Marek Vagovič, az Aktuality.sk portál főszerkesztője Saját fejjel címmel írt könyvet. Lebilincselő történet a Smer színfalai mögül az oknyomozó újságíró szemével, aki több fontos botrányt is leleplezett. Ebben a fejezetben Robert Fico vereségéről ír a szerző a köztársaságielnök-választás során, valamint a Váhostav gondjairól.
Robert Fico már 25 éve van a politikában. Vladimír Mečiarhoz hasonlóan ő is háromszor volt miniszterelnök, Ficót azonban egyszer sem váltották le a tisztségéből.
Ilyen sokáig a csúcson lenni fizikailag és szellemileg is nagyon megerőltető, tekintet nélkül arra, hogy a politikus koalíciós partnerekkel vagy csupán a saját párttársaival irányítja az országot. Nap mint nap banális, de nagyon bonyolult ellentéteket is oldania kell, szakmaiakat, személyi és üzleti jellegűeket is. A politikának elsősorban a programról és az értékekről kellene szólnia, a gyakorlatban azonban gyakran az érdekcsoportok háttérben zajló küzdelméről van szó. A kormányfőnek ügyes közvetítőnek kell lennie, egyébként a kormánykabinet gyorsan szétesik.
A Vladimír Mečiarral és Ján Slotával való együttműködés az első nagyobb terhelési próba volt Robert Fico számára. Ellenzékben a politikusnak semmilyen felelőssége sincs, alapjában véve elég csak bírálnia, és a népszerűsége biztosított.
Ha azonban kormányfő lesz belőle, nehéz döntéseket kell hoznia, amelyek külső és belső ellenségeket szülnek. A koalíciós partnereivel való ellentétek során Robert Fico gyakran állította élére a dolgokat, ám a saját emberei hibái fölött többnyire szemet hunyt – mindkét kormánya idején, és ez az irány a 2016-os választás után is folytatódott. A különböző botrányok miatt több minisztert is leváltott, de csak kivételes esetekben a Smer jelöltjeit. Az oligarchák bábfigurái körül Fico csak óvatosan lépkedett.
A nagy munkatempó, az állandó stressz és a minden irányból jövő nyomás valószínűleg az egészségi állapotán is megmutatkozott. 2006-ban ismerte el első ízben, hogy ilyen jellegű gondjai vannak, közelebbi részleteket azonban nem árult el.
A média akkoriban azt találgatta, hogy ezek talán a vérnyomással függhetnek össze. 2009-ben aztán gondjai adódtak a hátgerincével, ami 2014-ben megismétlődött. Röviddel a 2016-os választás után pedig Fico szívbypassműtéten esett át. Amikor a kormányfő 2013 végén úgy döntött, hogy indul a köztársaságielnök-választáson, nem okozott nagy meglepetést. Ezt a lehetőséget már a politikai kulisszák mögött és újságírói körökben is hónapok óta rebesgették.
Első látásra az indulásának nem volt logikája. A kormányfő hatalmi szempontból összehasonlíthatatlanul erősebb, mint az államfő. Fico azonban valószínűleg másként mérlegelt. A köztársasági elnöki palota jó lehetőséget nyújtott volna arra, hogyan függetlenítse magát a megterhelő végrehajtó politikától és a háttérben lévő oligarcháktól.
A befolyását eközben nem veszítette volna el, mivel a smeresek számára továbbra is tagadhatatlan személyiség maradt volna. Ráadásul Fico rettegett attól, nehogy úgy végezze, mint Vladimír Mečiar vagy Mikuláš Dzurinda, akik kormányfőként kompromittálódtak, majd feledésbe merültek. A Smer elnöke közkedvelt államférfiként akart bevonulni a történelembe, aki ugyan nem sokat tett az országért, de nem is rontott sokat.
Fico 2014-ben volt ötvenéves. Ha köztársasági elnökként nem követett volna el valamilyen súlyos hibát, esélye lett volna arra, hogy a következő választási időszakban is államfővé választják. 2024-ben hatvanévesen tisztességes életszínvonallal mehetett volna nyugdíjba, amit alkalmi előadásokkal tehetett volna mozgalmasabbá az őt mindig is a leginkább érdeklő büntetőjogról.
Mindemellett megírhatta volna az emlékiratait is. Csakhogy a sors másként rendelkezett, és Robert Fico elveszítette az államfőválasztást. Az első forduló után még vezetett, ám a második fordulóban Andrej Kiska 60:40 arányban lehengerelte. Fico összetört, a menekülési útvonal gondosan előkészített terve befuccsolt. Ennek egyik oka valószínűleg az a piszkos kampány volt, amelyet a jelenlegi államfővel szemben folytatott. Fico ráadásul – Kiskával ellentétben – a tiltakozó szavazatokra sem számíthatott.
Eltartott egy ideig, míg Fico magához tért a szégyenteljes vereségből. Kiska váratlanul keresztezte a terveit, úgy hogy motivációt kellett találnia, miért és hogyan folytassa a politikai tevékenységét. Nyilvánvalóan Robert Kaliňák is csalódott volt, aki a legesélyesebb jelöltnek számított a kormányfői posztra, amennyiben Fico államfő lett volna. A Smer elnöke azonban, hasonlóképpen, mint a múltban is, amikor pártja nem jutott be a kormányba (2002, 2010) végül összeszedte magát.
Fico ugyanis tudatosította, hogy ha a köztársaságielnök-választás okozta fiaskó után visszavonul, a Smer preferenciái zuhanni kezdtek volna, ami csökkentette volna győzelmi esélyét a következő parlamenti választáson. Ezért kellett az államfőválasztás után néhány hónappal kirobbant komputertomográf-botrányban elszántságot mutatnia, hogy képes kezelni a korrupciót a saját soraiban.
2105 tavaszán az emberek újra az utcákra vonultak. Nem voltak több ezren, mint a Gorilla-akta vagy a pöstyéni kórház túlárazott CT-vásárlási ügyének nyilvánosságra kerülése után, a parlament előtt csak néhány tucatnyi kisvállalkozó tiltakozott, akik az elvégzett munkájukért nem kapták meg a pénzüket.
Más körülmények között az újságírók talán nem is szenteltek volna ügyüknek fokozott figyelmet, ám ennek az esetnek specifikus jellemzője volt. A kisvállalkozókat ugyanis a Juraj Širokýhoz köthető Váhostav nem fizette ki. Robert Fico és a Smer az ellenzék néhány hetes frontális nyomásának voltak kitéve. Ezzel az üggyel nyitottak a híradók, a parlamentben is megvitatták, és az emberek körében is beszédtéma volt.
Bár a SME napilap már 2013-ban figyelmeztetett a Váhostav problémáira, az állam úgy tett, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Mivel Široký cégének adóssága növekedett, a hitelezők egyike javaslatot tett a csődeljárásra. A Váhostav azzal próbálta megakadályozni a csődöt, hogy kérelmezte a társaság átszervezését, amit a bíróság jóvá is hagyott.
A cég csak a vállalkozók követeléseinek 15 százalékát tervezte kifizetni, ami a nyilvánosság erős ellenkezését váltotta ki. Robert Fico dilemma előtt állt, hogyan oldja meg az ellentétet úgy, hogy a Váhostav hitelezői és az oligarcha Široký is elégedett legyen. Végül úgy döntött, hogy az állam 50 százalékig, de legfeljebb 200 ezer euróig kifizeti a meg nem térített számlákat. Összesen mintegy 20 millió eurót. A megoldás azonban, amellyel a kormány előállt, nem tetszett az ellenzéknek, amely rendkívüli ülésen bírálta Robert Ficót, amiért a szponzora érdekeit védi. A Váhostav által felhalmozott adósságok törlesztésére ugyanis az adófizető polgároknak kellett összedobniuk a pénzt. Miroslav Beblavý képviselő azt állította, hogy a cég kötelezettségeit a vagyonából kellett volna rendezni.
„A vállalkozók a követeléseik 50 százalékát kapják meg, azért, mert többségüknek nincs más választása, mint hogy elfogadja azt. Mi fizetjük meg mindannyian, azaz az állam. Az állam meg a postafiókcégek, amelyek mögött valószínűleg a Váhostav jelenlegi tulajdonosa áll, megkapják a cég maradék 49 százalékát. Ez a szociáldemokrata kormány megoldása.” Fico azonban nem hátrált meg, így Široký megúszta a legrosszabbat. 2015 áprilisa óta a Váhostav-ügyet a rendőrség is vizsgálja, ám kicsi a valószínűsége, hogy a Širokýhoz hasonló emberek bíróság előtt felelnek majd. A nyomozók öt büntetőeljárást indítottak. A hitelező becsületsértése, csalás, csőd okozása, az idegen tulajdon kezelése során elkövetett kötelezettségszegés és a hitelező jogtalan előnyben részesítése miatt. Eredetileg a Váhostav öt menedzsere ellen emeltek vádat, akiket nyolcéves börtönbüntetés veszélye fenyegetett. Ma már azonban csak egyikük ellen folyik eljárás.
A nyomozók házkutatást is tartottak a cégnél, amelynek során zárolták a Váhostav könyvelését. Teljesen másként jártak el azonban, mint Igor Matovič parlamenti képviselő esetében, akit a rendőrség adócsalással gyanúsít.
Matovič családi cégének, a regionPRESS-nek lefoglalták a teljes szerverét is a bűnügyi nyomozók. A Váhostav ellenőrzése során azonban csak egy szóláncot adtak meg a szervernek, amely a cég vizsgált kereskedelmi tevékenységeivel összefüggött.
„Csak a számítógépes adatok másolására került sor” – erősítette meg a speciális ügyészség szóvivője, Jana Tökölyová. Ez az eljárás ugyanis összhangban van az Alkotmánybíróság arányosság elvéről szóló megállapításával. A nyomozók Juraj Širokýt is beidézték kihallgatásra. A rendőrkapitányság épületébe érve senki sem ellenőrizte, a személyazonosságát sem kellett igazolnia, ami pedig a közönséges emberek esetében egyébként természetes eljárás. Ez a látszatra részletkérdés is azt mutatja, mennyire érvényesül Szlovákiában a törvény előtti egyenlőség.
(Aktuality.sk/Felvidék.Ma)
