Az ember legnagyobb kiváltsága, ha másokon segíthet. Erre a nemes feladatra tanít Pál apostol a galatákhoz írt levél 6. versében. „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét.” Röviden és egyszerűen szólva a felszólítás így szól: segítsetek egymáson, emberek!
A tavaly újra megrendezett tábor sikere – mely hat év után újult meg – arra ösztönözte a Kisújfalun élő Szabó Mártát és fiát, Gábort, aki miként a tavalyi évben, most is hazatért Svédországból, hogy megszervezze az értelmileg sérült gyermekek és családjuk részére az együttlétet. Mindez augusztus 14-19-én valósult meg, Sárga Rózsa Polgári Társulás nyári tábora címen. A 61 táborozónak ismét a festői szépségű Duna fölé emelkedő Kovácspatak és a Panoráma Hotel adott otthont.
Érkeztek vendégek a Felvidék déli helységeiből, Komáromból és környékéről, az Érsekújvári, a Lévai, a Galántai járásból és az anyaországból egyaránt. A legtöbben már együtt voltak a korábbi táborokban, de jöttek újak is. Szülőkkel, nagyszülőkkel, testvérekkel érkeztek, és elkísérte hat tanítványát a komáromi mentálisan sérültek napközi otthonából Kecskés Erik szociális gondozó is. Erik elmondta, hogy nagyon szereti a munkáját, mert a gondjaira bízottak pozitív gondolkodású emberek, őszinték, ragaszkodóak, boldogok és vidámak, akiktől életörömet nyer és erőt kap.
A hét folyamán a szervezők külön figyelmet fordítottak a szülőkre, kísérőkre, voltak csoportos beszélgetések, ahol meghallgatták egymás gondjait, tapasztalatait, és a foglalkozásokkal párhuzamosan több esetben rendeztek programot a részükre is.
Volt sok játék és kézműves foglalkozás, gyöngyfűzés, agyagozás, szalvéta- és más papírtechnika, üvegfestés, pólófestés, ügyességi játékok, drámapedagógia, esti tábortűz és szalonnasütés, ének, tánc, diszkó és vendégek is érkeztek. A Martosi Hagyományőrző Egyesület tagjai megtáncoltatták a táborlakókat, de eljöttek a bajcsi motorosok is, négykerekű motorkerékpárokon motoroztatták a bátor vállalkozókat. Rendeztek buszkirándulást is, Búcson meglátogatták a Felvidéki Babamúzeumot, majd a Vintop Karkó Pincészet látta vendégül őket, ahová meglepetésként érkezett a Márti Asszonyai csoport Kisújfaluról, akik vidám műsorukkal derítették jókedvre a táborozókat, majd finom kaláccsal, süteményekkel kedveskedtek nekik. A szülőket pálinka- és borkóstolóra invitálta a házigazda, Karkó János.
Volt még ki mit tud vetélkedő, feladatmegoldó túra a Duna partján, és lehetett fürödni a medencében. A Kisújfaluról érkezett Napsugár Színjátszócsoport fellépésének is tapsolhatott a lelkes közönség. A kiértékelésen sok ajándékot és megérdemelt jutalmat osztottak ki a szervezők, senki nem tért haza üres kézzel. Az istentiszteleten hálát adtak a boldog együttlétért és imádkoztak a tábor folytatásáért, hiszen jövőre is szeretnének találkozni. A búcsúesten volt vidámság, de könnyhullatás is.
Szabó Márta elmondta, hogy örömükre az idei táborba apukák is érkeztek kísérőként, ami eddig nem volt jellemző. A házaspárok kísérete a legoptimálisabb, erre is van példa. Ez azért példaértékű, mivel sok esetben az anyák egyedül nevelik sérült gyermekeiket, a házasság nem minden esetben bírja ki azt a terhelést, amit a fogyatékkal élő gyermek gondozása jelent a családban.
Szabó Márta családja maga is nevelt Down-szindrómás gyermeket. Viktória ébresztette fel a családtagokban azt a mélységes, feltétel nélküli szeretetet és empátiát, amit Viki távozása után tizenhárom évvel is éreznek. Viktória örök békét lelt az Úrban, mégis úgy érzik, itt van közöttük, a táborokban, ahol sérült gyermekekkel foglalkoznak. Márta asszony ma is szívesen vállalja Down-szindrómás gyermekek gondozását, lánya gyógypedagógus lett, Gábor Svédországban szociális gondozó és autista gyermekekkel foglalkozik. – Viki szabta meg az utunkat – vallja Gábor, aki ezért is tölti a nyári szabadságát a tábor szervezésével és megvalósításával.
A tábor végeztével ismét bebizonyosodott, hogy a bibliai parancs, miszerint „egymás terhét hordozzátok”, nem is parancs, hanem áldás, ajándék és kiváltság. Ezért nevezi Pál apostol Krisztus törvényének, így bőven van létjogosultsága annak, hogy egymás terhét kölcsönösen hordozva segítsük át embertársainkat az élet nehézségein.
Végezetül álljon itt Csaba testvér üzenete: „Meg vagyok győződve róla, hogy se én, se az egyház, se az állam nem tudja megoldani a szociális problémákat. Amit én szeretnék: megmutatni, hogy jó dolog kereszténynek lenni, jó dolog szeretetben élni és jó dolog az elesett, bajban lévő emberekhez lehajolni. Az lenne jó, ha mindenki ott, ahol él, a maga utcájában, falujában, városában, lépcsőházában lehajolna a bajban lévő emberhez. Akkor változna a világ!”
A tábor megvalósításának támogatói a Bethlen Gábor Alap, Nyitra Megye Önkormányzata, a Rákóczi Szövetség, a Kisújfaluért Polgári Társulás, valamint magánvállalkozók, önkéntes segítők és a Carissimi Alap voltak.
