A Csemadok fokozatosan, évről évre bővítette, tartalmilag gazdagította népművészeti rendezvényeit. A csúcspontot minden évben a központi seregszemlék jelentették, melyek mindig hoztak valami újat. Ahogyan kialakultak a központi rendezvények műsorformái, a rendezői megoldások, létrejöttek a fesztiválok kiegészítő rendezvényei, úgy honosodtak meg ezek megfelelői a járási és kerületi fesztiválok rendezéseiben is.
Gombaszög, mint az Országos Dal- és Táncünnepély (ODT) új színhelye, jelesen debütált, ezzel a tényközléssel fejeztük be az előző részt, de a beígért új színpad építésére még évekig várni kellett. A kevésbé stabil öreg színpadon valósult meg még további három évfolyam.
Tehát 1961-ben Gombaszögre telepedett az ODT. Ott, az 1955-től folyó járási és kerületi népművészeti rendezvények által jól előkészített talajon, mindjárt az első évben gyökeret eresztett. Szervezésileg az előző években meghonosított formákra épült. A közönségszervezés kiegészítette az előző években a Rozsnyói járásban szerzett helyi tapasztalatokat a Zselízen és Érsekújváron szerzettekkel. Ennek az eredményeként is, a Gombaszögön való rendezés második évében, 1962-ben, sikerült a nézők számát a korábbi évek duplájára, 16 ezer főre emelni. A rendezvény társadalmi hatása, jelentősége ugrásszerűen megnőtt.
A rendezvény időpontja is állandósult. Június végén, július elején, tehát az aratás megkezdése előtt szervezték. 1962-ben, a VII. ODT-n került sor a Nemeskosúton 1961-ben bemutatott „Emberiség, szabadság, béke”című közel háromórás szerkesztett, laterna magica jellegű szabadtéri műsorra. Ez a műsorforma unikumnak számított. A műsor részére a nemeskosútihoz hasonló színpadot építettek Gombaszögön is. Ugyancsak szerkesztett műsor volt a szombat éjjel sorra került „Lakodalom van a mi utcánkban” című összeállítás, valamint a vasárnap délelőtti „Úttörőtáborban” című műsor is. Délután volt a hagyományos népművészeti ünnepi műsor, majd késő délután a Lúčnica szlovák és az Ifjú Szívek magyar együttesek közös műsora zárta az ünnepélyt!
A VII. ODT-n prezentált műsortípusok hosszú éveken keresztül megmaradtak. Tehát műsor volt szombaton este, éjjel, vasárnap délelőtt, délután, késő délután, illetve este. A szombat esti volt az a műsorfajta, amely mindig valamilyen újdonsággal, más-más zsánerrel szolgált. 1963-ban a VIII. ODT-n táncdalénekesek és zenészek, modern tánckollektívák és esztrádművészek előadásában hangulatos, látványos esztrádműsor alkotta az est elő részét, a második részben pedig az Ifjú Szívek együttes mutatta be új összeállítását. 1964-ben, a IX. országos ünnepélyen nagyszabású népművészeti műsort rendeztek, amelyben csak a legjobb amatőr együtteseink, egy magyarországi vendég táncegyüttes, valamint lengyel, ukrán és szlovák vendég együttesek szerepeltek. Magyarországi táncegyüttes ebben az évben vehetett részt először a rendezvényen. A népművészeti ünnepi műsor mindig a hazai magyar néptáncmozgalom eredményeit, fejlődését, esetleges hiányosságait tárta a nyilvánosság elé, és itt, a színpadon hasonlította össze egy-egy lengyel, szlovák, ukrán, 1964-től pedig egy magyarországi táncegyüttes eredményeivel, tudásával és sikereivel.
A Magyar Állami Népi Együttes a 40. OKÜ színpadán, 1995-ben (Fotó Takács András/Felvidék.ma)
Az ODT-n kialakított műsorkoncepcióval a felvidéki magyar népművészeti kultúra fokozatosan beépült Kárpát-medence kulturális életébe. A nemzetiségi és a nemzeti kultúrák ápolásának módszere, elért eredménye folyamatosan közeledett egymáshoz. A magyar csoportok is rendszeresen meghívást kaptak az ukrán és lengyel nemzetiségi, valamint a szlovák és magyarországi nemzeti fesztiválokra, sőt gyakorta résztvevői lehettek a lényegében országos strážnicei fesztiválnak is. Gombaszög, mint országos példa, követésre talált a kerületi és a járási méretű népművészeti kulturális rendezvényeknél, Csemadok-napoknál, dal- és táncünnepélyeknél is. Igazából ekkor vette kezdetét a Kárpát-medencei nemzeti/nemzetiségi fesztivál gondolatának megvalósítása is, mert a szomszédos népek kultúráját képviselő csoportok meghívásának lehetősége a politikai élet merevségének oldódásával arányosan bővült.
A népművészeti csoportok ünnepi felvonulása (menettánca) kezdettől fogva szerves részét képezte a nemzeti és a nemzetiségi országos, és a területileg kisebb méretű rendezvénynek, s Gombaszög esetében sem maradhatott el. Mivel helyben nem voltak meg a feltételek a felvonulásra, és a menettánc-bemutatóra, egészen a nyolcvanas évek közepéig Rozsnyón került rá sor. A Bányászok teréről lefelé haladva vonultak el a csoportok a dísztribün előtt, aztán az utca alsó szakaszán várakozó autóbuszokkal utaztak Gombaszögre, a rendezvény színhelyére.
A politikai manifesztáció kezdettől fogva az ünnepség szerves részét képezte, és képezi ma is. Mindig a főműsor előtt valósult meg. A legmagasabb rangú küldött volt a főszónok. Gombaszögön általában az SZLKP főtitkára, ideológiai titkára, illetve az SZNT elnöke volt a delegáció vezetője. Így a főszónok is ő volt. Egyetlen kivételt jegyez a krónika: 1969-ben a küldöttség vezetője és az ünnepély főszónoka Dobos László, a Szlovák Köztársaság tárca nélküli minisztere volt. A Csemadok országos elnöke vagy főtitkára a házigazda nevében csak üdvözlő beszédeket tartott. Történtek jelentős események is, 1995-ben Michal Kováč, a Szlovák Köztársaság elnöke a politikai manifesztáció keretében találkozott Göncz Árpáddal, a Magyar Köztársaság elnökével. Mindig nagy jelentőséggel bírt egy-egy prominens vezető megjelenése. Sajnos, napjainkban túl nagy költséget jelent az ilyen jelentős személyek biztonságának megszervezése.
Az ODT gombaszögi állandósulása után a Csemadok kellő figyelmet fordított a kerületi fesztiválok szervezésére is. Zselíz, az országos rendezvény elköltözése után főleg a nyugat-szlovákiai csoportoknak biztosított bemutatkozási lehetőséget. 1963-ban Zselízhez felzárkózott a közép-szlovákiai kerületi (Fülek), a csallóközi területi (Kolozsnéma), és a Latorca-parti kelet-szlovákiai kerületi dal- és táncünnepély. Ezek megrendezésére a 60-80-as években rendszeresen sor került.
Az 1964-ben megkezdett zsánerbővítés tudatosan folytatódott. A népművészeti műsorrész rövidülését az új színpad építésének megkezdése is befolyásolta: elfoglalta a kisszínpad helyét, és ezáltal megszűntek az éjjeli „csak tiszta forrásból” népművészeti jellegű műsorok. Három volt belőlük: Őrtüzek, Lakodalom van a mi utcánkban, Farsangi szokások. A műsor színesebbé válásának eredményeként a rendezvény túllépte az eredetileg elképzelt népművészeti fesztivál, népművészeti seregszemle kereteit. Népünnepély lett.
A X. ODT-re elkészült a minden igényt kielégítő kőszínpad, és a műsorok elkészítése is ezzel számolva valósult meg. A 8-10 év óta rendszeresen dolgozó együtteseink: Csallóközi Dal- és Táncegyüttes – Dunaszerdahely, Győzelmes Út – Deáki, Napsugár – Érsekújvár, Garam Menti – Léva, Palóc – Fülek, Gömör – Rimaszombat, Új Nemzedék – Kassa, Rozmaring – Abaújszina, Ilosvai – Nagyida, Bodrogközi – Királyhelmec, valamint a közvetlen utánuk következők színvonala ekkorra már stabilizálódott, és megszülettek a kor színvonalát meghatározó koreográfiai kompozíciók, melyek főleg a hazai hagyományokra épültek. Az ünnepélyen Magyarország egyik legkiemelkedőbb táncegyüttese, a vendégként jelen levő Bihari Táncegyüttes tagsága és Novák Ferenc koreográfus látva a műsorokban szereplő együtteseinket, nagyon kedvezően nyilatkozott a színvonalukról.
A X. ODT-t igen komoly szervezőmunka előzte meg, és az eredmény nem is maradt el: mintegy 30 ezren jöttek el a rendezvényre, melynek műsorán a népművészeti zsáner mellett erőteljesen megjelentek az egyéb műfajú műsorok is. Hivatásos nóta- és népdalénekesek: Kovács Apollónia, Béres Ferenc, Béres János, magyarországi előadóművészek, színészek: Pécsi Sándor, Tompa Sándor, valamint ismert állami művészeti együttesek: Nálepka kapitány Katonai Művészegyüttes Pozsonyból és a Duklaalji Ukrán Népi Együttes Eperjesről léptek fel.
1966-ban a XI. ODT-n a budapesti Vasas Művészegyüttes volt a sztárvendég. Az egyezség szerint F. G. Lorca Don Cristobal című vidám, táncos népi bohózatával kellett volna szerepelnie, ám az előadás napján derül ki, hogy „csak” magas művészi színvonalú népművészeti műsort hozott az együttes. A Szigeti Károly vezette Vasas akkor Magyarország egyik legjobb „amatőr” néptáncegyüttese volt. Előadása vetekedett a hivatásos együttesekével.
A XII. ODT-n (1967) az akkor már világhírű Magyar Állami Népi Együttes (amely egyébként 1991-ben és a 40. évfordulón, valamint 1995-ben is vendég volt) adta a szombat esti főműsort, és a vasárnap délutáni műsor egyórás részét is.
A MÁNE gombaszögi vendégszereplése jelentette a tudatos műsorépítés csúcsát. Az előző években felvonultatott legkiválóbb hazai magyar és más nációt képviselő csoportok után a színvonal jelentős emelését jelentették a Magyarországról meghívott, élvonalba tartozó amatőr együttesek műsorai. Erre tette fel a koronát az akkor már világhírnek örvendő Magyar Állami Népi Együttes. Az együttes már bejárta egész Európát, sőt hosszabb ideig turnézott az amerikai földrészen is. A fellépése Gombaszögön nagy szenzációnak számított, a két ország közötti kedvezőbb politikai légkört is jelképezte.
Ozsvald Árpád: Így járta a nagyapám is…
Fodros szoknya, ezer ráncos,
Dobbants egyet, járd a táncot.
Így járta a nagyapám is,
Aprózta a nagyanyám is.
Víg a kedvük, szól a nóta,
Öreg béres ezt dalolta
Amikor a kaszát fente,
S ránézett a hosszú rendre.
Julcsi néni szeme fénylik,
Többié is, ahogy nézik,
Tetszik nekik, hogy cifrázza,
A legények fürge lába.
