A Veľkopopovický Kozel sörgyár vezetősége elhatározta, hogy évente értékeli azoknak az önkéntes tűzoltóknak az önfeláldozó munkáját, mondhatjuk hőstetteit, akik életeket mentettek, a legnagyobb bajban segítettek.
„Nagyon sok jelölést kaptunk az egész ország területéről, két hétbe telt, amíg mindet tisztességesen és alaposan áttanulmányoztuk. A jutalmazásra érdemes egyéneket és tűzvédelmi szervezeteket az Önkéntes Tűzvédelmi Szervezetek járási tisztségviselői javasolták az elismerésre. Amikor végül is döntésre került sor, egybehangzó vélemények születtek. Ilyen volt Rézműves Béla osgyáni önkéntes tűzoltó személye, aki lakóhelyén egy karambolozott autobuszból mentette ki az utasokat, köztük sok kisgyereket, mivel az autóbusz vezetője szívinfarktust szenvedett vezetés közben, és járművével a helyi sportpályának futott. Rézműves úr méltán érdemelte ki elismerésünket” – mondta Vojta Homolka, a sörgyár munkatársa.
Rézműves Béla így mesélte el azt a tragikus esetet, amely még sokáig kísértette, de amikor felismerte a helyzetet, gondolkodás nélkül futott, tette a dolgát. Bár nem kifejezetten tűzoltói jellegű eset volt, de fennállt a veszélye annak is, hogy a balesetet szenvedett autóbuszban tűz üt ki. Szerencsére nem így történt, de tennivaló így is volt bőven.
„A községi hivatalban dolgozom és az egyik napon óriási csattanásra kaptam fel a fejem. Kérdeztem a polgármestert, mi lehet az, de ő sem tudta, erre a szokatlan hangra rögtön kifutottam az épületből, és láttam, hogy a sportpályán egy összeroncsolódott autóbusz áll. Azonnal odafutottam, gondolkodásra, mérlegelésre idő nem volt, és láttam, hogy nagy baj van. A buszból jajveszékelő kiáltások hallatszottak, a sofőr pedig életjel nélkül feküdt a kormányon. Betörtem az ajtót, kihúztam a sofőrt, próbáltam elsősegélyt nyújtani, majd hívtam az orvosi készültséget. Közben az összetört, emberekkel teli autóbuszból megkezdtem az utasok kimentését, köztük gyerekeket, babakocsikat, szóval nem volt könnyű. Megérkezett a gyorsmentő, de sajnos az autóbuszsofőr életét már nem lehetett megmenteni, egy erős szívinfarktus végzett vele. A kimentett utasok közül sokakat nyugtatgatni kellett, hiszen óriási sokk volt számukra, amikor látták, szokatlan dolog történik, a Poltárra igyekvő autóbusz ellenőrizhetetlenül száguld, majd nekimegy a sportpályának. Szerencsére önkéntes tűzoltó vagyok, tudom, mi a teendő ilyenkor, tudok elsősegélyt nyújtani, alapvető egészségügyi ellátást biztosítani, itt aztán erőre, tudásra, nyugtatgatásra, mindenre szükség volt. De azért vagyok önkéntes tűzoltó, hogy ilyenkor ura legyek a helyzetnek” – mondta.
Rézműves Bélát a díj átvételére elkísérte Varga Norbert is, aki ugyancsak az osgyáni önkéntes tűzoltószervezet tagja. Harminctagú a szervezetük, a gyerekektől a felnőttekig gyakorolják a tűzvédelmi eljárásokat, iskolázzák a legkisebbeket, versenyekre járnak, a legutóbbi járási megmérettetésen húsz csapatból a harmadikok lettek.
Főleg a gyerekeket igyekeznek bevonni a munkába, mert azt tapasztalják, hogy a gyermeki kíváncsiság és könnyelműség sokszor vezet szerencsétlenséghez. Eddig nagyobb baj ugyan a környezetükben nem történt, de a gyerekek apróbb tüzeket már okoztak. Viszont amióta komolyan bevonták őket a tűzoltószervezet munkájába, úgy látják, felelősségteljesebbek lettek, tudatosítják a tűzben rejlő veszélyeket, sőt társaikat is figyelmeztetik az esetleges kockázatokra.
Rézműves Béla örömmel vette a jutalmul kapott, üvegből készült védősisakot, de legfőbb kívánsága sokakkal együtt az, hogy életveszélyes helyzetekre mind kevesebbszer kerüljön sor az életünkben.
