Hogy a német kancellár mennyire hadilábon áll a valósággal, azt bizonyítják a menekültkérdésben tett lépései 2015 óta. Véletlenül azonban senkiből sem lesz kancellár: Angela Merkel nyilatkozatai óriási evolúción mentek keresztül az elmúlt négy évben, olykor már-már orbáni magasságokba/mélységekbe (kinek mi tetszik) tör, ha épp az EU külső határainak védelme kerül szóba. Márpedig szóba kerül – az EP-választások előtt kényelmetlenül gyakran.
Ahogy most a Süddeutsche Zeitung című német lapnak adott – hagyományosan langyos, „egyrészt-másrészt” interjúban, melyben a szokásos, teljesen elnyűtt és saját körein kívül egyre kevesebbeket érdeklő fordulatokat tudta csak újrahasznosítani. Az azonban – rajta kívül – mindenki számára világossá kezd válni:
Európa folyamatosan megvezetett népe mást akar, és Európa ezt május végén remélhetően írásba is adja…
Az interjúban a valóságtól egyre távolodó kancellár nagyon határozottan kijelentette, hogy nem tudja elképzelni az Európai Néppárt (EPP) közeledését a Matteo Salvini vezette Liga felé. Természetesen a párt migrációs politikája a fő ok, ami miatt a liberálisok jobboldalra delegált helyőrségének számító EPP nem nyithat Salvini pártja felé.
Mindkét formáció közelmúltbeli ténykedését, nyilatkozatait tekintve ez leginkább utóbbira nézve akár elismerésnek is tekinthető.
Az EPP csúcsjelöltje, Manfred Weber már akkor megbukott európai vezetőként, amikor még csak a súlyos demokratikus deficittel működő európai „csúcshatalom” szereposztó díványán várakozik az európai „deep state” kormányosainak jóváhagyására.
A csúcsjelölti rendszerrel – amellyel kapcsolatban egyébként Merkelnek is vannak finom aggályai, s ezt a mostani interjúban is jelzi – Európa csak rosszul járhat. Ez ugyanis a kontraszelekció csúcsa. Ezután már csak a „fogadj örökbe egy szurikátát az állatkertben” megoldás következik. A Salvini-féle „lázadók” éppen ezt a taszító, a választóktól egyre távolabbra kerülő beteg rendszert fenyegetik.
A kérdés már csak az: mit keres még mindig a Fidesz (és az MKP) ebben a társaságban?
