A biodiverzitás, más néven biológiai sokféleség az élet megjelenési formáinak gazdagságát, sokféleségét jelenti. Napjainkban egyre gyakrabban hallhatunk rémisztő híreket arról, hogy Földünk biodiverzitása folyamatosan csökken: fajok halnak ki, élőhelyek – például korallzátonyok, erdők – tűnnek el.
Szakmai körökben mind többször említik, hogy korunk a kihalások kora, és a fajpusztulás olyan méreteket ölt, amilyen eddig kevésszer fordult elő a földtörténeti korok során. Ilyen volt például a perm időszak végi tömeges kihalás, vagy a dinoszauruszok eltűnése a kréta időszak végén, 65 millió évvel ezelőtt. Egy lényeges különbség azonban van a múltban történt és a most tapasztalható kihalási hullámok között: a fajok eltűnésének hátterében most nem egy becsapódó aszteroida vagy egy szokatlanul aktív vulkanikus tevékenység áll, hanem maga az ember.
Földjeinkről, rétjeinkről Európa-szerte eltűnnek a madarak, az emlősök, a csúszómászók, a kétéltűek és a rovarok, kongatja a vészharangot az európai tudományos szervezetek 2500 tudósa, akik egyben arra figyelmeztetnek, hogy feltétlenül szükség van az Európai Unió mezőgazdasági politikájának alapvető reformjára, megváltoztatására.
Minderről a Szlovák Madártani Társaság – (SOS)/BirdLife Slovensko – nevében Ján Gúgh tájékoztatta a TASR hírügynökséget. „A tudósok véleménye egyértelműen megegyezik abban a tekintetben, hogy a mezőgazdasági termelés fokozása és a biodiverzitás visszaesése szorosan összefügg.
A tudósok ezért felhívással fordulnak a Európai Unióhoz, hogy reformálja meg közös mezőgazdasági politikáját, s kezdjen hozzá a klímaváltozás problémájának és a biodiverzitás pusztulásának megoldásához” – hangsúlyozza a Szlovák Madártani Társaság.
A továbbiakban felhívja a figyelmet, hogy uniós forrásokból évente 60 milliárd eurót fordítanak az intenzív ipari mezőgazdasági termelés támogatására. Ez a politika hozzájárul a klímaválsághoz, s közvetlen előidézője a biológiai sokféleség gyérülésének, a víz és a levegő szennyezésének, a vízkészlet túlmerítésének, a vegyszerek alkalmazása fokozásának, hangsúlyozták.
Mind ritkábban hallhatjuk a zümmögésüket (Fotó: Németh István)
„A tudomány megállapításai önmagukért beszélnek. Az intenzív mezőgazdasági termelés ökológiai sivataggá változtatja országunkat. Amennyiben nem kerül sor a mezőgazdasági politika gyökeres megreformálására és nem adunk teret a természetnek, az a veszély fenyeget, hogy a biodiverzitás és klíma tekintetében vállalt kötelezettségeink teljesítetlenek maradnak, s földjeinken elhallgat a méhek döngicsélése és a madárdal” – figyelmeztetett Gúgh.
A tudósok megegyeznek abban, hogy ez az uniós mezőgazdasági politika 1980-tól a madárállomány 55 százalékos csökkenéséhez vezetett. Németországban például az utóbbi 27 évben a rovarok 76 százaléka pusztult el, de hasonló a helyzet az élővilág más képviselőinél is.
A biodiverzitás gyérülése fő okaiként a tudósok a tájjelleg olyan elemeinek eltűnését jelölik meg, mint a fasorok, ligetek, továbbá a vegyszerek túlzott használatát, az öntözött területek kiterjesztését és a legelők eltűnését. A levelet elküldték az EU Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságához, valamint az EU Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottságához.
