Lassan száz éve, hogy a magyarság megélte egyik legnagyobb sorstragédiáját, a trianoni békediktátumot. Az igazságtalan békeszerződés negatívumai azonban máig hatnak. Ezért hozta létre a kormány a Kisebbségi Jogvédő Intézetet, amelynek célja elérni azt, hogy a külhoni magyar közösségek hatékony jogvédelemben részesüljenek – hangzott el vasárnap délután a Karc FM adásában.
A rádió Bírósági akták című műsorában a Kisebbségi Jogvédő Intézet (KJI) igazgatója, Csóti György beszélt munkájáról. Majd ezt követően Horváth Attila alkotmánybíró a Beneš-dekrétumok magyarokat mai napig sújtó hatásáról, az egykori jogfosztó intézkedések megoldásra váró következményeiről beszélgetett Szántó Georgina szerkesztővel. A rádiós riportot szemléztük.
A műsor első részében tehát Csóti György fejtette ki véleményét. Mint fogalmazott,
teljes körű autonómia vagy társnemzeti státusz megadása nélkül sehol sem lehet teljes jogbiztonságról beszélni és nem állítható meg a népességfogyás.
Harmincéves politikai gyakorlatára alapozva elmondta, a nemzetközi közösség szintjén csak akkor foglalkoznak az őshonos nemzeti kisebbségek kérdésével, ha vér folyik, tömeges elvándorlás, terrorizmus vagy háború van. „Ott, ahol békés úton, alkotmányos eszközökkel szeretnék elérni a teljes autonómiát, arról hallani sem akarnak” – összegezte.
Állandó jogsegélyszolgálat az elcsatolt területeken
Mivel nincs uniós jogszabály, amely az őshonos nemzetek kérdésével foglalkozna – azt nemzeti hatáskörbe utalja –, jött a felismerés, hogy
Kárpát-medence-szerte kell létrehozni egy jogvédő intézetet, amely biztosítani tudja az elcsatolt területeken, szülőföldjükön élő magyar nemzeti kisebbségeknek a jogbiztonságot és a megélhetést.
Ezért a KJI két pillére épül: a közvetlen jogsegély-szolgáltatásra, valamint az oktatásra, tudományos tevékenységre – magyarázta Csóti György.
Hangsúlyozta, Ausztria kivételével állandó jogsegélyszolgálat működik az elcsatolt területeken. Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország, Szlovénia területén összesen 15 irodájuk van, amelyekhez bárki bátran fordulhat, amennyiben jogsérelem vagy hátrányos megkülönböztetés érte magyar nemzetisége vagy vélhetően magyarsága miatt.
Itt hívjuk fel olvasóink figyelmét, hogy a portálunkat is működtető Szövetség a Közös Célokért (SZaKC) társulás hálózata bekapcsolódik a Kárpát-medencei Magyar Jogsegélyszolgálat működtetésébe a Kisebbségi Jogvédő Intézettel kötött megállapodás értelmében. Felvidéken tehát a SZaKC irodái nyitva állnak a jogsegélyt kérők előtt, felveszik a jegyzőkönyvet és segítenek.
A felvidékiek lélekben magyarok
Csóti György elmondta, peres ügyekben ingyen biztosítanak jogi képviseletet ügyvédi irodákon keresztül, szakmai támogatást is nyújtanak és közvetlen anyagi támogatást is ezeknek az ügyvédi irodáknak. A Beneš-dekrétumok diszkriminatív intézkedései ellen is fellép az intézet. Konkrétan az Európai Bizottsághoz fordultak a 2003-as szlovákiai kárpótlási törvénnyel kapcsolatosan még 2016-ban, amely „iskolapéldája a soviniszta magatartásnak Közép-Európában” – fogalmazott Csóti, aki hozzátette, az EB a témában húzza az időt, egyelőre beadványukra válasz még nem érkezett.
A kettős állampolgársággal kapcsolatban hangsúlyozta, álláspontjuk szerint azt Szlovákiának revideálnia kell. Úgy fogalmazott,
az összes elcsatolt terület közül a szlovákiai magyarság a leginkább megfélemlített már évtizedek óta, legfőképpen a Beneš-dekrétumokból adódóan.
„Ez a félelem és a visszahúzódásra való hajlam generációkon keresztül öröklődik. Épp ezért nem sokan élnek a magyar állampolgárság felvételének lehetőségével” – jegyezte meg, hozzátéve, a szlovákiai magyarok számára gyakorlati jelentősége nincs a magyar állampolgárságnak, leginkább érzelmi kérdés számukra, „lélekben magyarok”.
A Beneš-dekrétumok alapvető jogaiktól fosztották meg a felvidéki magyarságot
Eduard Beneš nevében 1945-ben pár hónap alatt összesen 143 dekrétum született, amelyek közül 13 közvetlenül, 20 pedig közvetve érintette a kollektíven bűnösnek tekintett németeket és magyarokat. Az igazságtételt még napjainkban is akadályozzák ezek a dekrétumok. Horváth Attila jogtörténész, alkotmánybíró, a műsor állandó szakértője vázolta, milyen előzményei voltak, illetve melyek voltak azok az okok, amelyek végül a dekrétumok megszületéséhez vezettek.
Elmondta, Csehszlovákia mesterséges államalakulatként jött létre, melyet gazdasági és stratégiai szempontok szerint alakítottak ki. Megalakulása óta jelen volt azonban a feszítő erő a nemzetiségek magas arányszáma, és a gazdasági aránytalanságok miatt. Hozzátette, a két világháború közötti demokratikus Csehszlovákiában működött ugyan az országgyűlés és az emberi jogokat is elvileg deklarálták, de nem a nemzetiségek esetében. „Hiszen azokat mesterségesen korlátozták jogaik érvényesítésében, például a választójognál” – emelte ki a történész. Horváth Attila szerint az első bécsi döntés következtében kialakult úgynevezett határkisebbség a beneši dekrétumok eredője.
„Benešék elfeledve a szlovák állam bűnösségét, inkább a magyarok és németek ellen fordulnak, hogy ezektől a határkisebbségektől megszabaduljanak”
– fogalmazott.
Elvi kérdés, hogy kimondják végre: a legfontosabb emberi jogokat vették semmibe
A beneši dekrétumok érvényességéről szólva elmondta, hogy jogforrási jellege megkérdőjelezhető. „Beneš köztársasági elnökként ilyen diszkriminatív jogszabályokat nem hozhatott volna, mely jogszabályok nagy mértékben ellentétesek voltak a nemzetközi joggal és mindenfajta alkotmányos alapjoggal. Formailag és tartalmilag is megkérdőjelezhetőek ezek a dekrétumok” – hangsúlyozta.
Majd részletesen beszámolt arról, hogy a dekrétumok alapján a magyarok elüldözése szülőföldjükről három lépcsőben valósult meg: a deportálások, a kitelepítések és a reszlovakizáció során.
„1948-ban a kommunista diktatúra szünteti meg formálisan a beneši dekrétumokat. Ezt követően kettős elnyomás alatt éltek a felvidéki magyarok. Egyrészt elnyomták őket mint egy kommunista állam polgárait, másrészt pedig mint magyar nemzetiségűeket” – emlékeztetett a jogtörténész.
Szerinte elvi kérdés, hogy kimondják végre:
diszkriminatív, törvénytelen intézkedések voltak, amelyek a legfontosabb emberi alapjogokat vették semmibe. Épp ezért szükséges, hogy rehabilitálják azokat a magyarokat, akik megszenvedték ezeket az éveket.
Horváth Attila a teljes mértékű igazságszolgáltatást tekintené elégséges rehabilitációnak. „Akiket éveken keresztül meghurcoltak, vagy emiatt hátrányosabb helyzetbe került a családjuk, családtagjuk, azok is kapjanak valamilyen kárpótlást” – emelte ki.
A Beneš-dekrétumok magyarokat mai napig sújtó hatásával kapcsolatban példaként említette a rendszerváltás utáni időszakban hozott reprivatizációs intézkedéseket, amelyeket úgy szabályoztak, hogy a magyarok ebből kimaradjanak. „Vagyis a Beneš-dekrétumokra nem akarták vonatkoztatni az ingatlanok visszaadását. Rendkívül nehézkesen folyik ez ma is a Felvidéken” – folytatta.
Kijelentette, fontos lenne, hogy mindenki kapja vissza azt a tulajdont, amit elvettek tőle. „A tulajdonjog nem évül el és az egyik legfontosabb alapjog. Mindenkinek jár!” – fejezte be a beszélgetést Horváth Attila alkotmánybíró.
A Karc FM Bírósági akták című műsora itt visszahallgatható.
