Érdeklődéssel olvastam Takács András ama beszámolóját, amelyet a pozsonypüspöki Csemadok néhány tagjának a helyi temetőben tett látogatásáról készített. Elmentek az ottaniak és fejet hajtottak nagyjaink sírjai előtt.
Miért tartottam fontosnak, hogy minderről hírt adtak? Mert a tudósításnak a szűkebb körön kívül is van hírértéke. Hiszen sokan, akik a pozsonypüspöki temetőben nyugszanak, széles e kis hazában ismertek voltak, valamennyi felvidéki magyar számára jelentettek egyet s mást. Ismert emberekről van szó, akik egykor sokat tettek közösségükért, felvállalták annak sorsát, gazdagították szellemi-lelki értékeiket.
Nagyjaink közül olyan ismert és jeles személyiségekről esett említés, mint Czingel László koreográfusról, hazai táncmozgalmunk egykori kiemelkedő szervezőjéről; Dobos László Kossuth-díjas íróról, nemzetünk napszámosáról; Fukári Valéria szerkesztőről, irodalomtörténészről és nyelvészről; Nagy József festőművészről, akinek csodálatos képei ott láthatók a Felvidék több templomában is; Ozsvald Árpád kiváló költőről, a Hét hajdani legendás szerkesztőjéről; Szíjjártó Jenő zeneszerzőről és karnagyról.
Amikor a cikket olvastam, arra gondoltam, ez a temető egy kis földi panteonja a Felvidéknek. Talán csak kevés olyan hely van még tájainkon, ahol ennyi hírességünk együtt alussza örök álmát. Egy sírkert, melynek felkeresésére feltétlen időt kell hát találnunk nekünk is, ha Pozsonyban járunk. Különösen ajánlom tanáraink figyelmébe e helyet. Ha a fővárosban járnak diákjaikkal, feltétlen zarándokoljanak el ide. Hogy ne csak a helybeliek, a barátok és a rokonok meg az ottani kutatók tudják, ki mindenki pihen még a pozsonypüspöki temetőben.
Jómagam arra is kíváncsi lennék, akikről nem tudunk, akikről most nem olvashattunk. Hiszen a cikknek nem is ez volt a tárgya. Éppen ezért jó lenne, ha a témát feldolgoznák, pontosabban annak egy-egy szeletét bemutatnák egy-egy értékes dokumentumkép kíséretében a jövőben honlapunkon is. Csak gazdagabbak lennénk általa széles e Felvidéken!
