Lövések zajára riadt fel az éjszaka közepén. Először két puskalövés, majd egy géppisztolyból adtak le egy rövid sorozatot. Olyan volt a hangja, mint mikor a harangok nagycsütörtökön Rómába mennek, és kereplővel hívják a híveket a templomba. Mintha közvetlenül mellette lőttek volna, de a víz nagyon jól közvetíti a hangot, ezért azt is tudta, hogy a lövések a túlsó parton dördültek el.
Az utóbbi napokban nem volt semmi szokatlan abban, ha fegyverropogást hallott. Mióta október 23-án kitört a forradalom, kétszer is összecsaptak a határőrök és a felkelők. Egyszer pedig azt látta, ahogy két suhanc vállra vetett puskával kísér egy katonát. Ilyenkor az innenső parton is mindig megjelent valaki, aki messzelátón követte a túlparti eseményeket.
Az elvtársak ugyanis roppant idegesek voltak, hogy a túlparti történések átgyűrűznek az innenső partra is. A pletykák már letartóztatásokról is szóltak, s hogy páran szervezkedtek, hogy átszöknek, és odaát segítik a forradalmat.
Eddig azonban néhány túlparti elvtárson kívül, akik az életüket féltve menekültek, nem érkezett senki más. Mivel a Duna ezen a szakaszon a legkeskenyebb, itt értek partot, és az ő segítségét kérték.
***
Kiment a viskó elé, ami a víztől pár méterre állt. Szép, derült, csillagfényes éjszaka volt, és így nem is nagyon kellett erőltetni a szemét, hogy felfedezze a négy alakot a túlparton. Mint valami krimiben, egyikük menekült, a másik három pedig húsz-harminc méterrel leszakadva követte. Időnként egyikük megállt, a vállához emelte a puskát és lövés dördült… de nem talált. A menekülő cikkcakkban futott, hogy így is megnehezítse az üldözők dolgát.
Ezzel azonban folyamatosan csökkent a távolság közte és üldözői között. Már csak pár méter volt az előnye az élen futóval szemben. Ekkor azonban elérte a partot és belevetette magát a folyóba. Sokáig, túl sokáig nem akart felbukkanni a víz alól, már kezdett kételkedni abban, hogy sikerülhet, a körmét a tenyerébe vájta izgalmában. Már a folyó közepén járhatott, amikor a felszínre jött levegőt venni. Ezzel az üldözőit is becsapta, akik nem gondolták, hogy ekkora távot lesz képes megtenni a víz alatt.
Szabályos tempókkal, nyugodtan úszott, mint a gyakorlott úszó, aki tudja, hogy be kell osztania az erejét. Ekkor felhangzott a kereplés és a víz egyszerre sisteregni kezdett a becsapódó golyóktól. Hirtelen megrándult a teste, kiesett a tempóból, és kétségbeesetten kezdett kapálózni, hogy a felszínen tartsa magát. A folyó sodrása azonban, ami ezen a szakaszon a legerősebb, elragadta és vitte magával.
***
Lerohant a partra, a csónakot a vízre tolta, és minden erejét megfeszítve kezdett arrafelé evezni, amerre a fiút sejtette. Másnap délben talált rá a testére, egy fatörzsön fennakadva. Üveges tekintete csodálkozva nézett a végtelenbe…
