Harmincnyolcadik alkalommal szervezte meg a Csemadok Szepsi Alapszervezete a Szepsi Csombor Márton Napokat. Az áprilisban és júniusban megvalósult rendezvénysorozat több mint húsz programmal a környékbeli és a magyarországi érdeklődőket is becsalogatta Bódva-völgye központjába.
A rendezvényt hagyományosan pünkösdi koncerttel zárták június 11-én a helyi katolikus templomban, ahol a Vox Columbellae és a harkácsi asszonykórus adott koncertet. A rendezvénysorozat egyik kiemelkedő programja volt a lengyelországi Sanok városába tett csoportos látogatás. Erről és a rendezvénysorozatról, annak fontosságáról és céljáról beszélgettünk Köteles Lászlóval, a Csemadok alapszervezetének elnökével.
Harmincnyolc év hosszú idő. Hogyan lehetséges egy rendezvényt ilyen hosszú időn át fenntartani, folyamatosan szervezni?
Két dolog van, ami meghatároz egy ilyen történelmi és hagyományos rendezvényt. Egyik, hogy érdeklődés legyen, tehát az a közösség, amelyben megvalósul, befogadja. A másik pedig, hogy legyenek olyan emberek, akik önként, szabadidejükben a tehetségüket és energiájukat ráfordítva folyamatosan szervezzék a rendezvényt.
Miért tartják fontosnak a Szepsi Csombor Márton Napok évről évre való megszervezését?
Számunkra azért fontos, mert Szepsi valamikor a legészakibb magyar többségű város volt. Később relatív többségű, jelenleg pedig 29,7%-os a magyarság aránya. Tehát a magyar kultúrát a Csemadoknak szinte minden időszakban fel kellett vállalnia. Ez a rendezvény egy lehetőség erre, hivatkozva egy valamikori világjáró református lelkésznek a hagyatékára, hogy ne csak könnyű zsánerek legyenek, hanem beszélgetések, előadások, közösségmegszólító rendezvények is, amelyek a legfiatalabbaktól a legidősebbekig, a munkanélküliektől a főiskolásokig megszólítják az embereket.
A harkácsi asszonykórus fellépés közben (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
Milyen elgondolással, illetve milyen céllal kezdték el a rendezvénysorozat szervezését?
El kell mondani, hogy Szepsi és környéke mindig is többnyelvű, színes etnikumú volt. Célunk, hogy a helyi értékeket megtartsuk. Ez vonatkozik a magyar, a német és a szláv értékekre is. Azon értékeket, amelyek Szepsi városában, és a Bódva-völgyében léteztek és léteznek, közmegbecsülés tárgyává kell tennünk. A fiatalokat is próbáljuk megszólítani több-kevesebb sikerrel, de ugyanúgy az idősebb generáció részére is igyekszünk rendezvényeket biztosítani, azért, hogy mindenki érezze, a közösséghez való tartozás nemcsak erkölcsi kötelességekkel jár, hanem olyan kellemes pillanatokkal, közösségi találkozásokkal is, amikor az ember azonos nyelvű, hasonló gondolkodású embertársaival, közösséggel találkozik, és jól érzi magát mindenfajta megkötések nélkül.
Az idei rendezvénysorozat keretében mivel próbálták megszólítani az érdeklődőket, illetve milyen terveik vannak a jövőre nézve?
Minden alkalommal több mint húsz programot szoktunk biztosítani. Vannak köztük nyitott és zárt rendezvények. Hagyományosak, melyeket szinte elvárnak tőlünk, és vannak olyanok, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy újabb érdekességet mutassunk be, vagy pedig újabb értékeket lehessen itt, Szepsi városában feleleveníteni. Célunk, hogy természetes központként a Bódva-völgyét határon kívülről is megszólítsuk. A mai rendezvény egy tipikus példája volt ennek. A résztvevők egy része nem Szepsiből jött, hanem a környező településekről, illetve Magyarországról is. A Vox Columbellae és a harkácsi asszonykórus előadásában egy szakrális templomban valóban művészi élményt jelent meghallgatni egy ilyen koncertet.
A Vox Columbellae fellépés közben (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
Melyik programot emelné ki és miért?
A sanoki utat emelném ki, ugyanis egy hetvenkét éves adósságot törlesztettünk vele, nemcsak a szepsi, hanem a Bódva-völgyi magyarság is. Egy autóbusznyi érdeklődővel kerestük fel a lengyelországi Sanok városát. Ez volt az a hely, ahová a kelet-szlovákiai magyarokat 1945 januárjától márciusáig deportálták és vitték tovább kényszermunkára a szovjet belügyi egységek. Míg a jelenlegi Szlovákia területéről Nagykapos és Királyhelmec környékét, tehát az Ung-vidék és Bodrogköz lakosait Kárpátalján keresztül hurcolták el a Donyec-medencébe, addig a történelmi Szepes vármegye, azaz Késmárk, Lőcse, Poprád, Igló magyarságát, és a németeket, akik itt maradtak, illetve az Eperjes környéki magyarságot, valamint ugyanúgy Kassa és környékének magyarságát összegyűjtötték, és úgynevezett „háromnapos“munkára innen vitték el.
Sanok volt az utolsó olyan táborhely, amely bent volt Európa területén, innen indultak el aztán a vonatok. A mai napig egyetlen kereszt, egyetlen jelölt emlékhely sincsen, pedig ott már valóban áldozatait szedte az akkori kegyetlen bánásmód. Tehát ezt a helyet kerestük fel, emlékeztünk, és egyben tudatosítottuk, hogy mekkora a felelősségünk, ugyanis az egykori táborhely, illetve a valamikori fogolytemető nincs megjelölve. Most elkezdődött egy építkezés Sanok városában, és fennáll az a veszélye, mint ahogy megtörtént egy másik ilyen táborhelynél, Sztarij Szambornál is, hogy beépítik. Tehát most a mi felelősségünk, hogy megszólítva a krakkói magyar konzulátust, az illetékes lengyel hatóságokat, illetve mindenkit, aki ebben felelősséget érez, hogy legalább egy kereszttel jelöljük meg azt a helyet, ahol a valamikori fogolytemető volt, és próbáljuk védetté nyilvánítani.
A résztvevők egy része (Fotó: Beke Beáta/Felvidék.ma)
