A mai újságírás valahogy nagyon rossz irányba fordult. Mert alig informál, sokkal inkább hangulatot gerjeszt, agymosással foglalkozik. Még a magukat oly természetesen objektívnek tartó lapok is ezt teszik. Alig álcázott neoliberális egyoldalú jelszavakat próbálnak az olvasó agyába táplálni, mivel nem hajlandók tudomásul venni szinte semmi összefüggést, csak a maguk verzióját ismételgetik. S kétes fogalmakkal ágálnak.
Ilyen agyonstrapált fogalom manapság a rasszizmus meg a fasizmus. Aki olyasmit mond, ami nem illik a neoliberális világszemléletbe, azt gond nélkül lerasszistázzák, lefasisztázzák. Mert az olyan meggyőzően negatívan cseng.
Persze nem veszik a fáradtságot, hogy utánanézzenek, mit is jelentenek e fogalmak. Hitlerrel kezdve (akinél megfelelőbb volna a náci kifejezés, mivel a fasizmus némileg más) Kotlebán keresztül Orbánig mindenki lehet rasszista és fasiszta. Kotlebát nincs miért védenem, de a fasisztoid jelző nála talán mégis megfelelőbb volna. Orbánt fasisztának nevezni viszont sokkal inkább az inkorrekt politikai utálat kifejezése.
Ugyanakkor mindenkiben egy rejtett, potenciális fasisztát föltételezni alapos túlzás. Pedig ezt teszi február 6-i cikkében a SME főszerkesztőnője Balog Beáta, bocsánat, akarom mondani, Beata Balogová. Igaz, hogy kérdőjellel teszi ezt, ám amit tovább mond, nem jobb ennél. Érzékeny akar lenni, meg nőies, meg filozofáló, csak ilyen körítéssel kissé homályossá válik a mondanivalója.
Azzal kezdi, hogy ez a bennünk bujkáló fasizmus eleinte egészen ártatlanul jelentkezik. Ez így van, csak a példa, amivel ezt bizonyítani akarná, minősíthetetlen. Az ismert gyermekdalocskát fordította szlovákra: „Gólya, gólya, gilice, / Mitől véres a lábad? / Török gyerek megvágta, / Magyar gyerek gyógyítja, / Síppal, dobbal, nádi hegedűvel.” Hogy ebben mi a fasizmus, azt Beata Balogovának (vagy mégis Balog Beáta? a dalocska ismerete erre utalna…) kéne megmagyaráznia.
Nyilván némi gondja van a néprajzzal és a történelemmel, mivel ez egy gyermekdal, tavasszal énekelték, amikor a piros lábú gólya visszajött. Vehette volna a fáradtságot, hogy utánanéz az interneten. A dal a hódoltságra utal, a török itt a rossz megtestesítőjeként szerepel, de a rasszizmushoz semmi, de semmi köze, a fasizmushoz meg pláne nem. Még akkor sem, ha örökletes rasszizmussá lépteti elő. Ez még rosszabb, mint a műveletlenség: ez rosszindulat.
Aztán BB szerint már elég fölébreszteni ezt a dalocskával ápolt, bennünk (kivétel nélkül?) szunnyadó fasizmust, ami csúnyákat mond. Úgy tűnik, a szerzőnő által rasszistának, potenciális fasisztának minősített emberek mondják ezt. Az sem egyértelmű, ki mondja, hogy Szlovákia a szlovákoké. Meg hogy a kisebbségek csak követelőznek. A Szlovák Intelligencia Kongresszusa mindenesetre mondott ilyet, BB pedig azzal tetézi ezt, hogy összemossa a kisebbségeket: az őslakosokat a most érkező migránsokkal.
Ez alattomos demagógia a javából, mert úgy tesz, mintha közöttük semmi különbség nem volna. S ez nem csupán sunyi vád, de égbekiáltó műveletlenség is. Aki ezt nem tudja megkülönböztetni, adja vissza az iskolapénzt, s kezdje elölről a történelemtanulást.
Tovább tetézi a bajt az, hogy ez az egész, lényegében sekély, felszínes vita a másságról súlyos identitászavart bizonyít. BB cikkéből az olvasható ki, hogy mindenki rasszista és fasiszta, aki nem örül a migránsoknak, mivel azokat elfogadhatatlan másságuk miatt ítéli el.
Igaz, ők is emberek, van vallásuk stb., ilyen alapon egyenrangúak volnánk. Pedig nem vagyunk. Nem tudom, mennyire van még vallásuk azoknak, akik annyira oda vannak a migránsokért. Elméletileg keresztények volnának, de úgy látszik, hogy hit nélkül, és egész kereszténységük a karácsonyi vásárlással merül ki.
A migránsoknak viszont van (eléggé eltérő) vallásuk meg erős hitük is hozzá. Azzal pedig más kultúra, más szemlélet, más szokás, más hagyomány jár. Aki ezt nem veszi észre, nem látja, az vásároljon szemüveget, de ne ítélkezzen, s ne ítéljen.
Az európaiak egy keresztény világ lakosai, s ez még a nem keresztény európaiakra is hatással van. Akik most beözönlenek hozzánk, nem ismerik ezt az európai világot, toleranciában sem jeleskednek, ebből adódnak a konfliktusok.
Nem értem, s velem együtt nyilván nagyon sokan, mit kéne ezen szeretni. A lejárt primitív lemez, hogy a hiányzó munkaerőt kell a migránsokkal pótolni, populista átverés: alig akad néhány, akiket alkalmazni lehet. Főleg azokhoz a százezrekhez viszonyítva, akik (illegálisan!) Európába szöktek.
Európának csodálatos kultúrája van, évszázadok alatt alakítottuk ki. Nagyszerű muzsikusaink, íróink, festőink, építészeink voltak s vannak, s ez nagy érték! Akik a migránsokkal kapcsolatban rasszizmussal és fasizmussal handabandáznak, nyilván még nem jöttek erre rá – kulturálatlan ember viszont ne okoskodjon se migrációról, se rasszizmusról, se fasizmusról. Inkább nézzen a mélyére ennek a gyönyörűséges kulturális gazdagságnak.
Számomra az európai kultúra – szellemi létünk lényege – mindenesetre túl értékes, semhogy könnyedén lemondanék róla. Féltem!
Ez a rasszizmussal, fasizmussal való riogatás végső soron úgy hat, mintha önmaguknak ismételgetnék mantrájukat. Mert ez nem megoldás: Európa az aktuális (migráns)problémákra még nem talált megfelelő választ, csak tolja maga előtt ezt a lavinát, amely egyre nagyobb lesz, s képtelen kihátrálni belőle.
Bármit állít a sajtó, Európa lakosai nem ujjonganak a migrációért és az azzal járó bajokért, ellenkezőleg. Nem csoda, ha a szélsőjobb, amely az ilyetén gondokra reagálni kész, teret nyer. Ez kell? A neoliberális politika maga gyártja a szélsőjobb ellenzéket, de nem képes ezt fölfogni, csak tovább szítja az ellenségképet, rasszistákkal és fasisztákkal ijesztget.
Amikor Szlovákia lakosságának nemzetiségi másságáról van szó, vajon hol vannak ezek az önjelölt demokraták? Egy arab, vagy afrikai migráns iránt, akiről az égvilágon semmit sem tudunk, legföljebb azt, amit ellenőrizhetetlenül elmond, vajon miért vannak nagyobb megértéssel, mint a hazai lakos iránt, akinek nem arab, hanem magyar az anyanyelve, viszont születéséig nyomon követhető minden lépése?
Vajon miért nem tartják rasszistának és fasisztának azokat a „jó hazafiakat”, akik magyar iskoláinkat próbálgatják sorozatosan megkérdőjelezni, elsorvasztani, vagy akár azokat, akik még a vasútállomások magyar feliratában is hazaárulást látnak? Soroljam tovább?
Azt írja BB, hogy figyelmeztetni kell a parazitákról, a migránsokról és iszlámról szóló mítoszokra, amelyeknek semmi közük az egyén szabadságához. Hát nem is tudom, talán el kéne mennie a bíróságra, hogy néhány per megtekintése árán rájöjjön, ezeknek az úgynevezett mítoszoknak milyen közük van a valósághoz. Vagy olvassa végig az újságot azokkal a hírekkel, amelyek iszlamista terroristákról és azok gyilkosságairól szóltak.
Senki sem mondta, hogy minden arab terrorista, de sajnos az utóbbi idők terrorakciói velük kapcsolatosak. Az ilyenekből pedig egy is sok. Szeretném tudni, mit mondanának a migráció kedvelőinek a terrorakciók elszenvedői és hozzátartozói a szabadságról. Ez is olyan fogalom, amivel gátlástalanul visszaélnek, mert nem tudják, valójában mi is az.
Nekünk, kisebbségi magyaroknak például a szabadság többek között azt jelenti, hogy gond nélkül minden szinten használhassuk nyelvünket, nem csupán otthonunk falai között, éspedig anélkül, hogy megszólnának érte.
Az is hozzátartozna szabadság-fölfogásunkhoz, hogy ne keverjenek össze más vallású, más kultúrájú migránsokkal, mert a mi másságunk nem a vallásban, erkölcsi fölfogásban és miegymásban rejlik, s ne célozgassanak állandóan ránk, nemzetiségünk miatt.
Egy kis képzavarral zárul BB cikke: „A fasizmus szavakból sarjad. És a nyelv által válik vérré.”
Szerintem a fasizmus beteg agyakban keletkezik, és beteg, többnyire tudatlan agyakban terjed. S az sokkal veszélyesebb! Csakúgy, mint az üres vádak és egyoldalú gyanúsítgatások.
