„A szakképzés az oktatáspolitika fontos része” – hangzott el azon a konferencián, amelyet a Szövetség a Közös Célokért társulás a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság közreműködésével szervezett Komáromban november 24-én az Ipari Szakközépiskolában. A konferencia célja a szlovákiai magyar szakképzéssel foglalkozó intézmények és szakemberek hálózatának megerősítése.
Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója üdvözlő beszédében emlékeztetett a tavaly novemberben szervezett, szintén szakképzéssel kapcsolatos konferencia jelentőségére. Akkor, Dunaszerdahelyen a szakképző intézeteket és a szakembereket segítő hálózatot hoztak létre. A hálózat célja, hogy biztosítsa a hálózatban résztvevők számára az információk áramlását és tájékoztatást adjon a pályázati lehetőségekről.
Pathó Marianna, Pogány Erzsébet, Fabó Mária (fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A szakmai konferencián közel harminc szakközépiskola igazgatója, vezetője vett részt. A konferencia első részében Fabó Mária és Albert Sándor tartott előadást. A második részben bemutatkozott a Mentor TT, a komáromi Ipari Szakközépiskola, a kassai Szakkay József Szakközépiskola, valamint az Alsóbodoki Magán Szakközépiskola.
Az előadásokat és a bemutatkozásokat követően élénk vita alakult ki a szakképzésben résztvevő intézmények vezetőiből és szakemberekből álló fórumon.
A szakiskolák hálózatának áttekintése
Első előadóként Fabó Mária, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének szaktanácsadója mutatta be a szlovákiai magyar nyelven oktató szakiskolák hálózatát, kerületenkénti elosztásban: a nagyszombati kerületben összesen 13 iskola, a besztercebányai kerületben 5 iskola (ebben a régióban van a legkevesebb magyar diákunk), a kassai kerületben 7 iskola, a nyitrai kerületben pedig 15 szakközépiskola működik, ahol magyar nyelvű oktatás folyik. A Szlovákiában szakképzésben lévő diákok összlétszámából (130 459) nagyjából 7%-ot tesz ki a magyar gyermekek létszáma (6538).
Fabó Mária (fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Fabó Mária előadásában hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos volt a tavalyi, Magyarország által meghirdetett magyar szakképzés éve, amely során 27 felvidéki szakközépiskola kapott jelentős anyagi támogatást. „Magyarország továbbra is támogatja a határon túli szakképzést, melynek célja a külhoni magyar diákok felkészítése és támogatása Magyarországon meghirdetett szakmai versenyekre” – fogalmazott Fabó Mária.
Majd a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Magyar Agrárkamara által szervezett kiválósági versenyeken való részvételt ajánlotta a konferencián részt vevő megjelent igazgatók figyelmébe. Mint mondta, a régiós selejtezők megszervezésére kijelölt iskolák ehhez komoly anyagi támogatást is kapnak Magyarországról. A verseny három fordulóból áll: a selejtezőket írásbeli válogatók követik, majd a legjobban teljesítő diákok részt vehetnek a magyarországi versenyeken. Fabó Mária úgy fogalmazott, támogatásra számíthatnak a tanműhelyek és tangazdaságok a következő évben is, melyek közül szintén 27 intézményt támogattak eddig. Hangsúlyozta, a cél az intézmények fejlesztése.
A XXI. század a tanulás százada
Fabó Máriát Albert Sándor, a Selye János Egyetem alapítórektora, a program szakmai gesztora követte. Előadásában az iskoláktól kapott SWOT analízis és szakmai tapasztalatai alapján összefoglalta a helyzetet. Albert szerint alkalmazkodni kell a megváltozott körülményekhez. Előadását, mint mondta, vitaindítónak szánta. Albert hangsúlyozta, hogy a XXI. század a tanulás százada. „Régebben a tőke odament, ahol nyersanyag volt. Most pedig odamegy az anyagi tőke, oda fektetnek be, ahol szellemi potenciál van” – kezdte előadását. Szlovákiának el kell döntenie, miből akar megélni: az olcsó munkaerő áruba bocsátásából vagy a szellemi tőkéből – fogalmazott. Szerinte az előző nem fog hosszútávon működni. „ A második megoldás jelentheti a sikert Szlovákia esetében, de ehhez több pénzt kell befektetni a közoktatásba” – emelte ki Albert Sándor. Hangsúlyozta, hogy nagyon kevés az erre szánt pénz Szlovákiában: a GDP 3,2% (pl. Magyarországon 4%, az EU-ban pedig 5,1%).
Albert Sándor (fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
Előadásában kitért arra is, hogy pénz nélkül nem lehet jó iskolát csinálni. A felvidéki magyarok azonban azzal vannak elfoglalva, hogy megmentsék iskoláinkat. „A létünkért küzdünk. Nem elég magyarnak lenni, tehetségesnek is kell lenni” – mondta Albert Sándor.
Albert Sándor harmincéves szakmai tapasztalatait osztotta meg
A szakember a jelenlegi iskolahálózat működéséről elmondta: tarthatatlan, de meg kell fogalmazni, hogy hogyan másként. Példákat hozott fel a gazdaságilag fejlettebb országokból, ahol iskolaközpontokat működtetnek. Megemlítette a magyarországi példát is, ahol újabban a szakképzés elkülönült a közoktatástól és a mai napig csaknem 50 szakképzési centrumot alakítottak ki 3000-500 diákkal, akik a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz tartoznak és szorosan együttműködnek az üzemekkel (duális képzés).
Előadásának másik központi témája az oktatás tartalmát érintette. „Elindult a negyedik ipari forradalom, a digitális gazdaság korszaka, amely megváltoztatja a munkavégzésünket, de az életmódunkat is” – fogalmazott.
Iskoláinkban az oktatott szakokat és szakirányokat áttekintve szegényes képet kapunk. Digitalizációval és robottechnikával egyik iskolánk sem foglalkozik. Részben erre vezethető vissza az is, hogy a magyar gyerekek kb. 32%-a szlovák nyelvű szakközépiskolában tanul – értékelte Albert.
Diáklétszámok összehasonlítása (fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
„Úgy kell felkészíteni a diákokat, hogy tudjanak alkalmazkodni a változó kihívásokhoz, foglalkoztathatóak legyenek. A legjobb szakképzés szerinte a jó általános szakképzés a tankötelezettség ideje alatt. A nyelvi készségek fejlesztése, problémamegoldó képességek, természettudományok, informatika fejlesztése – mind fontos, hangsúlyozta. Véleménye szerint elsősorban a kulcskompetenciákra kellene összpontosítani. A szakképzés élethosszig tartó tanulás kellene, hogy legyen, a tankötelezettség ideje alatt pedig az általános, alap szakképzést kellene a diákoknak megkapniuk – vetette fel Albert Sándor.
A szlovák kormány legújabb tervezete
A nemrégiben nyilvánosságra került Oktatás és nevelés nemzeti programjáról is beszámolt Albert. Mint mondta, a tervezet háromféle modellt kínál: az első a hagyományos „csehszlovák modell” mellett a szakok és szakirányok fejlesztését. A második a közismereti tárgyak rovására alkalmazott speciálisképzés, a duális képzés. Ez a „német modell” konkrét munkakör betöltésére készíti fel a gyerekeket. A harmadik modell megerősítené a természettudományi alapokat és a kulcskompetenciák megszerzésére összpontosít, ez az ún. „angolszász modell”. Albert Sándor szerint erős alapra kell építeni a speciális képzést, amit már a cégek biztosítanának. Az első két megoldás a munkaalapú, a harmadik a tudásalapú társadalom felé visz bennünket – összegezte Albert.
Albert Sándor előad (fotó: Szalai Erika/Felvidék.ma)
A társadalom és a közéleti szereplők figyelmét is fel kell kelteni
A szakképzéssel kapcsolatos szakmai konferencián elhangzott, hogy nagy jelentősége van a szlovákiai magyar közösségek célkitűzései összehangolásának, a magyar nyelvű szakképzést érintő információk átadásának. A szakmai fórumon felszólalók hangsúlyozták, mennyire fontos a szakképzés színvonalának emelése és a közéleti szereplők figyelmének felkeltése a téma iránt, hiszen a szakképzés az oktatáspolitika fontos területe. A szakmai konferencia résztvevői megismerkedhettek a szakképző intézmények hálózatával és tájékoztatást kaptak a problémák megoldására kidolgozott jó példákról.
Végezetül kifejezték igényüket, hogy stratégiai egyeztetésre kerüljön sor a súlyponti iskolák rendszeréről, szakképzési centrumokról. Kifejtették a szakoktatás tartalmi és szervezeti fejlesztésének lehetőségeit, majd arról beszéltek a megjelent szakemberek, hogy a piac igényeihez való alkalmazkodás is kulcsfontosságú. Szintén szóba került, hogy újra kellene gondolni a szakképzés formáját a tankötelezettség ideje, ill. a felnőttkor ideje alatt. A szakemberek szerint szükséges a szakképzési törvény megváltoztatása, a színvonal emelése és a felvételi rendszer módosítása, valamint a tartalmi reform elindítását szorgalmazták. Felvetődött, hogy tudomásuk szerint senki nem követi nyomon a diákok további sorsát az iskola elvégzése után, amely mérné, mennyire effektív a képzés, amelyet végeztek. Súlyos problémaként vetődött fel a pedagógusok kiöregedése is, az utánpótlás hiánya.
