Fekete Irén szeptember végén távozott a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Komáromi Területi Választmányának éléről. A Selye János Gimnázium aulájában megtartott gyűlésen a küldöttek többsége az SZMPSZ elnöki posztjára jelölte a központi iroda vezetőjét.
A Felvidék.ma Fekete Irént a jelölésről, a központi iroda eltelt időszakáról, a felvidéki magyar oktatás jelenlegi helyzetéről kérdezte.
Nyolc évig vezette a SZMPSZ Komáromi Területi Választmányát. Ez idő alatt melyek voltak a legnagyobb sikerek, változások?
Máig őrzöm 2010 májusának emlékét, amikor a területi választmány elnökévé választottak. Azért is emlékezetes a történet, mert férfit akartak erre a posztra, de a megjelent küldöttek többsége engem választott. Ez óriási energiát adott ahhoz, hogy teljes erőbedobással álljak neki a feladatnak. Az első alkalommal az alapszervezetek elnökeivel SWOT-analízist készítettünk, felmértük a területi választmány erősségeit, gyengeségeit, a veszélyeket és a lehetőségeket, hogy tisztában legyünk azzal, milyen célokat kell kitűznünk.
A legnagyobb tömegeket megmozgató rendezvényünket, az 1996-tól működő Komáromi Pedagógiai Napokat újragondoltuk, felfrissítettük és hatékonyabbá tettük. Elértük, hogy a pedagógusok körében a legnagyobb látogatottságnak örvendő eseménnyé vált.
Minden év szeptemberében biztosítottuk a lehetőséget pedagógusainknak olyan külhoni tanulmányutakon való részvételre, ahol megismerhették az anyaország határain túl élő magyar kisebbség mindennapjait, az egyes országok közoktatási rendszerét, nemzeti önbecsülésünk megerősítését, hagyományaink mélyebb átélését.
Jótékonysági rendezvényeket szerveztünk, melyek bevételével beteg gyermekek mindennapjait segítettük, illetve nehéz körülmények között élő tehetséges tanulók tanulmányait támogattuk.
A legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy amíg 2010-ben 404 tagunk volt, addig most, amikor átadom a stafétát, már 839 tagot számlálhatunk 37 alapszervezetben az óvónőktől, az alap-és középiskolai pedagógusokon keresztül az egyetemi oktatókig és hallgatókig. Ezen a területen viszont még akadnak tennivalóink.
A SZMPSZ Komáromi Területi Választmánya szeptember végén elnöknek jelölte, amit elfogadott. Milyen tervekkel indul a rimaszombati tisztújító közgyűlésre?
Az SZMPSZ Komáromi Területi Választmánya a napokban valóban jelölt az elnöki székbe. Ha az embert bármilyen pozícióba jelölik, az minden esetben megtisztelő, hiszen azt jelenti, hogy bíznak benne, elismerik képességeit, alkalmasnak tartják a rá váró feladatok elvégzésére. Jólesik, hogy a szövetség különféle munkaterületein végzett többéves munkám nem maradt nyomtalan, és azok méltányolják, akiknek szolgálatában ezt elvégeztem. Különleges terveket nem viszek a tarisznyámban a rimaszombati tisztújító közgyűlésre, csak annyit, hogy a nekem szavazott bizalmat meg fogom szolgálni.
Miben látja a szövetség erősségeit? Hol kellene változtatni, alakítani?
Az SZMPSZ erőssége szerintem mindig is az volt, hogy az maradt minden helyzetben, amit a nevében hordoz: a szlovákiai magyar pedagógusok szövetsége. Civil érdekszövetség, amely a hazai pedagógusok, rajtuk keresztül pedig a hazai szülők és tanulók érdekeit képviseli. Erőssége mindig is régiónk szakmai élete, a szervezet egysége volt. Meg kell őrizni a folytonosságot, és a szervezet működésének rugalmasságával és a folyamatos kommunikációval, összetartással még erősebbek lehetünk.
Mindannyian nagyon kedveltük az idén tavasszal elhunyt Jókai Tibort. Miként őrzik az emlékét, szellemiségét?
Jókai Tibor neve másfél évtizede összeforrt a pedagógusszövetséggel. Emlékét megőrizni nem nehéz, hiszen naponta cselekszünk az ő szellemében. Lendülete, kulturáltsága, tájékozottsága, embersége, hite máig belengi tevékenységünket. Szeretnénk továbbra is megfelelni mindannak, amit ő képviselt.
Milyennek látja a felvidéki magyar oktatás helyzetét?
A felvidéki magyar oktatás helyzetét egy rövid interjú keretein belül nagyon nehéz elemezni, ez lehetne egy másik interjú tárgya több szereplővel. A legfontosabb, hogy a pedagógusok nyitottak, érdeklődőek, motiváltak legyenek, keressék a fejlesztési kihívásokat. Ez lassú folyamat, de évente több alkalom is adódik arra, hogy neves oktatási szakemberek, oktatáspolitikusok, gyakorló pedagógusok, külföldiek és hazaiak egyaránt kifejtsék nézeteiket ezzel a témával kapcsolatban: a Komáromi Pedagógiai Napok, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Országos Találkozója, a Szlovákiai Magyar Iskolaigazgatók Országos Konferenciája, az Óvodapedagógusok Országos Konferenciája, számos országos és regionális előadás, konferencia, vita, pódiumbeszélgetés, elméleti és gyakorlati foglalkozás, regionális rendezvény szolgálja közös célunkat: a szlovákiai magyar iskola jó iskola legyen.
Honti Pedagógustalálkozón az ipolysági Pongrácz Lajos Alapiskolában (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma, archív)
Mire lehet támaszkodni, melyek az alappillérek az oktatásügyünkben, az SZMPSZ-ben?
A honi oktatásügy alappillére a magyar iskolába adott gyermekek száma. Ahhoz, hogy a magyar iskola jó iskola legyen, legelőször is három dolog kell: magyar iskola, magyar identitását megőrző szülő, aki magyar iskolát választ, és gyermek. A többi a magyar pedagógus dolga. Ezért a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége részéről elengedhetetlen az erős szakmaiság, a véleménycserére való alkalmak folyamatos biztosítása, a szakmai tervezés és megvalósítás, egymás és az intézmények szakmai segítése, hiszen ezért született a szövetség. Elsődleges feladatunk viszont a szlovákiai magyar iskolák hálózatának őrzése és színvonalának fejlesztése.
Milyen kihívások előtt áll a szövetség?
Az SZMPSZ programja pontosan megfogalmazza a feladatokat. Az elmúlt két évben munkánknak egyre újabb és újabb területei kerültek előtérbe. Naponta szembesülünk olyan kihívásokkal, amelyekre azonnal reagálni kell. Azt azonban megerősíthetem, hogy még mindig az 1990 májusában, Komáromban megrendezett első közgyűlésen kitűzött fő célokat tartjuk szem előtt, nevezetesen az anyanyelvű képzést nyújtó intézményrendszer biztosítását és a magyar oktatásügyi dolgozók érdekvédelmét és szakmai fejlődésük segítését. Ez a legnagyobb kihívás!
A SZMPSZ a magyar kormány egyik stratégiai szervezete a Felvidéken. Milyen előrelépések történtek e téren az elmúlt években, illetve ez mennyiben emeli a presztízsét, értékét?
A magyar kormány a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságával karöltve mindig fontosnak tartotta a pedagógusszövetség létét, megújulását, segítését, amiért köszönettel tartozunk. A tematikus évek, a külhoni magyar óvodák, alsósok, felsősök, a szakiskolák éve után 2016-tól nagyszabású óvodafejlesztési programot dolgozott ki a Kárpát-medence egész magyarlakta területére. Ennek eredményeképpen 32 új építésű óvoda és 153 felújított óvodai épület kerül a napokban is országos viszonylatban átadásra.
Huszonnégy magyar óvónő szakmai képzését is biztosították, így a hazai óvónők különböző témákban bővíthették ismereteiket és a felkészülést a hazai képzések során alkalmazhatták.
Ugyancsak az óvodafejlesztést támogató program részeként jelentős értékű módszertani, szakmai segédanyagokat tartalmazó csomagot ajándékozott a magyar kormány 342 hazai magyar óvodának, illetve magyar nyelvű óvodai csoportnak.
Segítségüknek köszönhetően 68, a magyar nyelvű oktatásban résztvevő, kiemelkedően tehetséges, ám szociálisan hátrányos helyzetű tanulót támogatásban részesíthetünk az „Ady Endre-ösztöndíj” pályázat segítségével. Mindmáig rajtunk keresztül intéződik a „Szülőföldön magyarul” elnevezésű nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatás is.
Mindez nagymértékben emeli szövetségünk presztízsét, és reményeink szerint kedvező fogadtatásra talál a szülők körében is.
