Romzsa Tódor életpéldája ma is erőt ad – lelki élménnyé vált a dunaszerdahelyi filmvetítés

Február 25-én, szerdán a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ – színültig megtelt – kamaratermében mutatták be a Romzsa Tódor című életrajzi filmet, amely a tragikus sorsú Boldog Romzsa Tódor görögkatolikus püspök életét és vértanúságát dolgozza fel. A vetítéssel egybekötött közönségtalálkozó a kommunizmus áldozatainak emléknapján valósult meg, méltó keretet adva a XX. századi keresztényüldözés egyik legismertebb magyar mártírját bemutató mozgókép dunaszerdahelyi premierjének.

Az eseményt, valamint a megrendítő történelmi alkotás csallóközi bemutatóját a Pázmaneum Társulás, a Dunaszerdahelyi Római Katolikus Plébánia, a Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ, valamint a Mathias Corvinus Collegium – Felvidék közösen szervezte. A vetítést követően a közönség személyesen is találkozhatott Bokor Attila rendezővel és forgatókönyvíróval, aki az alkotás létrejöttének hátteréről, történelmi és lelki üzenetéről osztotta meg gondolatait.

A vetítést megelőzően köszöntőkkel vette kezdetét az est. Karaffa Attila, a Pázmaneum Társulás elnöke és Dunaszerdahely város alpolgármestere üdvözölte a megjelenteket, valamint az est meghívott vendégét, Bokor Attila rendezőt. Köszöntőjében hangsúlyozta, hogy a kommunizmus áldozatainak emléknapjához kapcsolódó rendezvény nem csupán kulturális esemény, hanem közös emlékezés és főhajtás is a hitükért és magyarságukért üldöztetést szenvedők előtt.

A szót ezt követően Bokor Attila rendező vette át, aki megköszönte a szervezők meghívását és a közönség érdeklődését.

Elmondta:

A film útja nem ér véget Dunaszerdahelyen, terveik között szerepel, hogy a Felvidék több településére is eljuttatják az alkotást, sőt szeretnék minél szélesebb körben forgalmazni, akár televíziós vetítés formájában is.

Röviden ismertette a film keletkezésének hátterét, majd tágabb történelmi összefüggésbe helyezte a bemutatott eseményeket, beszélve Kárpátalja múltjáról, a görögkatolikus közösség helytállásáról és arról a lelki-szellemi erőről, amely egykor nemcsak az egyházat, hanem a nemzeti közösséget is összetartotta.

Kiemelte:

A kárpátaljai görögkatolikus hívek számára a közösséghez tartozás felemelő, identitásformáló élmény volt. Az emberek büszkén vallották meg hitüket és kötődésüket.

Ennek a közösségi és lelki egységnek meghatározó alakja volt Romzsa Tódor, aki nyolc nyelven beszélt anyanyelvi szinten, és mindig azon a nyelven válaszolt, amelyen megszólították – ezzel is kifejezve, hogy „pásztorként” mindenkihez utat kívánt találni.

A rendező hangsúlyozta: a film egyik legfontosabb üzenete, hogy léteznie kell egy másfajta értékrendnek, hiszen „amerre napjainkban a világ tart, az nagy jövőt nem jósol nekünk”. Romzsa Tódor életútját és hitvallását egyfajta „Jézus-történet”-ként jellemezte.

A püspök tudta, hogy az életére törnek, és hogy meg fog halni – a svájci rádió is hírt adott brutális bántalmazásáról –, mégis vállalta küldetését, és elment templomot szentelni. Tudatosan nézett szembe a rá váró szenvedéssel, hitéből merítve erőt.

Ezt követően a megtelt teremben kezdetét vette a film vetítése. A jelenlévők feszült figyelemmel, szinte lélegzetvisszafojtva követték a vásznon kibontakozó történetet, amely megrendítő erővel idézi fel Romzsa Tódor életének és vértanúságának sorsfordító pillanatait.

Az alkotás nem pusztán történelmi tablóként tárja a nézők elé a XX. századi kárpátaljai keresztényüldözés drámai fejezeteit, hanem az emberi méltóság, a hithez való rendíthetetlen hűség és az igazság melletti kiállás erejét is megragadóan jeleníti meg.

A film hiteles atmoszférával idézi meg a korszakot: a kiváló színészi alakítások, a feszültséggel teli jelenetek és a megrázó, olykor kifejezetten fájdalmas képsorok együtt rajzolják meg egy olyan ember portréját, aki a szovjet nyomás ellenére sem tagadta meg hitét, és végül életét is feláldozta érte.

A képi világ – Máthé Tibor operatőri munkájának köszönhetően – egyszerre mutatja meg Kárpátalja szépségét és a történelem sötét árnyait, miközben a gondosan szerkesztett vágások és a zene fokozzák a történet drámai erejét. A címszerepben Dér Zsolt nyújt emlékezetes alakítást, akinek játékában megrendítő hitelességgel elevenedik meg a mártír püspök alakja.

A vetítést követően a film rendezőjével Karaffa Attila beszélgetett az alkotás megszületéséről, a forgatás hátteréről és a film üzenetéről.

A rendező személyes hangvételű visszaemlékezésben idézte fel, miként született meg benne a film gondolata, amelynek gyökerei egészen a 2000-es évek elejéig nyúlnak vissza.

Mint hangsúlyozta, görögkatolikus családi kötődései és a spiritualitás iránti régi érdeklődése is hozzájárult ahhoz, hogy mélyen megérintse Romzsa Tódor története.

A rendező kiemelte:

Hosszú évekig nem látta reális lehetőségét annak, hogy a témából film születhessen, ám később elhatározta, hogy kizárólag olyan alkotásokkal kíván foglalkozni, amelyek valóban közel állnak a szívéhez és lelki meggyőződéséhez.

Mint fogalmazott, a forgatókönyv megírása bizonyult az egyik legnagyobb kihívásnak, hiszen egyszerre kellett történelmi hitelességre törekedni, drámai szerkezetet felépíteni és a karakterek lelki világát is hitelesen megjeleníteni.

Bokor Attila hangsúlyozta, hogy a történet feldolgozásakor számos történeti forrásra és kutatásra támaszkodott. Külön kiemelte Puskás László munkáját, amely Romzsa Tódor életét és halálát dolgozza fel, valamint több kárpátaljai kutató és egyházi személy segítségét is, akik fontos háttér-információkkal szolgáltak.

Mint megjegyezte:

Alapvető célja az volt, hogy a film történelmi és egyházi szempontból is hiteles maradjon, ezért a részletek kidolgozására különös figyelmet fordítottak.

A beszélgetés során a rendező a színészekkel való munkáról is szólt. Kiemelte mások mellett a címszerepet alakító Dér Zsolt alakítását, akit rendkívül felkészült és elkötelezett művésznek nevezett. Mint fogalmazott, rendezői módszerének lényege, hogy a színészekkel közösen alakítják ki a jelenetek végső formáját: a dialógusokat együtt értelmezik, így a szereplők saját személyiségükön keresztül tudják hitelesen megjeleníteni a karaktereket.

Bokor Attila azt is hangsúlyozta, hogy a film készítése során számos nehézséggel kellett szembenézniük, mégis úgy érzi, az alkotás megszületése különleges lelki tapasztalatot jelentett számára.

Mint fogalmazott:

A történet feldolgozása mélyen hatott rá, és úgy érzi, a film nem csupán történelmi emléket állít a vértanú püspöknek, hanem időtálló üzenetet is hordoz a hitről, a hűségről és az emberi helytállásról egy olyan korban, amikor az igazság melletti kiállás sokszor életveszélyes vállalkozás volt.

A rendező a forgatás légköréről is szólt. Mint mondta, a stáb tagjai rendkívüli összetartásban dolgoztak együtt. Bár sokan közülük nem vallásos „háttérrel” érkeztek, a közös munka során mégis megérintette őket a történet mélysége.

Többen elismeréssel szóltak a film üzenetéről, és a rendező megfogalmazása szerint a forgatás nemcsak szakmai, hanem lelki értelemben is formáló erejű volt – egyfajta csendes, „belső közeledés” is végbement az alkotók között.

A vetítést követően a jelenlévők kérdéseket is intézhettek a rendezőhöz, így a beszélgetés során a film hátteréről, megszületésének körülményeiről és üzenetéről is többet megtudhattak az érdeklődők.

A program végén a közösségi együttlét lelki tartalommal is gazdagodott: a résztvevők Bozay Krisztián dunaszerdahelyi esperesplébános vezetésével közös imát mondtak el. A Pázmaneum Társulás erre az alkalomra egy kis imalapot is készített, amelyen az az ima szerepelt, amelyet a hívek az esperes atyával együtt mondtak el. A találkozó végén Bozay Krisztián áldásban részesítette a jelenlévőket.

Az est így nem pusztán egy filmélményt, hanem lelki találkozást is jelentett a jelenlévők számára. A közös ima, a beszélgetés és a történelmi tanúságtétel felidézése által a résztvevők közelebb kerülhettek annak az életpéldának a megértéséhez, amelyet a hit vértanúja, Boldog Romzsa Tódor püspök is képviselt.

Bartalos Nikolas/Felvidék.ma