Szlovákiában tavaly 280 személyt vádoltak meg korrupcióval. Kivételt az egészségügy, az egyetemek, az önkormányzatok, de még a szociális szolgáltatások alkalmazottai sem képeztek. A rendőrség által megvádoltak között volt polgármester, főiskolai munkatárs és adóhivatalnok. A csúszópénz összege elérte a 338 ezer eurót, a felkínált kenőpénzé pedig a 141 ezret.
A korrupció egy meghatározás szerint a közhatalommal való visszaélés egyéni haszonszerzés céljából. Olyan széles körű és annyira kifinomultan működik, hogy már magát a társadalom szerkezetét is fenyegeti.
Amióta világ a világ, mindig is volt korrupció. A Római Birodalom hatalmának fénykorában a világtörténelem legnagyobb emberi közigazgatási egysége volt. A római törvényhozás vagy római jog olyan hatékony volt, hogy sok országban még ma is a jogrendszer alapja. A rómaiaknak azonban volt egy hatalmas ellenségük: a korrupció. A korrupció végül Róma bukásához vezetett.
A korrupció romboló hatású egy társadalomra, mert aláássa a jó kormányzás lehetőségét, kárt okoz a termelékenységben, eltorzítja a kereskedelmet. Hátrányos helyzetbe hozza az állampolgárokat.
Néhány országban szinte semmit sem lehet korrupció nélkül tenni. A megfelelő személyt lefizetve lehet átjutni a vizsgán, jogosítványt szerezni, kieszközölni egy szerződést vagy megnyerni egy pert. Különösen azonban az üzleti világban virágzik.
Egy brit folyóirat, a The Economist szerint a nemzetközi fegyverkereskedelemre kiadott évi 25 milliárd dollár 10 százaléka a lehetséges vásárlók megvesztegetésére szolgál. Az elmúlt évtizedekben egész országok gazdaságát döntötte romba a „baráti“ alapon működő kapitalizmus.
Ahogy nő a korrupció, a következmények egyre súlyosabbak. A Time folyóirat például arról számolt be, hogy a korrupció volt az oka a Haitit sújtó 2010-es nagy erejű földrengés tragikus következményeinek, amelyben olyan sokan meghaltak. A folyóirat hozzátette: „Úgy építették a házakat, hogy szinte soha nem kértek tervet a mérnököktől, a szakhatóságok képviselőinek pedig rengeteg kenőpénzt fizettek.“
Noha a korrupció bármelyik szervezetben előfordulhat, úgy tűnik, hogy a politikai életben a legelterjedtebb. A Globális Korrupciós Barométer szerint (2013) az emberek világszerte a politikai pártokat, a rendőrséget, a köztisztviselőket és az igazságszolgáltatást tartják a legkorruptabbnak.
Nézzünk most néhány beszámolót, melyből kiderül, hogy mennyire súlyos a gond.
Európa: „A probléma kiterjedtsége minden képzeletet felülmúl“ – jegyezte meg Cecilia Malmström, az Európai Bizottság belügyi biztosa (2015). Hozzátette, hogy „a politikusok részéről nincs meg a kellő elkötelezettség a korrupció leküzdéséhez.“
Afrika: 2013-ban a Dél-Afrikai Köztársaságban mintegy 22 ezer köztisztviselőt helyeztek vád alá korrupció miatt. Amerika: 2012-ben Brazíliában 25 személyt ítéltek el, amiért közpénzen politikai támogatást vásároltak. Az elítéltek között volt az előző elnök kabinetfőnöke, vagyis az ország második legbefolyásosabb embere is.
Ahogy a korrupció növekszik, sajnos egyre elfogadhatóbb, sőt, idővel normális életformává válik. Azok az emberek, akiknek szánalmasan alacsony a fizetésük, talán úgy érzik, nincs más megoldás, megvesztegetést kell elkövetniük, ha meg akarnak élni valahogy. És látva, hogy büntetlenek azok, akiknek fizetnek, hogy valamilyen igazságtalan nyereséghez jussanak, kevesen képesek ellenállni a nyomásnak.
Két hatalmas erő tartja mozgásban a korrupciót: az önzés és a kapzsiság.
Sok országban rendszeresen tartanak választásokat, ami elméletben hozzájárul, hogy a közélet megtisztuljon a korrupt tisztségviselőktől. A valóság azonban az, hogy a kampányok és a választások során gyakori a korrupció, még az ún. fejlett országokban is. A gazdagok azzal, hogy támogatják a kampányokat, nyomást tudnak gyakorolni a hatalmon levő és a leendő tisztségviselőkre.
John Paul Stevens, az Amerikai Legfelsőbb Bíróság bírája arról írt, hogy ez a fajta befolyás „nem csupán a kormány legitimitását és a kormányzás minőségét sodorja veszélybe, hanem az emberek kormányba vetett hitét is“. Nem csoda hát, hogy a világszerte minden intézmény közül a politikai pártok a legkorruptabbak.
Az ENSZ korrupció elleni egyezménye kimondja, hogy a korrupció megszüntetése érdekében a kormányoknak egységre, becsületességre és felelősségvállalásra kell törekedniük.
Úgy gondolom, hogy a korrupció elleni harc erkölcsi vonatkozású, amelyet nem lehet pusztán a törvényhozás vagy a bírósági elmarasztalás „kardjával“ megnyerni.