A királyhelmeci Jurta-Helmecz honfoglalás kori hagyományőrző polgári társulás 2013 júniusában alakult. Kovács László vezetése alatt néhány jó barát, családtag, lelkes hagyományőrző próbált utánajárni honfoglaló őseink rendkívül gazdag életformájának.
„A IX-X. századi életformát szeretnénk életre kelteni, a mindennapok tevékenységeivel és foglalkozásaival. 2014 nyarára elkészült a jurtánk, amit szerény lehetőségeinkhez képest próbáltunk a kornak megfelelően berendezni. A jurtánkat és a felszerelésünk nagy részét (öltözet, kiegészítők) magunk készítettük” – fogalmazott a társulás vezetője.
Felelevenítik az ősi mesterségeket
Olyan foglalkozásokat is felelevenítenek, melyeknél nem is oly régen fennállt a veszélye, hogy a feledés homályába vesznek. Azonban valahonnan meg kellett tanulniuk a nemezelést, szövést, bőrözést, fafaragást, nyílvesszőkészítést, vagy akár a kovácsolást.„Önképző módon működött ez nálunk, eljártunk a falunapokra, vásárokra, kiállításokra és mindig találkoztunk az ősi mesterségeket valamilyen szinten művelő mesteremberekkel, akik örömmel osztották meg velünk a tudásukat, néha leültünk az „önkéntes” tanító mellé, s vele együtt készítettük a termékét” – mondta lelkesen Kovács Henrietta, a csapat háziasszonya.
Megtalálják egymást a Kárpát-medencei jurtások
Ez a módszer nemcsak a jurtások ismeretanyagát bővítette, hanem komoly barátságok is szövődtek a Kárpát-medence különböző területein működő, hasonló érdeklődési körű hagyományőrzőivel. Bemutatóiknak része az íjászat, rovásírás, bőrözés, nemezelés, szövés, fonás, díszek és ékszerek készítésének bemutatása és népszerűsítése. Mindezzel olyan sikeresen felkeltették a környék fiataljainak érdeklődést, hogy egyre többen keresik a velük való kapcsolatfelvétel lehetőségét.
Bodrogközben mára már minden komolyabb rendezvény rendszeres vendégei. Bizony örömmel töltheti el a magyar lelkületű embereket, hogy egyre többen érdeklődnek az ősi tudás, a hagyományaink – közös örökségünk iránt. A jurtások a Kárpát-haza több településén is barátokra leltek, akik éppen olyan lelkesen és elkötelezetten vetik be magukat a hagyományaink élővé tételébe, mint a királyhelmeci csapat.
„Erdélyben, Nagykárolyban íjászversenyen vettünk részt, Ópusztaszeren többször is meghívtak bennünket a „Nyílzápor” nevű rendezvényre, Bugacon a „Kurultájnak” és az „Ősök napjának” évente visszatérő vendégei, Karoson a Honfoglalás Kori Látogatóközpont különböző rendezvényeinek rendszeres meghívottjai vagyunk” – sorolta a kis csapat közös élményeit a társulás elnöke.
Sikeres volt az első jurtás napközi tábor
Az idén egy új dologba is belevágtak, első alkalommal rendezték meg a „Jurta” napközi tábort. A programok keretében 8-15 éves gyerekek ismerkedhettek meg a jurta építésével, szerkezetével és berendezésével, az íjászat szabályaival és művészetével. A tábor kínálatából nem hiányozhatott a kézműves foglalkozásokkal való ismerkedés, így a táborozók egyebek mellett belekóstolhattak a bőrözés, nemezelés, agyagozás és a rovásírás alapjaiba.
Szerteágazó kapcsolataikat a tábor szervezésénél is kamatoztathatták, hiszen nemcsak Bodrogközből, hanem Magyarország különböző részeiről is sokan bekapcsolódtak a tábor életébe, így Sátoraljaújhelyről és Salgótarjánból is voltak részvevők. A napközi tábor versennyel zárult, melyben a résztvevők bizonyíthatták a megszerzett tudásukat és ügyességüket. Mindenki felejthetetlen élményekkel, emlékéremmel és emléklappal távozott a táborból.
Összehoz minket a jurtás életérzés
A salgótarjáni Geri Tamás örömmel nyugtázta: „Itt megtanultam használni az íjat, és bőrből készítettünk gyönyörű tárgyakat. Nagyon jól éreztem magam, s már izgatottan várom a jövő évi tábor programjait, ahol újból találkozhatunk most megismert barátaimmal. Biztosan újra összehoz minket a jurtás életérzés.
„Szeretnénk minél több foglalkozást bemutatni, és ehhez továbbra is várjuk a támogatók, hozzáértők jelentkezését, akik szívesen csatlakoznának kis csapatunkhoz, megtalálhatnak minket akár facebookon is, ha beütik a keresőbe Jurta-Helmecz címszót” – nyilatkozta Kovács László. Hozzátette: ahogy a nevünk is elárulja, céljuk az összefogás, családi közösség, az egy húron pendülés.
Az érdeklődők legközelebb július 15-én, Nagygéresben a „Mezelény” nevű rendezvényen, majd Tégláson a városok közötti íjászversenyen (Királyhelmec képviseletében), s ezt követően a szeptemberben megrendezésre kerülő Királyhelmeci Szüreti Ünnepségen találkozhatnak a jurtásokkal.
Néhány szó a jurtáról
A jurta a vándorló nomádok, a honfoglalás előtti magyarok praktikus lakóépülete volt. A nagy állattartó közösségekhez köthető életforma során alakult ki ez a rácsos falú, kupolás tetejű, nemezzel borított, sátorszerű építmény. A jurta jelentősége abban állt, hogy szétszerelve könnyen tovább lehetett vele vándorolni, ami az évszakok változása által meghatározott sztyeppei életmód (téli-nyári szállás), a költözködés szempontjából rendkívüli fontossággal bírt.
A jurta kör alakban felállított rácsos fala, a kerege – amely állati inakkal összefogott falécrács táblákból állt – tartotta a tetőléc keresztmetszetű lécekkel középre igazított, kör alakú tündököt, amit építéskor az istenfának nevezett villásalakú rúd tartott. A kerege köré szorosra feszített kötél biztosította, hogy a jurta az istenfa kivétele után nem rogyott össze.
A jurtában a bejárattal szemben helyezkedett el egy kezdetleges oltár. Jobbra volt a férfiak helye és a család vagyona, balra pedig a nők és a főzéshez szükséges készletek, ételek kaptak helyet. A jurta közepén a szabad tűzhely került elhelyezésre, melyen és körül a megfőzött ételeket, illetve az akkor használt edényeket helyezték el. A szabad tűzhely égésgázai a jurta tetején elhelyezett tündökön keresztül távoztak a szabadba. A tündököt a tűzhely használatán kívüli időszakokban nemezzel takarták le.
Az épület hőtartó képességét a kergére felkötött nemezlapokkal fokozhatták, ha több réteget erősítettek egymásra. Meleg időszakokban a nemezburkolatot feltekerték, felhajthatták, vagy vízszintes irányban árnyékolóként botokkal kitámaszthatták a szellőzés segítése érdekében. A padlózatot, a földet rendszerint szőnyegekkel, nemezlapokkal borították. Ennek minősége, díszítettsége és mennyisége a gazda módosságát is mutatta.