Május 8-a sokak számára a győzelem és a felszabadulás napja. A történelemkönyvek szerint ez a második nagy világégés utolsó napja. Több európai országban hivatalosan a győzelem napjaként tartják számon, köztük Szlovákiában is.
Nagyszüleink életében mégis a szenvedés korszaka kezdődött. Gyermekkoromban sokszor hallottam a „mesét”, mely szerint az emberek alig várták, hogy a háború véget érjen, de legsötétebb rémálmaikban sem gondolták, hogy az üldöztetések csak most kezdődnek igazán.
Nagyanyám, amilyen örömmel szólt a bécsi döntés utáni visszacsatolásról, annyira szomorúan beszél az április elsejei, húsvétra eső „felszabadításról”. A mi falunkba ekkor értek ide a szovjet katonák, míg 1938-ban örömmel fogadták a magyar sereget, a szovjeteket, akik – szerintük – elfoglalták szülőföldünket, nem várták olyan nagy szeretettel. Valószínűleg egy kicsit mindenki belefásult a háborús eseményekbe, minden családnak volt hősi halottja. A békét azonban mélyen áhították, de a szovjetek kegyetlenségeire nem készültek fel.
A hadifogságba esettek millióinak nem ért véget a háború. Még a nyugati fogságba került katonák, leventék is sokat szenvedtek. De egy mondás szerint, melyet Kőrös Zoltán a Muszkaföldön című könyvben megfogalmazott: „A hadifogságból visszatérőkkel kapcsolatban elterjed egy félig viccnek vehető mondás: amikor a foglyok a szabadulásuk után Pesten leszálltak a pályaudvaron, a nyugati fogságból visszatérők hordárt kértek, míg a volt szovjet hadifoglyok hordágyat. Mint minden valóság, a hadifoglyoké sem volt ilyen fekete-fehér. A nyugatosok is mondtak hátborzongató történeteket, de a legszörnyűbb esetek – egy visszaemlékezőm szavaival élve – a ’Keleti Egyetemen’ játszódtak le.”
Az idei évben emlékezünk a kitelepítések hetvenedik évfordulójára. A lakosságcsere miatt kitoloncolt magyarok és a Csehországba deportált, kényszermunkára elhurcolt magyarok is sok borzalomról szóltak, már ha mertek, mert sokuk a mai napig fél elmondani, mi is történt velük valójában. Azok a magyarok, akiket a világháború után kivégeztek, csak azért, mert magyarnak születtek és nemzetiségüket nem voltak hajlandók megtagadni, pedig már nem beszélnek, mégis számtalan ilyen történet vált ismertté az elmúlt néhány évben. De ne keseregjünk, május nyolcadikán a második világháború végét ünnepeljük.
Vége a háborúnak
A második világháború hivatalosan 1939. szeptember 1-jén kezdődött, amikor Németország megtámadta Lengyelországot, néhány történész azonban úgy véli, ténylegesen már 1937. július 7-én elkezdődött, amikor kitört a kínai-japán háború.
A történelem eddigi legnagyobb háborújába az egész világ bekapcsolódott, Európa, Ázsia és Afrika területén voltak harcok, de az amerikai földrész katonái is részt vettek abban. A világháborúban a szövetségesek és a tengelyhatalmak álltak egymással szemben. A háború kegyetlenségét az is mutatja, hogy azt végigkísérték mindkét tömb részéről a civil lakosság és a hadifoglyok elleni erőszakos cselekmények.
A második világháború emberveszteségeiről a mai napig nincsenek pontos adatok. A becslések szerint 75 millió ember veszítette életét, ebből 40 millióra tehető a civil lakosság. A civilek közül sokan az éhezések, bombázások, betegségek és népirtás következtében haltak meg.
Néhány történész szerint a második világháború az elsőt lezáró szerencsétlen békekötés következménye. Ránk, magyarokra nézve azonban, még kegyetlenebbül zárult a második világháború. A világháborút lezáró párizsi békét 1947-ben kötötték meg. Európa térképét átrajzolták, a Szovjetunió jelentős területeket szerzett. Lengyelország határait nyugatabbra tolták, és cserébe német területekkel kárpótolták az országot. Magyarország 1938 előtti határait visszaállították, kis korrekcióval a Csehszlovák Köztársaság javára, ugyanis Magyarországtól három Pozsony melletti települést Csehszlovákiához csatoltak.
1945. május 8-án ért véget a háború, ekkor tette le a fegyvert a náci Németország hadserege az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió szövetséges hadereje előtt. Ezzel Európában véget ért a háború. A világ több országában a harcok tovább folytatódtak, egészen decemberig.
