Bukovszky László kisebbségi kormánybiztost és Horony Ákost, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala Jogsegélyszolgálat jogászát Haják Szabó Mária kérdezte nyelvhasználati jogainkról a Martfeszt negyedik, szombati zárónapján.
A kisebbségi nyelvhasználati törvényt 1999-es elfogadása óta már több alkalommal is módosították, de ahogy a kisebbségi kormánybiztos fogalmazott, mindig politikai alku tárgya volt. „Legfőképpen megfeledkeztünk a törvény végrehajtásáról” – nyilatkozta Bukovszky László, hozzátéve, hogy
a törvénynek 2011-ig gazdája sem volt. Több mint 10 év után vállalta a kormányhivatal a törvény végrehajtásának szakmai és módszertani felügyeletét
– fogalmazott, megjegyezve, hogy az igazi munka az utóbbi években kezdődhetett csak meg.
Sokan nem tudják, hogy a törvény a kisebbségi feliratok sorrendjét nem szabja meg, a vizuális megjelenítésről is azt mondja ki, hogy azonos, vagy kisebb betűtípussal írható. A veszélyt jelző, életveszélyre figyelmeztető táblákat például kötelező kétnyelvűen megjeleníteni, ahol a kisebbségi lakosság számaránya meghaladja a 20%-ot. Ezt egyébként a rendezvénynek otthont adó Esterházy Akadémia épülete sem tartotta be, erre a szabályszegésre külön felhívta Horony Ákos a figyelmet.
A kisebbségi nyelvhasználati törvény nyolc olyan kötelezettséget tartalmaz, amelynek be nem tartása közigazgatási szabálysértésnek minősül.
A kormányhivatal eljárást indíthat, és amennyiben a törvénysértést nem orvosolják, 50-tól 2500 euróig terjedő bírságra is számíthat az, aki a törvénysértést elkövette. A vonatkozó jogszabály értelmében az élet, az egészség, a biztonság és a vagyon védelmére utaló, a veszélyre figyelmeztető, anyanyelven tájékoztató táblák és feliratok kifüggesztése a legfontosabb. Bukovszky úgy fogalmazott, a törvény elfogadása óta eltelt 20 évben még csak most tartunk ott a kisebbségi nyelvtörvény betartatásában, hogy definiálták azokat a hibákat, amelyekkel napirenden találkozunk.
A kisebbségi kormánybiztos beszámolt a kétévente az önkormányzatok bevonásával készített kérdőív eredményeiről, melynek alapján az önkormányzatok 60 százaléka számára a kisebbségi nyelvtörvény betartása problémamentes, 26 százaléka szerint részben problémás és mintegy 11 százaléka számára gondot jelent a jogi környezet betartása.
Leggyakoribb okoknak a hiányzó anyagi keretet, a szakmai támogatás és a képzett hivatalnokok hiányát tüntetik fel ezek az önkormányzatok.
Készült egy járásonkénti összesítés is az elemzett törvénysértésekről, ezek szerint a legjobb a helyzet a Komáromi járásban, ahol minden egyes településre 0,9 törvénysértés jut. A Dunaszerdahelyi járásban ez már 1,1. A kisebbségi kormánybiztos nem szankcionálható kötelezettségek betartásáról készült felmérése szerint a Dunaszerdahelyi járásban már 1,8 törvénysértés jut minden egyes településre.
A vizuális kétnyelvűség egyik fontos eleme az útjelző táblák kétnyelvűsítése. Ezzel kapcsolatban Bukovszky úgy fogalmazott, számára fontos, hogy a törvény legszélesebb lehetőségeit és kötelességeit próbálja meg bebiztosítani, hogy az a gyakorlatban is megvalósítható legyen. A fogyasztóvédelmi hivatallal is kötöttek megállapodást: listázták azon információk jegyzékét, amelyeknek kötelezően kétnyelvűeknek kell lenniük. A közlekedésügyi minisztériummal közösen pedig irányelvet dolgoztak ki, amelyet elküldtek az illetékes járási építkezési hivatalokba, azok pedig továbbították Szlovákia összes községi építkezési hivatalába.
Ennek megfelelően az építkezési eljárás során az élet, vagyon és egészség védelmére utaló megjelöléseket kötelezően a kisebbség nyelvén is fel kell tüntetni. Az országos rendőrkapitánysággal folytatott több hónapos tárgyalást követően egy belügyminisztériumi rendeletre kapcsolódóan kidolgoztak egy utasítást, amelyet továbbítottak a kerületi parancsnokságoknak, onnan pedig a járási közlekedésrendészeti főosztálynak, hogy az ide vonatkozó belügyminisztériumi rendelkezések alapján azon közlekedési táblák, amelyek írásos információt tartalmaznak, s élet-, vagyon-, illetve egészségbiztonságra figyelmeztetnek, kötelezően ki kell hogy kerüljenek két nyelven.