Varga Tibor, 31 éves diplomás humánpolitikai és PR kommunikációs menedzser, újságíró. A Via Nova elnökhelyettese, a Csemadok Országos Elnökségének tagja, az MKP járási titkára a Nagymihályi járásban. Szülőfalujában, Kaposkelecsényben önkormányzati képviselő. Írásaival találkozhattak az egykori Szabad Újságban, az Önkormányzati Szemlében, no meg a Felvidék.ma hírportálon. A közösségépítés, a kulturális élet szervezése és az ifjúságpolitika területén teszi a dolgát a keleti végeken, most pedig – 69-es sorszámmal – megyei képviselőjelöltként méreti meg magát november negyedikén.
Mi újság a keleti végeken? Lassan közhelyszerűvé válik, de attól még igaz: a magyarok által lakott régiókra a megérdemeltnél mintha jóval kevesebb figyelem jutna…
Valóban, régiónk nincs túlságosan „elkényeztetve”, több szempontból sem. Pozsonytól „hagyományosan” messze vagyunk, ami a gazdasági fejlesztéseket, beruházásokat illeti, de Kassa is távol van abban a tekintetben, hogy több ciklus óta nincs Ung-vidéki megyei képviselő a kerületi döntéshozatalban. A magyarság számára kifejezetten hátrányos, pusztító közigazgatási felosztás eredménye az, hogy a Nagymihályi járásban nem éri el a 12%-ot sem a magukat magyar nemzetiségűnek vallók aránya. Így tehát rendszerint Dávid és Góliát harcát vívjuk a megyei helyekért. Az Ung-vidéknek az elmúlt négy évben nem volt megyei képviselete, sem az azt megelőző ciklusban. A legnagyobb problémánknak egyértelműen az elvándorlást tartom, ami a munkahelyek hiányából fakad. Rengeteg fiatal hagyja el a szülőföldjét, és sokan közülük családot is a szülői háztól távol alapítanak. Ez hatalmas probléma, mert nem lesz utánpótlás.
Mi a megoldás? Képviselőként mit tűznél a zászlóra, elérendő célként?
Megoldandó probléma van bőven. Noha a megye közvetlenül nem teremthet új munkahelyeket, sok olyan tényező tartozik a megyei kompetenciák közé, amely segítheti a foglalkoztatás fellendítését. Közútjaink állapota siralmas, középiskoláink nagyobb odafigyelést érdemelnének, nincs egyetlen megye által kiemelten támogatott kulturális rendezvényünk sem, az idegenforgalomban rejlő lehetőségek kiaknázására sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani, fel kellene lendíteni a határon átnyúló kapcsolatokat is. Sajnos, aki nincs ott, annak nem hallják meg sem a panaszát, sem az igényeit…
Az emberek többségét ettől még finoman szólva sem hozza lázba a „megyei élet”, így a választások sem…
Sajnos ez így van, jól tudom: ilyen-olyan okoknál fogva nagyon sokan nem szeretnének részt venni ezen a választáson, és sokan lesznek, akik távol is maradnak. Akik így gondolkodnak, azoknak üzenem: aki nem megy el szavazni, a legrosszabbat választja! Aki nem megy el szavazni, engedi, hogy mások döntsenek a középiskoláinkról, közútjainkról, a tömegközlekedésről, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokról, a minket illető kulturális támogatásokról és idegenforgalmi fejlesztésekről. Bár nehéz a helyzet, be kell látnia minden magyarnak a Nagymihályi járásban, hogy csak akkor van esélye az Ung-vidéknek, ha összefogunk és mozgósítjuk köreinket! Máskülönben továbbra sem lesz szavunk a megyén. Rajtunk áll, hogy lesz-e képviselete Nagykaposnak és környékének a megyei döntéshozatalban, vagy ismét kimaradunk. Nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat: helyet kell szavazni régiónknak a megyében! Ne engedjük, szóljunk bele!
Seszták Miklós nemzeti fejlesztéri miniszterrel és Menyhárt Józseffel, az MKP elnökével
A kultúra, hagyományápolás tekintetében már eddig is figyelemre méltóan sok minden került terítékre az idei évben: nemrég Szent László király tiszteletére avattatok szobrot szülőfaludban, Kaposkelecsényben. Nyáron nagyszabású néptáncgálát rendeztetek Nagykaposon. Mik a tervek a választások utánra?
Az év legnagyobb rendezvénye számomra a Kicsi nékünk ez a ház népzenei és néptáncgála volt, több mint 100 fellépővel, többségében gyermekekkel a Bodrogközből és az Ung-vidékről, de jöttek tapasztalt néptáncosok, népzenészek is a környékről, illetve Magyarországról. Nagy ünnepe volt ez kultúránknak! A nyár végén határon átnyúló magyar-magyar ifjúsági találkozót és konferenciát szerveztünk, majd a reformáció kezdete 500. évfordulójának alkalmából sikerült egy nagyobb ünnepséget tartanunk. Jelenleg egy tájház rendbetételén dolgozunk szülőfalumban, aminek az udvarán szoborparkot alakítottunk ki. Ott avattuk fel nemrég Szent László király szobrát, mutattuk be a lovagkirály életéről szóló kiállítást a Szent László Emlékév keretében. Hamarosan kezdődik a fafaragótáborunk, illetve jótékonysági koncertünk is lesz, valamint készülünk az immár hagyományos táncházunkra is. Közben zajlik a Petőfi Sándor Program a régiónkban, amiben mentorként vállalok szerepet. Kiváló lehetőség ez, zajlik is a munka e téren, mert sok olyan tervet kell még megvalósítanunk, amelyeket az ösztöndíjassal közösen dolgoztunk ki. Tehát kampány közben sem állt meg az élet. Hiszen a politika is csak eszköz a helyzetünk jobbá tételére, közösségünk támogatására és szülőföldünk fejlesztésére. Eszköz, de nagyon fontos eszköz, amivel jól kell bánnunk.
