A régi Pozsony vármegye sűrűn lakott terület volt már a középkorban is, a településszerkezete arra utal, hogy több község már az Árpád-korban kialakult, ezek nagy részén templomok is épültek. A középkori templomok kulturális örökségünk részét képezik. Ezekről a szent helyekről jelentetett meg könyvet Kovács László és Görföl Jenő Középkori templomok Pozsony vármegyében címmel.
Ősi templomaink nagy része az Árpád-korban épült. Több templom épült korábbiak helyén. A Pozsony vármegyei templomépítészet jellemzője, hogy téglából épültek és a legtöbbjük a román stílus jegyeit hordozza, annak ellenére is, ha később átalakításon mentek át. A gótika korában szinte mindegyiket átalakították, megnagyobbították, azonos módon rekonstruálták a templomokat, melyek ezáltal is a régió meghatározó jegyévé váltak. Több templomban nemrégiben kerültek elő az értékes freskók, melyek szintén szerves részét képezték a templomoknak.
„Egy-egy táj jellegzetességei általában két tényező hatására alakulnak ki: az egyik a földrajzi, mely magát a tájat alakítja domborzati, növény- és állatföldrajzi jelzőivel; a másik a társadalmi, mely a népesség települési, gazdasági és kulturális tevékenysége nyomán formálódik. Ennek a hatására alakult ki egy egészen sajátos táj a Kárpát-medence északnyugati peremén, mely a 10. és a 11. század fordulóján az államszervezet kialakításakor egy közigazgatási egységbe, Pozsony vár megyéjébe került”” – olvasható az előszóban. A szerzők arra is kitérnek, hogy ebben a régióban olyan sűrű a középkori templomok előfordulása, hogy az szinte az egész Kárpát-medencében párját ritkítja. Ezeket a templomokat több mint hétszáz éve építették, de sokuk még ma is a közösséget szolgálja. A kötetben 39 templomot mutatnak be a szerzők, színes képekkel illusztrálva, amelyekre elsősorban a román stílusjegyek a jellemzőek.
Talán kevesen tudják, de a régi Pozsony vármegye kiterjedt terület volt, amely három nagy tájegységből állt. A Pozsonytól északkeletre eső részen a Kis-Kárpátoktól a Morva folyóig terjedt, magába foglalta a Kis-Kárpátok akkor még erdős területét is. Pozsony vármegye része volt a Mátyusföld északi része és részben a történelmi Csallóköz területe is. A kötetből nem csupán a templomok román stílusjegyeit ismerjük meg, hanem a települések múltjába ugyancsak betekintést nyerünk. Ezzel a vármegye történetét is közelebbről megismerik az olvasók.
