Az egyik közismert álhír szerint a NATO állítólag bekerítette Oroszországot a bázisaival. És mi a valóság? Sem a NATO-nak, sem az Egyesült Államoknak nincsenek bázisai Kazahsztánban, Kirgizisztánban, sem más olyan országban, amelyek rajta vannak a térképen. Ellenkezőleg Kazahsztánban és Kirgizisztánban oroszországi bázisok vannak. Az a helyzet, hogy az egyes hivatalokban hiánycikket képeznek az olyan kreatív emberek, akik a szociális hálón képesek lennének a vírusosan terjedő hoaxokra vagy álhírekre reagálni. Az államnak csak nagy ritkán sikerül a Facebook-bejegyzéseivel érdeklődést keltenie.
De lássunk egy példát: ha netán háború törne ki az Egyesült Államok és Oroszország közt, polgártársaink 20 százaléka inkább Oroszország oldalán látná szívesebben Szlovákiát. Az USA oldalára csak a 6 százalékuk állna. Ilyen jelentős orosz-szimpátiát a tizennégy európai ország közül, ahol a felmérést az Európai Külkapcsolatok Tanácsa megvalósította, sehol másutt nem mértek. Egy másik példa szerint Szlovákiában az emberek 60 százaléka nem ért egyet azzal, hogy a homoszexuálisok ugyanolyan jogokkal rendelkezzenek, mint a heteroszexuálisok. Az Eurobarometer legújabb felmérése szerint ez a legnagyobb hányad az egész Európai Unióban. Még a Balkánon vagy a katolikus Lengyelországban is több a szexuális kisebbségek támogatója.
És az sem elvetendő, hogy a Facebookon több ezer szlovákiai polgár oszt meg nap mint nap olyan egészségügyi sületlenségeket, amelyek elriasztják őket a komoly orvostudománytól.
Ezek többnyire a névtelen Felfedező (Bádateľ) portálról származnak, amelyik nemrégiben például azt a százszor is megcáfolt hazugságot terjesztette, hogy az oltások autizmust okoznak.
Az állam meg csak nézi
Ezek a nézetek ellenkeznek azzal, amit Szlovákia államként kifelé deklarál, vagy amire törekszik. Külpolitikájában az Egyesült Államok szövetségesének tartja magát, a törvényeik pedig tiltják a más szexuális irányultságúak diszkriminációját, és hivatalosan is küzdünk az oltások megtagadásának a következményei ellen. Ugyanez az állam egyúttal tétlenül nézi, miként terjednek az emberek közt ezek az éppen ellenkező szellemű hírek.
A Globsec legújabb tanulmánya szerint Szlovákia csődöt mondott a stratégiai kommunikáció terén.
Az elemzők azt vizsgálták, milyen stratégiai témákat kommunikálnak az egyes minisztériumok, például a belügy, a védelmi tárca vagy az egészségügy. A tanulmány szerint az állami intézmények többsége nem nagyon foglalkozik a hosszútávú témák nyilvános tájékoztatásával, ami nagy hiba. Szlovákia Nyugat-orientáltságát is csak egyes személyek védelmezik, ez azonban nem olyan hatékony, mintha megbízható intézmények tennék ugyanezt.
Néhány száz kontra több tízezres megtekintés
Az egyedüli minisztérium, amelynek van külön osztálya a stratégiai kommunikációra, az a külügyminisztérium, mondta a tanulmány egyik társszerzője, Dominika Hajdu, neki sem sikerül azonban olyan tartalmakat készíteni, amelyek képesek lennének jelentősebb mértékben megszólítani az embereket a szociális hálókon. De lássunk egy friss példát: a tárca megpróbálta a müncheni egyezmény évfordulóját arra felhasználni, hogy Szlovákia uniós és NATO-tagságának előnyeit ecsetelje.
„A NATO-tagságnak köszönhetően a legerősebb katonai szövetség részei vagyunk a világon, amelyben a mindenki egyért, egy mindenkiért elv érvényesül” – írta a tárca, amely egy videót is készített ehhez, ez azonban a Facebook-felhasználók közül szinte senkit sem fogott meg.
Néhány hét leforgása alatt alig néhány százan tekintették meg, ami összehasonlíthatatlan azzal az érdeklődéssel, ami a „másik fél” tevékenységét követi. A Nyugat-irányultság bírálói, mint például Kotlebáék vagy a smeres Ľuboš Blaha parlamenti képviselő, illetve Štefan Harabin bíró videói több tízezer vagy százezres megtekintésnek örvendenek. „Az állami intézményekben hiányoznak a kreatív emberek erre a munkára, az egyes tárcák nem tudnak hasonló feltételeket biztosítani a számukra, mint a magán reklámügynökségek” – fogalmazott Hajdu.
A lehetséges megoldások
De mit tehetne még az állam e téren? A Globsec szerint először is tisztáznia kellene, milyen témákat kell nyilvánosan megmagyaráznia.
„Hiányzik a stratégiai kommunikáció koncepciója, a koordináció és a hivatalos tárcaközi szerv is. Szinte alig van együttműködés a kulcsfontosságú minisztériumok dolgozói között” – állítja Hajdu.
Az is nyilvánvaló, hogy az államnak kreatívabban kellene a szociális hálókat használnia, amelyek manapság a népesség jelentős része számára az egyedüli információforrást jelentik. A hivatalnokoknak többet kellene a facebookos videókat vagy az internetes képeket használniuk. Ehhez azonban tudniuk kellene, hogy a Facebook-bejegyzéseket nem írhatják ugyanolyan nyelvezettel, mint a sajtóközleményeket” – tanácsolja az elemző.
Az egyedüli kivétel talán a szlovák rendőrség, amely legalább a szociális háló új nyelvezetét elsajátította. A rendőrség Facebook-oldalának elég nagy a látogatottsága, amely minden ellentmondásossága ellenére képes a bejegyzéseit több tízezer emberhez eljuttatni. A gond csak az, hogy a rendőrségi oldal kezelői szexista megnyilvánulásaikkal, a nem megfelelő képekkel és a bírálóik támadásával többször is átestek a ló másik oldalára, a szakember szerint ennek ellenére bizonyos irányban ösztönzőleg hathatnának a többi állami intézményre.
És az is fontos, hogy az állami intézmények dolgozói többet járjanak az emberek közé. A minisztériumi szakértők vagy a hadsereg alkalmazottjai vitaórákat tarthatnának például az iskolákban vagy különböző találkozókat szervezhetnének a polgárokkal, például a könyvtárakban vagy a nyugdíjasotthonokban.
„A hivatalok személyesebbé tétele biztosan segítene. A személyes kapcsolat során könnyebben megtörnek a mítoszok is” – fűzte hozzá Hajdu.
