Május 30-án a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály helytörténeti előadására, melynek témáját Várady János születésének bicentenáriumi éve adta.
A közönséget Müller Péter, a Reviczky Társulás Léva és vidéke helytörténeti szakosztályának vezetője köszöntötte, aki egyben az aznapi téma előadója is volt.
Lebilincselő módon, számtalan kordokumentumot felvonultatva mutatta be híres földink életét. Többek között megtudhattuk, hogy nagyszelezsényei és dicskei Várady János id. Várady János földbirtokos, megyei táblabíró és Ordódy Teréz fiaként született 1818. április 28-án a Bars megyei Csekén. A pesti egyetemen szerzett jogi diplomát. 1848. augusztus 15-én beállt M. Woroniecki herceg önkéntes vadászcsapatába, mellyel részt vesz a délvidéki harcokban. Szeptember 28-án hadnagy, október 12-én főhadnagy lett a Zomborban szerveződő 34. honvédzászlóaljnál. November 28-tól százados a délvidéki hadszíntéren, 1849 januárjától pedig a felső-tiszai hadtestben. Végigküzdötte a téli és a tavaszi hadjáratot.
Az 1849. április 10-i váci csatában tanúsított hősiességéért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntették ki. Április végétől alakulatának parancsnoka. Ebben a beosztásában május 15-től őrnagy az I. hadtestnél, egészen a világosi fegyverletételig. Aradon hadbíróság, majd sorozóbizottság elé állították, végül elbocsátották.
A kiegyezésig birtokán gazdálkodott, illetve ügyvéd volt Léván, de a nemzet passzív ellenállását is szervezte. 1859-ben Botka Tivadarral újraalapították a Lévai Casinót, melynek első elnöke is lett. 1865-ben pedig Mácsai Lukáccsal Léva város első pénzintézetét, a Lévai Takarékpénztárat hozták létre. 1867-ben a Bars megyei Honvédegylet tagja lett. 1867 és 1872 között három alkalommal választották a lévai körzet országgyűlési képviselőjévé. Aktívan részt vett a kiegyezés utáni Magyar Királyi Honvédség megszervezésében. Ő volt az új hadsereg első kinevezett törzstisztje. 1869-től őrnagy, 1870-től alezredes a honvédségnél.
Várady János életrajza a lévai magyar oktatási intézményeknek, a háttérben a festmény (Fotó: Müller Éva)
1872. október 20-án a lévai római katolikus temetőben katonai tiszteletadás mellett temették el. Annak ellenére, hogy nyughelye védett sírhely volt, 1999 körül eladták, értékes svéd márványból készült síremléke pedig eltűnt. Földi maradványainak helyét azonban a lévai magyarok nyilvántartják, és a következő nemzedékekkel is tudatják.
Külön értékét jelentette az előadásnak annak a kornak a bemutatása, melyben Várady János élt. Sok érdekes történet hangzott el a nemzet 1848 utáni passzív ellenállásáról, illetve a császári rendőrség fondorlatairól mind Léván, mind Bars vármegyében, az 1861-től újra ülésező magyar országgyűlés felső és alsó házának, valamint a korabeli Bars megyei önkormányzatnak a munkájáról.
Az érdeklődő közönség azt is megtudhatta, hogyan zajlottak a korabeli követválasztások Léván és Bars megyében, valamint hogy magyar részről mennyi türelmet és kitartást igényelt az 1867-es kiegyezés legérzékenyebb pontját képző Magyar Királyi Honvédség császári oldalról való engedélyezése, korabeli hatáskörének megszabása, majd annak fokozatos felállítása.
Az előadás végén egy különleges eseményre került sor, amikor Duhonyné Jánosy Juditnak köszönhetően bemutatásra került az az 1935-ben készült festmény, mely Várady Jánost honvédegyenruhában ábrázolja. A Lévai Casinó már 1908-ban tervezte, hogy az egyesület addigi története három meghatározó személyiségének: Várady Jánosnak, Mácsai Lukácsnak és Botka Tivadarnak elkészítteti a portréját, és a Lévai Casinó nagytermében helyezi el. Anyagiak hiánya, illetve az I. világháború miatt ez a terv csak 1935. október 20-án valósulhatott meg, amikor a Lévai Casinó megalakulásának 75. évfordulóját ünnepelve dísztermében felavatta Csorba Katalin lévai festőművésznő Várady Jánosról és Mácsai Lukácsról, valamint Schüle Gusztáv nyitrai festőművész Botka Tivadarról készült portréit.
1945 után a Lévai Casinó és valamennyi magyar szervezet tevékenységét erőszakosan beszüntették és vagyonát elkobozták. Az egylet tagjai számára pedig nem maradt más hátra, mint hogy otthonaikba mentsék, ami menthető volt. Az említett három festményből Várady János és Mácsai Lukács portréi Duhonyné Jánosy Judit édesapjához, Jánosy Lászlóhoz kerültek, aki rejtegetve megőrizte azokat.
Várady János gondolati emléktáblájának leleplezése (Fotó: Müller Éva)
2017 végén, Várady János közelgő évfordulója kapcsán Duhonyné Jánosy Judit ajánlotta az előadó figyelmébe a festmények létezését. Az idő nyomait már magán viselő Várady-portré lelkes lévaiak anyagi hozzájárulásának köszönhetően 2018 februárja és májusa között restaurálásra került, hogy méltón adózhassanak Várady János emléke előtt születésének bicentenáriumi évében.
A festmény látványa és megható története sokak szemébe csalt könnyeket. Müller Péter virágcsokorral és emlékoklevéllel köszönte meg Duhonyné Jánosy Juditnak és a Jánosy családnak a festmény több évtizedes megőrzését és közkinccsé tételét.
A hálás közönség nagy tapssal jutalmazta a tartalmas előadást és a restaurált festmény látványát. Majd az előadó a Reviczky Társulás nevében bemutatta és átadta a lévai oktatási intézmények számára készített, Várady János portréjával ellátott rövid életrajzot is.
A délután további különlegessége volt, hogy a hallgatóság átvonult a Reviczky Ház szomszédos közösségi helyiségébe, ahol a „Lévai történelmi arcképcsarnok – Gondolati emléktáblák” állandó tárlat már Várady János életrajzával és az 1865-ben általa alapított Lévai Takarékpénztár 1880-ban emelt, máig álló épületének főbejáratánál gondolatban elhelyezett emléktáblájával kibővítve várta őket. Itt Müller Péter rövid beszédét követően az 1848-as szabadságharcban részt vett honvédek 1848 és 1867 között írt három különböző hangvételű szép verse hangzott el. Ezt követően Duhonyné Jánosy Judit és Dolník Erzsébet leplezték le Várady János lévai gondolati emléktábláját, melyet a Reviczky Társulás nevében Wirth Jenő és Ševeček Judit koszorúztak meg és helyezték el az emlékezés mécseseit. A mécsesek fénye mellett az emlékezők elénekelték a Kossuth-nótát. A kellemes és felemelő délután a vendégek és az érdeklődő hallgatóság beszélgetésével és újabb tervek szövögetésével folytatódott.
Kossuth Lajos azt üzente – zengett a Reviczky Házban (Fotó: Müller Éva)
Kedves Olvasó,
a Reviczky Társulás Léva és vidéke helytörténeti szakosztálya ezúton kéri szíves segítségét Várady János és Mácsai Lukács leszármazottainak felkutatásával kapcsolatban. A korabeli lévai sajtó tudósítása alapján a Lévai Casinó megalakulása 1935. október 20-i 75. évfordulóját ünnepelő közönség vendégei voltak: Várady János családjából Kalitza Sándor Komáromból és Mácsai Lukács leánya, özv. dr. Domján Lajosné született Mácsai Vilma. Tisztelettel kérik a kedves Olvasót, ha Kalitza Sándor, illetve özv. dr. Domján Lajosné leszármazottairól, illetve Csorba Katalin 1935-ben Léván élt festőművésznő életéről, valamint munkásságáról bármilyen adattal rendelkezne, jelezzék azt a reviczky.lv@gmail.com e-mail címen.
