hogy a barti úton nem kezdődött meg az építkezés. Sajnos, Barton újabb három istállót nyitottak. Folyamatosan kapcsolatban vagyok a mezőgazdasági minisztérium államtitkárával, Csicsay Gáborral. Ő már ezekről a „gyárakról” többször keményen nyilatkozott. Benčič Péterrel is szoros az együttműködés, aki Komárom és Nagymegyer környékén próbálja összehozni az aktivistákat” – válaszolta a bizottság elnöke.
Sokat mondó faliújság-felirat (Fotó: a szerző)
Elmondta azt is, fontos lépés volt, hogy április végén pár önkormányzati képviselővel felkeresték Farkas Ivánt, az MKP gazdaságpolitikai alelnökét, hogy próbáljon nekik segíteni szántóföldjeik megóvásában a további károsodástól, hogy ne váljon élhetetlen hellyé a község. Ő úgy nyilatkozott, összehoz egy csapatot az ügy képviseletére.
„Szeptember végén jelentkezett Varga Péter, az MKP mezőgazdasági és környezetvédelmi alelnöke. Neki átadtam egy 500 oldalas portfóliót, amit sikerült a témáról összegyűjtenem. Október elején ott tartottunk, hogy Benčič Tibor, Varga Péter és Samu István találkoztak Solymos László környezetvédelmi miniszterrel, akivel nagyon konstruktív tárgyalást folytattak, többek között a dán sertéstelepekről is. Benčič a miniszternek is felvázolta, hogy rendszerszintű megoldás kell annak érdekében, hogy ezek az ipari állattartó telepek ne szennyezzék termőföldjeinket és talajvizeinket. Ígéretet kaptunk arra, hogy velünk, civilekkel is találkozni szeretne a miniszter a 2017-es év elején – emelte ki a megkérdezett, aki még hozzáfűzte: „Már amikor elvállaltam az ügy képviseletét, tudtam, hogy sok nehézségem lesz, de nem adhatjuk fel. Ha minden így folyna tovább, mi maradna a gyerekeinkre? Csak egészségtelen, élhetetlen terület…”
