Minden hivatal és intézmény az állampárt alárendeltje. A belügyminisztérium ellenőrzi az emberek életét, lehallgatja a telefonhívásokat, átkutatja a lakásokat, ellenőrzi a postai küldeményeket. A vallásgyakorlást a hatalom korlátozza … ez a hetvenes évek csehszlovákiai realitása.
Négy évtizeddel ezelőtt, 1977. január elején a Charta 77 elnevezésű dokumentum borzolta a szocialista országok politikusainak kedélyeit. Az ellenzék által közzétett politikai nyilatkozatot eredetileg 242 személy írta alá, zömében értelmiségiek. A nyilatkozatot a mozgalom megszűntéig összesen 1898 személy látta el kézjegyével, annak ellenére, hogy azok aláíróit a hatalom üldözte.
Az 1968-as tavaszi események után a szovjet és a szövetséges csapatok bevonultak az országba. A felkelést követő kommunista konszolidáció igyekezett minden reformkezdeményezést csírájában elfojtani.
1973 és 1975 között tartotta meg az ENSZ az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet Helsinkiben. Annak záróokmányát Csehszlovákia is ratifikálta, és ezzel elfogadta az ENSZ által garantált emberi jogokat. A helsinki zárónyilatkozat szerint az aláíró államok támogatják a politikai, gazdasági, szociális, polgári, kulturális és egyéb jogok és szabadságok hatékony gyakorlását. Az ellenzékiek ezeknek a jogoknak a megsértése ellen tiltakoztak a Charta 77-ben. Az aláírók azt hangsúlyozták, nem politikai reformokra törekvő ellenzékként szeretnének szembeszállni a hatalommal, hanem konstruktív párbeszédet kívánnak folytatni.
Az aktivisták szerint a hatalom nemcsak nem vezette be a gyakorlatban a helsinki zárónyilatkozatban megfogalmazottakat, hanem az emberi jogokat meg is sértették. Mára talán már megmosolyogtató, hogy ennek egyik egyértelmű jeleként a Plastic People of the Universe nevű zenekar tagjainak letartóztatását említik. Az underground zenekar ellen fellépő állambiztonsági intézkedés miatt hatalmas tiltakozás alakult ki. Az ő érdekükben több ellenzéki értelmiségi fellépett.
A dokumentum fő megfogalmazója Václav Havel volt (fotó: vaclavhavel-library.org)
A dokumentum fő megfogalmazója Václav Havel volt, a szövegezésben Pavel Kohout és Ludvík Vaculík segítették. Az aláírásokat a karácsonyi időszakban gyűjtötték, december 20-a és 29-e között. Tizenkét személy gyűjtötte az aláírásokat. Ebben az időszakban 242 aláírás gyűlt össze, ebből 110-et Zdeněk Mlynář szerzett be, aki az 1968-as időszakban a Dubček-féle reformvonal aktív tagja volt. Elsősorban olyanok csatlakoztak, akiket kizártak a kommunista pártból, valamint üldözött értelmiségiek, főleg csehországiak.
A dokumentumot Csehszlovákiában szamizdatként terjesztették, a nyugati lapok hasábjain január 6-án és 7-én látott napvilágot. Már január 7-én elkezdődött a kivizsgálás az ügyben, az aláírókat kihallgatták. Az állambiztonság hazaárulásként kezelte az ügyet. A vallatásokban mérföldkőnek számított, hogy március 13-án Ján Potočka filozófus az agresszív rendőri kihallgatások miatt belehalt sérüléseibe. Az aláírók közül hat személyiséget 1979. október 24-én súlyos börtönbüntetésre ítéltek, de később is voltak perek, amelyekben a Charta 77-hez csatlakozó értelmiségieket ítéltek börtönbüntetésre.
A mozgalom a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években nemcsak Csehszlovákia, hanem az egész kommunista blokkban a totalitárius hatalom elleni harc egyik jelképévé vált.
A szerveződésnek nem voltak hivatalos szervei, kifelé a szóvivők képviselték. 12 éve alatt mégis sikerült 572 dokumentumot kiadniuk. A rendszerváltás után több aláíró és aktivista látott el politikai funkciókat.
A Charta 77-et kevés szlovákiai értelmiségi írta alá, közülük közismert Miroslav Kusý politológus, Dominik Tatarka, Hana Ponická és Milan Šimečka írók. A dokumentumot egyetlen magyar személyiség írta alá: Duray Miklós.
