A fogcsikorgató hideg ellenére zsúfolásig megtelt a felbári katolikus templom tegnap délután, hogy a falu és a környék hívői újra – mint már évek óta – leróják kegyeletüket Boldog Batthyány-Strattmann László előtt. Az ünnepi főpapi szentmisén Őex. Dr. Székely János esztergom-budapesti segédpüspök méltatta az ünnepelt életútját.
Szentbeszédében rámutatott, Batthyány-Strattmann Lászlónak nem volt könnyű gyermekkora, ám hogy ennyire Istennek és embernek tetsző életet élt, abban közrejátszott, hogy megtalálta élete asszonyát. A segédpüspök meleg szavai átjárták a didergők szívét, amikor arról beszélt, hogy nekünk is, ma is Jézusra van szükségünk, hogy életünk ne váljon Holt-tengerré, hanem élettel teli Genezáreti-tó legyen. A másokért való élet vállalására buzdított és annak gyönyörűségeire mutatott rá.
Ünnepi főpapi szentmise (Fotó: B. Vida Júlia)
A szentmisét követően megkoszorúzták az ünnepelt emléktábláját, majd szeretetvendégséget tartottak a kultúrházban.
Míg a család el nem adta a birtokot, addig mindig visszajárt
Hogy ki is volt Batthyány-Strattmann László, aki egész életét mások megsegítésének a szolgálatába állította és hogyan kötődött Felbárhoz, ehhez a csallóközi falucskához, arról Bugár Árpád egyházatya, aki a falu történetét is kutatja, mesélt nekünk.
„Batthyány-Strattmann László emlékének felelevenítése valójában 2000-ben kezdődött, amikor a tiszteletére egy emléktáblát avattunk a templom falán. 2003-ban pedig, amikor boldoggá avatták, néhányan elmentünk Rómába is. 2006-ban kaptuk meg az ereklyéit és attól az időtől kezdve – mintegy zarándokhelyként – minden évben január 22-én, vagy az ahhoz közeli vasárnapon, ami a halála napja, megemlékezünk róla” – tudjuk meg a falu múltjának ismerőjétől.
A főoltárra kihelyezett ereklyetartó (Fotó: B. Vida Júlia)
Miközben megtekintjük az emléktáblát, Bugár Árpád mesélni kezdi Batthyány-Strattmann László felbári kötődéseit. Kiderült, hogy az édesapja 1882-ben elvált és a második feleségével megvette a faluban lévő kastélyt (ma már nincs meg). A gyermekeit az apai nagyapa vette magához, de bírósági per folytán az édesapa újra „visszaszerezte” őket és utána valamennyit idehozta Felbárra.
„László 12 éves korától lakott itt, de nem egész évben, hanem csak az iskolai szünetek alatt. Egyházi iskolába járt, és csak a szünidőben jött haza. Édesapja halála után is rendszeresen ellátogatott ide, nem volt haragban a mostohájával, és tudomásunk van róla, hogy egy alkalommal vitt magával innen egy cselédlányt is, akit meggyógyított. Míg a család el nem adta a birtokot, addig mindig visszajárt. Amikor már orvos volt, Köpcsényben, tehát Ausztriában élt, ahol kórházat épített, amely ma is létezik. Nagybátyja halála után ő örökölte meg Körmenden a nagy birtokot – 45 ezer hektárnyi földterületet és a kastélyt. Ennek egy részét szintén berendezte kórháznak, s abban az időben specializálódott a szemműtétekre. Mégpedig azért, mert betegeskedett, és könnyebb munkát ajánlottak neki. Főleg a szegény embereket gyógyította, ingyen, jobban mondva, saját költségén. Jelleméről tesz tanúságot, hogy amikor a körmendi birtok megöröklése után összehívta a gyermekeit, azt mondta nekik, hogy ez a vagyon nem arra való, hogy elherdálják, hanem azért van, hogy ezzel a vagyonnal segítsék a rászoruló embereket” – mutatott rá az ünnepelt emberi nagyságára az egyházatya.
Bugár Árpád az emléktábla előtt (Fotó: B. Vida Júlia)
Felbár egyébként az egyedüli felvidéki helység, ahol Batthyány-Strattmann László emlékét ápolják. A szegények orvosának nevét pár éve az alapiskola is felvette, ahol külön emlékszobát rendeztek be a tiszteletére.
Nemcsak nagyszerű ember, de szent is
Jankó Gábor, a falu plébánosa portálunknak nagy örömmel mesélt arról, hogy Batthyány-Strattmann László emlékét nemcsak a falubeliek, hanem a környék lakosai is őrzik, hiszen minden évben szép számban érkeznek hívők a példás életű orvos tiszteletére.
A szentté avatással kapcsolatosan is megkérdeztük, hiszen a boldoggá avatása óta már 13 év telt el.
„Csodameghallgatásra volna szükség ahhoz, hogy azután szentté avathassák. Tehát, ha valaki jelenti annak az egyházmegyének, amelyik elindította a boldoggá avatási pert, hogy tud ilyen csodáról, az előmozdítaná az ügyet. Ez Magyarországon a Szombathelyi Egyházmegye, Ausztriában pedig az illetékes egyházmegye, ahol el van temetve. Tudjuk, hogy Batthyány-Strattmann László keze által sok ember visszanyerte az egészségét, itt, Felbáron is. A csodameghallgatásra olyan esetet kell „vinni”, ahol halálos betegségből gyógyult ki valaki. Vagyis olyan esetet kell prezentálni, ahol az orvostudomány már nem tudott mit tenni, csak a csoda segíthetett és abban Batthyány-Strattmann László közreműködését kérték. A szentté avatási folyamat, ezen ok miatt, még sokáig elhúzódhat” – tudjuk meg a lelki atyától, aki szerint míg ez megtörténik, addig az a kötelességünk, hogy imádkozzunk érte, emlékezzünk rá, mint példás férjre, családapára és rendkívüli orvosra is.
A hívek buzgón imádkoztak (Fotó: B. Vida Júlia)
„Hatalmas nagy szíve volt, vagyona jó részét szétosztotta, a betegeit ingyen ellátta gyógyszerekkel, ingyen gyógyított. Sőt, a szegényeket előnyben részesítette az ellátáskor. Tudni kell róla azt is, hogy bár vagyonos ember volt, a pénzét sosem szórta két kézzel. Amikor a gyermekeinek születés- vagy névnapja volt, sokszor nem drága ajándékokat adott nekik, hanem mondjuk, egy saját kézzel faragott játékot. Családapaként a gyermekeit erényességre nevelte. A vallási lelkületet nagyon korán sikerült beleplántálnia gyermekeibe is. A napi közös imádság náluk állandó volt, közös szentmisén vettek részt minden nap, s a szentáldozás is erőforrás volt a számára. Az édesanyjától tanulta a vallásos lelkületet, de felesége is nagy hatással volt rá, aki szintén buzgó hívő volt” – mondja Jankó Gábor, aki szerint Batthyány-Strattmann László személyében nemcsak egy nagyszerű embert ismerhetünk meg, hanem egy szentet is.
