A párkányi születésű, de évtizedek óta Komáromban élő Klemen Teréziát, aki a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészeti Karán szerezte magyar-történelem szakos tanári diplomáját, hosszú időn át mint jó hírű, a közügyek iránt élénken érdeklődő pedagógust tiszteltük.
Aztán 2012-ben az általa életre hívott Lehár Ferenc Polgári Társulás elnöke lett, majd 2014-ben díjat alapított: a Szlovákiai Civil Becsületrendet. Két évvel később újabb nagy fába vágta a fejszéjét: megszervezte a Házy Erzsébet Nemzetközi Tehetségkutató Énekversenyt. És ezzel még nincs vége civil munkálkodásának: idén Az évszázad Manonja címmel, magánkiadásban, könyvet jelentetett meg a Pozsonyban született Házy Erzsébetről, aki Budapesten bontakoztatta ki kápráztató énekesi pályáját.
Klemen Teréziával beszélgettünk
Mikor éreztél először vágyat, hogy megteremts, megszervezz valamit, amit fontosnak tartasz?
Mindig is szerveztem, már tanár koromban, később igazgatóként is, hiszen sok-sok iskolai rendezvényt: megemlékezéseket és egyéb műsorokat kellett létrehozni, összekötő szövegeket írni, az egyes műsorszámokat összeszerkeszteni, majd megrendezni. A zene mindig is a szívem csücske volt, gyermekként zeneiskolába is jártam, zongorázni tanultam, de a zenét inkább hallgatni szerettem.
Komáromban egymást váltják a legkülönbözőbb kulturális rendezvények, melyek között számos zenés műsor szórakoztatja és neveli a közönséget. Az általad indított Lehár Nyár műsorain egyre többen vesznek részt. Egyre többen tudatosítják, micsoda ajándéka a sorsnak, hogy ez a város adta a világnak Lehár Ferencet, aki ugyan csupán öt esztendős koráig volt e település lakója, ám haláláig magyar állampolgár maradt a földkerekség egyik legkedveltebb, leggyakrabban játszott operettszerzőjeként. Ugyancsak kedveltek az évenkénti Lehár-bálok, melyekre olykor külföldről is érkeznek vendégeitek.
Műsorainknak általában nagyon jó a visszhangja; dicsérik a szervezést és a minőséget. Sikerült a Házy Erzsébetről elnevezett énekverseny is; elismerő vélemények érkeznek a szakemberektől, köztük Szinetár Miklóstól. A szervezésnél olykor magányos farkas vagyok… Év vége van, kihasználom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek, akivel idén is együtt gondolkodhattam, aki segítette a munkámat, támogatott és biztatott, akihez tanácsért fordulhattam és szakmai segítséget, szeretetteljes, baráti szavakat kaptam.
Nevedhez fűződik a Szlovákiai Civil Becsületrend megalapítása – ez a szervezet is polgári társulásként működik. Mi vezérelt a létrehozásakor?
Szerettem volna arra érdemes embertársaim tetteit nyilvánosságra hozni, mert bízom benne, hogy példájuk másokat is buzdít majd. Olyan személyeket keresek, akik egy közösség, egy régió érdekében úgy dolgoznak, hogy tevékenységüket sem intézmények, sem magánszemélyek nem honorálják. Azokat, akik kulturális értékeink megmentésén fáradoznak, állampolgári jogainkat védelmezik önzetlenül, s mindezt a keresztény értékrend szellemében teszik.
A Szlovákiai Civil Becsületrend keretén belül létrejött énekverseny Házy Erzsébet nevét viseli. Miért?
Úgy gondoltam, hogy a becsületrend díjátadási ünnepségének fényét emelné, ha valamilyen szép műsor is emlékezetessé tenné az eseményt. Mivel komolyzenei énekverseny kevesebb van tájainkon, eszembe jutott, hogy a jövendő operaénekesek pályára jutását egy versennyel kellene segíteni. Mivel Házy Erzsébet hazai, pozsonyi születésű, Európa-szerte ismert operadíva volt, természetesnek tartottam, hogy róla nevezzük el a versengést.
És miképpen született meg a Házy Erzsébetről írott könyv?
Amikor az énekverseny szervezését megkezdtük, kiderült, hogy a jelentkezők azt sem tudják, ki volt Házy Erzsébet! Ezért azt sem tudhatták, miért éppen róla neveztük el a versenyt. Így hát egy részletező, nagyszabású kiállítást rendeztem a vetélkedés helyszínén, s mert sikerült sok értékes, szép anyagot összegyűjtenem Házy Erzsébetről, elhatároztam: könyvben foglalom össze életének és pályájának történetét, bőségesen illusztrálva fotókkal. A könyv eladásából befolyó összeget pedig az énekverseny megrendezésére fordítom majd.
A szép kivitelű kiadvány idén tavasszal jelent meg, a bemutatókon mindenütt nagy érdeklődés fogadta. Budapesten több könyvesboltban tartottam beszámolót a megjelentetés történetéről, voltam vele az ausztriai Rohrauban is, ahol a közönség hetven százalékát ott élő magyarok alkották, és jó néhány könyvismertető zajlott már a Felvidéken. A szakmai visszhangról Szinetár Miklósnak, a Magyar Állami Operaház korábbi főigazgatójának mondatait idézem:
A budapesti Operaházban a magyar operajátszás fénykorait mindig a nagy énekesek fémjelezték. Ez a könyv segíti az emlékezést, felidézi azt, ami felejthetetlen.
***
Klemen Terézia Lehár Ferenc művészetének népszerűsítésével, s a Szlovákiai Civil Becsületrend megteremtésével a hazai magyar közművelődés és közélet fontos szereplőjévé vált, Házy Erzsébetről szóló könyve pedig a nemzetegyesítést is szolgálja. Amit az illetékes szakemberek évtizedeken át elmulasztottak, azt ő, civilként, példamutató akarattal, szívóssággal és szenvedéllyel megvalósította: rögzítette egy európai hírű magyar énekművész pályájának és életének sorsformáló mozzanatait, s azt megőrizte az utókornak. Köszönet érte!
