Kassa-Óváros polgármesterének díját vehette át november 16-án Szabó Ottó, a Rovás Polgári Társulás elnöke. Számára ez a közösség, annak önfeláldozó munkája és értékei jelentik az életet.
A Rovás 1994-ben, a pozsonyi Képzőművészeti Egyetemen jött létre, mint a magyar diákok asztaltársasága. A csoport 1999-ben vált szervezetté, amikor a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumában hivatalosan is bejegyezték. Neve nem a székely-magyar rovásírásra, hanem a csoport kritikai hozzáállására, a felróni, megjegyezni, tudatosítani kifejezésekre utal. A rovásodon van kifejezést a keleti szlovákok is használják ”máš to na rováši” formában.
A Rovás kulturális és képzőművészeti tevékenységet folytat, célja szellemi értékek létrehozása. „Tevékenységünkkel az értelmiséget szólítjuk meg, mivel ezzel a réteggel bánik a legmostohábban a társadalom. Elsősorban a művészetekre összpontosítunk, kiemelten a képzőművészetre, az iparművészetre, a számítógépes grafikára, az irodalomra és a társadalomtudományokra, valamint a népművészetre és a kézművességre. Szabad alkotótevékenységgel, kiállítások, workshopok és alkotótáborok szervezésével foglalkozunk, valamint különböző előadásokkal és szimpóziumokkal, művészeti érdekképviselettel és menedzsmenttel, újságírással és kiadói tevékenységgel is” – nyilatkozta hírportálunknak Szabó Ottó, aki azt is elmondta, kezdetben az volt a céljuk, hogy megváltsák a világot, aztán, miután felfogták, hogy már többen is megváltották, letettek arról, hogy mindenkit megnyerjenek, meggyőzzenek, rájöttek, hogy az általuk felfedezett igazságokat már mások is felfedezték. „Ráébredtünk, hogy mások is voltak húszévesek és mások is ugyanúgy továbbléptek a kitűzött céljaik elérését követően. Ugyanolyan hibákat követtünk el, mint mások előttünk, aztán rájöttünk, hogy a hibáinkból történő okulás tesz minket egyedivé.”
Azóta a Rovás az önképzésre és az állandó szakmai továbbfejlődésre épít. Felkarolja és támogatja a pályakezdő, fiatal művészeket, értelmiségieket, és képviseli érdekeiket. Kiállításokon ad lehetőséget a kortárs képzőművészeknek az önálló bemutatkozásra, gondoskodva a megnyitók szakmai színvonaláról. Előadásokat, szimpóziumokat, szemináriumokat, különböző találkozókat és fesztiválokat rendeznek regionális, országos és nemzetközi viszonylatban is.
Kassára vezetett az út
„Kassa egy új fejezet a Rovás létezésében, előtte Szepsiben működtettünk galériát, ahol az összes kulturális és művelődési programunkat is megvalósítottuk. 2009 végén jöttünk Kassára, amikor engem felvettek az itteni Kisképzőbe tanárnak (Alkalmazott Művészetek Szakközépiskolája). A törzshelyünk a Márai Stúdió kávézója volt, a Thália akkori igazgatója, Kolár Péter együttműködési megállapodást írt alá velünk, amely jelenleg is érvényben van. Következetesen valósítjuk meg a programunkat, az évek során azonban újabb és újabb lehetőségek nyílnak meg előttünk, amelyekkel élnünk kell. 2010-ben új dimenziók nyíltak a Rovás életében: pályázat útján (de albérleti szerződés keretében) megkaptuk Kassa Óvárostól Löffler Béla kassai szobrászművész szülőházát, s ez hatással volt a további fejlődésünkre.
Ebben az épületkomplexumban alakult meg a Rovás Akadémia (az önmeghatározás kezdetének időszakában még Löffler Akadémia). A Kmeť utca 34. lett a szervezet központja, ahol galériát, művészkávézót, műtermeket, műhelyeket, olvasótermet és lakószobákat alakítottunk ki azért, hogy akár hosszabb időre rezidenseket fogadhassunk” – mondta Szabó Ottó, akinek vezetésével Képzőművészeti Esti Iskolát alapítottak Kassán, alkotótáborokat, képzőművészeti továbbképzéseket szerveznek különböző célcsoportoknak (gyermek- és ifjúsági tehetséggondozó kurzusok, workshopok, művészeti összejövetelek).
A Rovás Polgári Társulás 2010-ben létrehozta az Akadémiát – művészek szabad egyesületét. Önerőből beindítottak egy kisgalériát, egy klubot és egy művészkávézót, műtermekkel, oktatótermekkel, műhelyekkel, szálláslehetőséggel. Immár húsz éve folyamatosan szervezik szabadművészeti alkotótáboraikat különféle célcsoportoknak, évente legalább öt szimpóziumot, több, mint tíz alkotóműhelyt, tizenöt kiállítást, különféle beszélgetéseket, előadásokat, szalonokat.
RovArt – három nyelven
Tizenharmadik éve működik sikeresen a társulás háromnyelvű internetes újságja, amely a felvidéki magyar művészetet és kultúrát akarja a magyarországi magyarok, székelyek és partiumi magyarok, a délvidéki és kárpátaljai magyarok előtt bemutatni; szlovák nyelvű oldala a szlovákság felé nyit és szolgál kellő információval arról, hogy élő magyar kultúrája és művészete van Szlovákiának, amely nem azonos a “magyar nemzetiségű szlovák” terminológiával. Az angol oldal a világ felé nyit és mutatja be céljaikat, törekvéseiket, programjaikat és megvalósult projektjeiket. Internetes újságjuk, a RovArt, a felvidéki magyarok első kortárs művészeti lapja volt 2004-ben történt indulásakor. A lap a Rovás szellemi manifesztuma is egyben: www.rovart.sk.
Egy valóra vált álom
2016 decemberére a Rovás tulajdonába került az Erzsébet utca 42-es szám alatt lévő hajdani Gacsay-ház, egy közel 1000 m2-es felújított épület, amelyben a szervezet egy olyan magyar központot szeretne kialakítani, mely által Magyarország az ízei, színei, dallamai, szellemi termékei, művészete, népművészete és kézművessége tudnak jelen lenni a városban. A Rovás korábbi, Kmeť utcai központját sem adják fel. Hiba lenne egy magyar kézben lévő kertes, udvaros belvárosi villáról lemondani. Ebben az épületben létrehozzák a Kassai Művésztelepet, amely nyitva áll a művészeti középiskolák és egyetemek diákjai előtt, főleg és elsősorban magyar, de nemzetközi viszonylatban is. Kortárs alkotóknak és művészeti közösségeknek kínálnak lehetőséget alkotói ösztöndíjak, kiállítások, kirándulások, szimpóziumok, konferenciák, alkotóműhelyek megrendezésére. Egy olyan volumenű, a jelenen messze túlmutató művésztelepben gondolkodnak, amilyen a Nagybányai Művésztelep volt.
A Kassai Művésztelep a mai magyar művészet aktív jelenlétével járulhat hozzá a kassai és Kassa-környéki magyarság megmaradásához, az életerős és minőségi magyar kulturális jelenléthez. Nagyon fontos ez azért is, hogy értelmet adjanak a külföldön tanuló fiataloknak a Kassára történő visszatéréshez, de azért is, hogy fiataljaink közül egyre többen maradjanak szülőföldjükön. Mert lesz miért, mert élő és fejlett magyar jelene lehet a városnak, mert lesznek kulturális és művészeti programok, mert a helyi magyar közösségeket magyarországi alkotók és közéleti személyiségek erősítik gyakori itt-tartózkodásaik által.
Két magyar bástya a városban
„Terveink szerint kialakítunk egy olyan magyar szigetet Kassán, amely magában foglal egy magyar borozót, éttermet, cukrászdát és kávézót, kiadó szobákat és rezidenciákat, információs központot, ahol az egyes magyarországi megyék nemcsak szórólapokkal, könyvekkel és katalógusokkal népszerűsíthetik magukat, településeiket, szervezeteiket és egyesületeiket, hanem kézműveseik termékei, művészeik alkotásai, kiadóik könyvei, hungarikumaik és ismert termékeik által konkrétan is jelen lehetnek. Ahol a szlovák érdeklődők előtt népszerűsíthetik programjaikat, rendezvényeiket, létesítményeiket, ahol kirándulási és üdülési lehetőségeiket kínálhatják fel.
Az épületkomplexumban már működik egy nagyszerű, színvonalas galéria is, ahol a magyar képzőművészetet népszerűsíthetjük a szlovák közönség előtt. A Magyar Jelenlét Házában különféle rendezvényeket, előadásokat, bemutatókat, koncerteket és konferenciákat rendezhetünk, valamint olyan cégek és intézmények számára kínálhatjuk a kassai jelenlét lehetőségét, amelyek nívója Magyarországot és a határon túli magyarokat egyaránt kellő méltósággal képviseli a szlovákság előtt. Valójában mi az állandó magyar jelenlét biztosítását szeretnénk elérni Márai szülővárosában, hogy ne csak a múltra legyen jellemző a magyar kultúra, hanem a jövőre is. A cukrászdán és a kávézón, a borozón és éttermen kívül létrehozzuk a megyék információs központját, kézműves és művészeti boltot, művészellátót, kiállítótermet. Oktató és multifunkcionális termeket is kialakítanánk, amelyek révén bekapcsolódnánk a konferenciaturizmusba, apartmanokat és szobákat is tervezünk (ezeket a Rovás által ezidáig bérelt Löffler-villában) hogy a magyar iskolai intézmények számára szervezett kirándultatásokba, síkurzusokba, történelmi exkurziókba is bekapcsolódhassunk“ – mesélt a tervekről a Rovás elnöke.
Egy példaértékű sikertörténet
A Rovást a kezdetektől nem kizárólag képzőművészek alkotják, tévedés azt hinni, hogy a kassai magyar képzőművészeket gyűjtötték egy csoport égisze alá. A Rovás szellemi közösség, nem egyszerűen szervezet, hanem értékrend és magatartás. Tagjai elsősorban értelmiségiek, bár létezik a szervezet képzőművészeti csoportja is, amelynek neve „eNRA”. „A Rovás olyan szellemi potenciállal rendelkezik, mellyel nagyon kevés felvidéki szervezet. Fennállásunk alatt végig az önkéntes tevékenységre építettünk, tagjaink különböző munkahelyeken és vállalkozásokban építették ki karrierjüket, tettrekész, bátor, lelkes és rugalmas gondolkodású, magyarságát vállaló közösség vagyunk” – nyilatkozta Szabó Ottó.
2014 júniusában Kassa Megyeelnökének Különdíjában részesültek, a szlovák és a magyar viszony jobbításáért tett erőfeszítéseik elismeréseként. 2015 szeptemberében Magyar Termék Nagydíjat kaptak, olyan szellemi termékért, amelynek színvonalát egy kiemelkedő és jelentős szellemi potenciál garantálja.
Most pedig Kassán is hivatalosan elismerték munkásságukat. Szabó Ottó így nyilatkozott a díj átvétele után: „Szuper. Jó érzés. Sokan támogatták a létezésünket anyagiakkal is, azzal is, hogy csatlakoztak a közösséghez, azzal, hogy lehetett rájuk számítani. Nem csak jóindulattal találkoztunk viszont, minél sikeresebbek lettünk, úgy nőtt az ellenségeink száma is. Sok esetben irigységet, kicsinyességet, agyonhallgatást, sőt, gyűlöletet is tapasztaltunk (és ezt sohasem a többségi szlovákság részéről). Olyan ez, mintha az erkélyről és a páholyból néznék a vergődésünket, nem segítenek, csak összesúgnak: meglátjuk, hogyan másznak ki ebből vagy abból a problémából. És vannak, akik kifejezetten ellenünk vannak, rosszat akarnak, keresztbe tesznek. Nem ők számítanak. Nagyapám szokta mondani, hogy „…inkább ezer ellenséged legyen, mint egy szánód…”
