Van a demokráciában egy őrületes mértékű butaság, amit alapelvként tiszteletben kívánnak tartani az egyéni érdekeik mentén hatalomhoz jutott bűnözők. Ez pedig nem más, mint az egyéni érdekekre alapozott közösség létrehozása és fenntartása.
Ugyanis közösséget csak és kizárólag közösségi érdekek alapján lehet létrehozni és fenntartani. Az ilyen közösségekben az egyéni érdeknek határai vannak, olyanok is, amikre az elfuserált demokrácia neveltjei ezerrel óbégatva mutogatnának és mutogatnak is, mert a demokráciában vígan létező harácsolóknak lemondást és áldozatot kellene bemutatniuk, ami ugye nyereség helyett talán veszteséget is jelentene számukra.
Amíg az emberi társadalom nem jut el arra a szintre, hogy a demokráciába bújtatott félrevezetés eme lényegére rámutatva nem keres egy másik rendszert, melyben a haszon mellett legalább akkora érték lenne a rászorulókért vállalt áldozat, addig képtelen lesz a demokráciát a szemétdombra dobni és egy tartósan fenntartható közösségi rendszert kiépíteni, ahol a közösség minden tagja tudatosítaná azt a határt, amit a fennmaradás érdekében nem lehet átlépni és be kell érni a kevesebbel, mint amit a határok átlépésével el lehetne érni.
Az ilyen közösség a jogászok és rendőrök és minden erőszakra épülő hatalmi szerv társadalmi szerepét át kellene, hogy plántálja a nevelésbe, aminek következtében egy olyan közfelfogás uralkodna, hogy a bűnözésre hajlamos félresikeredett génekkel felszerelt egyedek ezerszer meggondolnák, hogy érdemes volna-e átlépni azokat a határokat, melyeket rajtuk kívül senki más nem fogad el.
