A százhetven évvel ezelőtt született Jekelfalussy Józsefre és a helyi nemes személyekre emlékeztek Lontón. Mint a szeptember 28-ai megemlékező ünnepségen elhangzott, az elődeink tiszteletével, a múltunk ápolásával építhetjük a jövőnket.
Az ünnepség Križan Marian plébános által celebrált szentmisével kezdődött. Ezt követően Bendíkné Szabó Márta, az ipolysági Honti Múzeum nyugalmazott munkatársa, helytörténész, a falu szülöttje tartott előadást.
„A megemlékező ünnepséggel helytörténetünk nagyjaira emlékezünk vissza, ezáltal is őrizve a közösség szellemi örökségét”
– fogalmazott bevezetőjében a helytörténész. A jelenleg alig több mint hatszázötven lakost számláló Lévai járásbeli község területén egykoron tizenegy kúria volt. Ezek többsége a második világégés során, s az azt követő években tönkrement, átépítették, lerombolták. A Jekelfalussyak kúriája azonban napjainkban is megtekinthető. Jelenleg szociális otthon működik a falai között.
A falu jeles nemesei között meg kell említeni a Szent-Iványi családot, házasság és örökség révén számos nemesi család telepedett le a kis faluban. Ezek közé tartozik a Podhorszky família is. Podhorszky György, Hont vármegye alispánja volt, leánya Podhorszky Erzsébet 1879-ben kötött házasságot Jekelfalussy József, statisztikus közgazdásszal.
A magyar statisztika atya
De ki is volt ez a Jekelfalussy József? Rimaszombatban született 1849 október 6-án, alapiskoláit Lőcsén és Eperjesen végezte, majd Nagyszombatban érettségizett. Jogi tanulmányait követően huszonegy évesen került a statisztikai hivatalba. 1879-ben vette el Podhorszky Erzsébetet, Elzát.
1882-től miniszteri titkárként tevékenykedik, miniszteri tanácsos, 1892-ben a Magyar Statisztikai Hivatal igazgatója. Több szakmai újdonság is köthető a nevéhez. „Az egykori lajstromos összeírási rendszert táblázatos formával váltotta fel, így áttekinthetőbbé váltak az adatok” – magyarázta Bendíkné Szabó Márta.
A pontosabb adatrögzítés a pontosabb tanulmányozást szolgálta.
A módszertanával a kormányjelentés intézményét teremtette meg a történelmi Magyarországon.
A statisztikai törvényt az ő szakmai felügyelete alatt alkották meg a kilencvenes években.
Az elmélet mellett a gyakorlatra is összpontosított. Az ő igazgatása alatt épült fel a statisztikai hivatal jelenlegi épülete Budapesten. 1901-ben, tüdővészben halt meg, holtteste a Jekelfalussy-Podhorszky kriptában nyugszik Lontón.
Lontó, a nyugalmas otthon
Mint a helytörténész jelezte, a lontói életéről kevés forrás maradt meg. A házasságkötése után kastélyt építtetett a faluban. A hivatása a fővároshoz kötötte, de a kikapcsolódást, a tudományos munkához nélkülözhetetlen nyugalmat Lontón találta meg. Korszerű gazdaságot vezettek. Bekapcsolódott a vármegye közéletébe is. Szegényekkel együttérző birtokos, a falu partfogója volt – fogalmazott Bendíkné Szabó Márta.
„Különleges értéket képvisel napjainkban. Példát mutat, hogyan kell a tudással és szorgalommal a szűkebb régió, de az egész társadalom számára hasznosat, időtállót tenni ott, ahová az embert a sors állítja”
– emelte ki a helytörténész.
A halálát követő évben tragikus körülmények között elhunyt egyetlen leánya, Gizella. Az édesanya, leánya emlékére készíttette a falu kis templomának új oltárképét. A Szent Annát és Szűz Máriát ábrázoló oltárkép alakjain az édesanya és leánya arcképei tükröződnek vissza.
Az özvegy Erzsébet újra férjhez ment. Második férje, Jekelfalussy Lajos, katonatiszt, a Wekerle – kormány honvédminisztere volt. Ám ez a házasság sem volt hosszú életű, a férj 1911-ben hunyt el, a lontói családi kriptában helyezték örök nyugalomra. Elza 1937-ben követte férjét, szintén a családi kriptában nyugszik.
Lontó jeles személyiségei között említhetjük továbbá Rajner Pált, az 1848/49-es szabadságharc tisztjét, aki a forradalmat követően a községben halt meg, a templom melletti temetőben temették el.
A megemlékezést követően a közösség a tisztelet koszorúit helyezte el Rajner sírhelyén és a Jekelfalussy-Podhorszky család kriptájánál.