Danko kapitány, hasonlóan Matovičhoz, azon politikusaink közé tartozik, akik kijelentéseikkel még uborkaszezonban is állandó hálás témát biztosítanak a szenzációra éhes sajtó számára.
Ez az akár negatív előjelű témaként szolgálás is hasznos lehet bizonyos szempontból egy közszereplőnek, hiszen csendben maradva, szorgos és hasznos munkát kifejtve (jó esetben) is könnyen belesimulna a szürke hétköznapok egyhangúságába és az ebből adódó észrevétlenségbe.
Ezzel szemben azok, akik képtelen kijelentéseikkel, tetteikkel folyamatosan élvezik a sajtó és a Facebook közönségének kitüntető figyelmét, állandó reflektorfényben sütkéreznek. Sokak véleménye szerint a negatív reklám is reklám, s ez az úriember tartja is magát ehhez. Igaz, nem mindig szívesen, gondoljunk csak a házelnök kínos plágiumügyére, aminek megszellőztetésére minden bizonnyal egyáltalán nem vágyott, de talán ennek a csorbának a kiküszöbölésére törekedve is veselkedett neki olyan vehemensen annak a bizonyos elhíresült zászlórúdnak, no nem azért, hogy Kinizsihez hasonlóan utat mutasson vele, az minden bizonnyal több szempontból is meghaladná az erejét, hanem hogy valami igazán „nagyot“ alkosson.
S mivel ennek a nagy igyekezetnek közepette képességei szerint leragadt a szó szerinti méretmeghatározásnál, egy késői órán elfogyasztott, nehéz álmokat hozó vacsora után hatalmas zászlórudat álmodott a parlament épülete elé. Ami a technikai, esztétikai és egyéb paramétereket illeti, egyetlen szempont lebegett a szeme előtt, hogy az nagyobb legyen, mint a magyaroké.
Már Sigmund Freud megállapította, hogy az elfojtás révén tudattalanná váló emlékek és motivációk nagy hatással vannak a személy viselkedésére. Nos, ha valaki utánanézne, nagy valószínűséggel kiderülne, hogy a kapitány már az óvodában magasabb tornyot akart építeni társainál, ez azonban nem sikerül neki, mert a magyar Pistikéé nagyobbra sikeredett.
Akkor ezt a kudarcot elfojtotta, mostanára viszont a tudatalattija felszínre hozta az élményt. A történelem azonban következetesen ismétli önmagát, mert bár sokáig úgy tűnt, Dankónak ezúttal sikerült lepipálni a szomszédokat, kiderült, a sors nem így akarta.
Jellemző módon nem is a konkurens „rúdtulajdonosok“ cáfoltak, hanem a Demagog.sk portál derítette ki, hogy a magyarországi zászlórúd a közhiedelemmel ellentétben valójában nem 27, hanem 33 méter magas, így a pozsonyi „szlovák nemzeti villámhárító“, ahogyan az internet népe nevezi, a maga 30 méterével bizony jócskán alatta marad.
Danko kapitánynak tehát ezúttal sem sikerült, s a jó öreg Freud, ha élne, bizonyára messzemenő következtetéseket vonna le mindebből, mi azonban eltekintünk ettől. Akárhogy is áll a dolog, Danko valahol azért elérte a célját, akár nagyobb, akár nem az a rúd, ő ismét a figyelem középpontjába került. Így kell ezt csinálni kérem, nem pedig érdemi munkával, ugyan ki figyelne arra oda…
