A csütörtöki játéknap fő kérdése az volt, hogy Messi végre megérkezik-e a vébére, és Horvátország ellen azt fogja-e nyújtani, amire valójában képes? Izland ellen ugyanis inkább fékezte az argentin támadásokat, azzal, hogy mindent magára vállalt. Addig azonban volt még két délutáni meccs.
Elsőnek a Dánia‒Ausztrália mérkőzés. Eriksen a 7. percben előnyhöz juttatta a dánokat, egy parádés támadás végén, sarkazásos gólpassz után a léc alá lőtt. Ausztrália azonban megkapta a második tizenegyesét ezen a világbajnokságon, egy újabb kezezést követően. A videóbíró ismét szerephez jutott. Jedinaknak pedig megérte az edzéseken a tizenegyeseket gyakorolni, mert magabiztosan értékesítette ezt a büntetőt is. Így lett a végeredmény 1–1.
Peru Franciaország ellen nem tudta megismételni a Dánia elleni jó teljesítményét. Bár a mérkőzés elején még jobbára francia térfélen volt a labda, mindez csupán meddő mezőfölénynek bizonyult. A második félidőben aztán Mbappé belőtte a franciák győztes gólját, és ezzel a vébék történetének legfiatalabb góllövője lett. Peru‒Franciaország 0–1.
A bevezetőben feltett kérdésre aztán az esti meccs adta meg a csattanós választ, olyat, amilyenre kevés szurkoló számított. Messi az izlandi meccsel ellentétben szinte észrevehetetlen volt a pályán, és az argentinok támadójátéka is. Most érthette meg mindenki, hogy miért kellett a selejtezők alatt Messit sürgősen visszahívni a válogatottba, nehogy megessen velük az a szégyen, hogy Argentína ki sem jut a vébére.
Annál „gólérzékenyebb” volt az argentin védelem, Cabarello kapussal az élen. Gyakorlatilag tálcán kínálták a horvát csatároknak a gólhelyzeteket. Az első félidőben még megúsztak egy kapu előtti passzolgatást, de a második félidő elején Caballero gyakorlatilag gólpasszt adott Rebicnek. Modric szabadrúgásból volt még eredményes, aztán a hosszabbításban Rakitic fejezte be az argentinok vesszőfutását.
Az argentin válogatott játékának a mindennél beszédesebb kritikája, hogy még a díszpáholyban ülő Maradonát is megríkatta. Az este és a totális argentin összeomlás legjellegzetesebb kifejezése számomra mégis a fejét fogó Cabarello volt.
Azt mondanom sem kell, hogy az argentinok vészesen közel kerültek a kieséshez.
